„Kijev véget fog vetni a moszkvai önkényuralom történetének” – üzente az oroszoknak Zelenszkij

2023. máj. 31. https://www.youtube.com/watch?v=g3pJ548Rc8k Tegnap az ukránok nagyszabású dróncsapást mértek Moszkvára. A támadás célpontja egy mérnökzászlóalj katonai bázisa volt, amely egy délnyugati elővárosban található. Nem azért választották célpontnak ezt a katonai bázist, mert jelentős befolyással bír a háború menetére, inkább a Moszkvához való közelsége miatt esett rá a választás. Ez közvetlen válasz volt a közelmúltban Kijevre mért tömeges dróncsapásokra. Mint emlékeztek, az elmúlt napokban az oroszok több tucatnyi Shahed kamikaze drónnal támadták az ukrán fővárost. A helyi lakosok tucatnyi videót tettek közzé, és az orosz katonai elemzők gyorsan összeállítottak egy listát azokról a helyszínekről, ahol a drónokat észlelték. Jelentették, hogy az ukránok legalább 32 drónnal támadták Moszkvát, ami nagyjából ugyanannyi, mint amennyit tegnapelőtt az oroszok bevetettek. A helyi lakosok a légvédelmi harc lefolyását is közzétették. Néhányuk kritikát kapott, de mivel az orosz védelmi minisztérium egy autópálya mellett helyezte el a légvédelmet, nyilvánvaló volt, hogy autósok ezrei fogják az eseményeket kameráikkal rögzíteni. Az orosz védelmi minisztérium gyorsan kiadott egy jelentést, és azt állította, hogy csak 8 drón volt, és mindet megsemmisítették. Ez a kijelentés nem igazán talált kedvező fogadtatásra, mivel több videó is készült, amelyeken látszik, hogy számos drón elérte a célját. Az orosz védelmi miniszter azt mondta, hogy a 8 drónból 3-at légvédelmi rendszerekkel lőttek le, míg 5 drónt az Elektronikus Harcászati Rendszerek semlegesítettek, ami gyakorlatilag a drón GPS-rendszerének feltörését és az eredeti célponttal ellentétes irányba küldését jelenti. Ebből kifolyólag több videó is készült, amelyeken az látható, hogy a drónok hogyan csapódtak be a katonai bázis körüli lakott területekre. Az Orosz Föderáció elnöke nyilatkozatot tett, és az orosz védelmi minisztérium által közzétett eredményekre hivatkozva azt mondta, hogy az ukránok a Kijev elleni sikeres orosz csapás megtorlásaként terrortámadást hajtottak végre civilek ellen. Az orosz védelmi minisztérium azt állította, hogy tegnap sikeres precíziós csapást hajtottak végre és megsemmisítettek még egy Patriot rendszert, valamint felrobbantották az ukrán hírszerzés központi épületét. A védelmi miniszter, Shoigu azt is állította, hogy az elmúlt hónapban közel 200 HIMARS rakétát és 30 Storm Shadow rakétát lőttek le. Kiderült azonban, hogy az orosz közvéleményt amúgy sem érdekelte túlságosan a támadás. A civilek közül sokan még éljenezték is. Azért reagáltak ilyen ellentmondásosan, mert az ukránok által célba vett katonai objektum körülbelül 1 km-re volt Rubljovkától. Rubljovka egész Oroszország legelőkelőbb területe, ahol a leggazdagabb emberek - az úgynevezett orosz elit - élnek. Tehát a legtöbb ház, amelyet az orosz elektronikus hadviselési rendszerek által a bázistól távolabb irányított drónok megrongáltak, az orosz elithez tartozik. Egy híres orosz táncos készített egy videót, amelyben panaszkodik a robbanások miatt. Ez a video aztán egy jelentős méretű pozitív reakció hullámot idézett elő a közösségi médiában. A Rubljovka úgynevezett bombázására adott pozitív reakció komoly témává vált, amellyel még az állami média is foglalkozott. Az egyik legismertebb orosz hírműsorvezető azt mondta, hogy ez a reakció elfogadhatatlan, mert a Rubljovkában élő emberek is oroszok, és az eseményeken nevetést hazaárulásnak kellene tekinteni. Ami a csapás eredményeit illeti, egyelőre csak a helyi lakosok rögzítették és tették közé a katonai bázison történt robbanásokat, és nincs információ arról, hogy a bázison lévő objektumok megsérültek vagy megsemmisültek volna. A megerősített információk szerint egy alkoholgyárban történt robbanás valahol a katonai bázis közelében, amelyet nagy valószínűséggel dróncsapás okozott. A katonai célok mellett a csapás azt is megmutatta, hogy a lakosság nem kötődik az országot uraló elithez. Ez megmagyarázza azt is, hogy a Kreml miért nem tud drasztikus intézkedéseket bevezetni a támadási erőfeszítések fokozására. A lakosságot általános mozgósítással vagy széles körű ipari mozgósítással arra kényszeríteni, hogy gyökeresen megváltoztassa az életét, veszélyeztetné a rezsim stabilitását.

"Így ünneplik az orosz erők az ősi Kijevünk napját..." – jelentette ki [a magát ukránnak hazudó zsidó senkiházi]. ----------- Ősi Kijevünk? Nem sül le a zsidó pofádról a bőr? Kijev, a Kijevi Rusz elsősorban Oroszország és az orosz nép megszületésének a bölcsője, nem a tiétek. Ti, ún. ukránok gyökértelen, történelmi múlt nélküli, 20. századi identitászavaros szakadárok vagytok. És nem csak ez. Nektek, ezzel a múlt század elejétől kezdve erőlködve és erőszakosan megteremteni igyekezett mesterséges ukrán identitással semmi közötök ahhoz, aminek az ősi Kijev a jelképe, semmi kapcsolatotok nincs vele, akárhogy is próbálkoztok. Hatalombitorlók vagytok ott, a helyzettel visszaélő betolakodók, zavarosban halászó idegenek. Kezdjük azzal, hogy ha a területen élő népeken múlik – aminek nemcsak az állítólagos szláv törzsek a részei –, a Kijevi Rusz valószínű sose jött volna létre, mert ezek a népek a jelek szerint mindmáig képtelenek – pedig azóta jelentős változások és népességmozgások voltak arrafelé (is) – stabil és folyamatosságot mutató államalkotó és államszervező tevékenységre. Nagypapi és nagymami nem volt ilyesmire képes, a családba általuk befogadott idegenek pedig hiába tettek meg erőn felül mindent lehetségeset, az unokáknak a rendelkezésükre álló idő alatt nem sikerült a tananyag elsajátítása. A Kijevi Ruszt a varégok államszervező képessége hozta létre és virágoztatta fel meddig is? Pontosan a mongolok megjelenéséig, mert akkor ment minden a kukába Kijevvel és a Kijevi Russzal együtt, a már korábban keletebbre és északabbra átkerült államszervező know how pedig ott termékeny talajra hullott – ebből lett később Orosz Anyácska, miután lerázták az Aranyhorda gyámkodását. A 17. századi kozák (lengyelektől) függetlenedési kísérlet nem tartott tovább egy nemzedéknél, majd a kozákok (és nem pedig a még ekkor sem létező ukránok) az orosz cárnak tettek hűségesküt, és ma is – minden történés ellenére – inkább Oroszországgal éreznek sorsközösséget, mint a 17. századi kozák függetlenedési kísérletet maguknak kisajátítani igyekvő ún. Ukrajna képviselőivel. Szóval, már a 17. századnál tartunk, a mongoljárás óta immár eltelt 400 év, és Ukrajna még mindig sehol – ami nem meglepő, hiszen ukránok sincsenek, így hogy és kikből lehetne ukránország? Aztán a következő felvonásig eltelik újabb két és fél mozgalmas évszázad, és az éves krónikák még mindig nem említenek ukránokat. Ugyan vannak u’krainai népek, melyek egyedei a mai mesterséges ganédomb területén élnek és halnak különböző szomszédos hatalmak időnként változó fennhatósága alatt és azok népeinek keveredéséből alakulva boldogan vagy boldogtalanul, ám hiába a különböző, néha hosszabb ideig fennálló fennhatóság, ez – a környező hatalmak szempontjából – továbbra is csak egy gyepűterületnek (ahogy az oroszok emlegetik, határterületnek) tűnik, nemhogy kialakult, de még csak alakulóban sem lévő népi-nemzeti identitás nélkül. A 20. század legelején járunk, egy eléggé zavaros és véres színpadi előadás kibontakozásának kezdetén. Az európai népek többsége már vagy túl van a nemzeti ébredésen, vagy még mindig csak ébredezik, egyes területek lakóiból pedig láthatatlan kezek, titokzatos bábozók igyekeznek újonnan kitalált nevek alatt együvé tartozónak kikiáltott, korábban sose létezett nemzeti közösségeket gyúrni. Ekkor jelenik meg Ukrajna néven először talán három évre egy államalakulat féle, a mai területének töredékén, sejtésem szerint nem népi kezdeményezésre, hanem néhány nagyhangú hőbörgő által, akik szintén az ő ősi Kijevükre hivatkoznak. Nem elhanyagolható szempont, hogy az ukrán lelkiségre, legalább is a Dnyepertől nyugatra fekvő területeken erős hatást gyakorolhatott az ezen a területen elszaporodó és évszázadok óta nagy tömegekben élő kelet-európai zsidóság tevékenysége, gondolkodása, a többiek hozzájuk viszonyulása, vonzalma és ellenszenve. Ez utóbbiból bőven kijutott a zsidóknak, mivel az uralkodók és nemesek, lengyel és orosz oldalon egyaránt, más jelentkezők hiányában előszeretettel alkalmazták őket adószedői feladatokra, a terület adóterhelése pedig emiatt gyakran többszöröse volt a nyugat-európai köznép terhelésénél, így sokan gyűlölték őket, és amikor erre zavarosabb időkben lehetőség adódott, nem haboztak kitölteni rajtuk a bosszújukat. Így volt gyilkolászás rendesen a területen, és nemcsak a zsidókat ölték, hanem, feltehetően bábozói behatásra, szinte népi játék lett egymás öldöklése. A cári időkben nemcsak a földtulajdontól tiltották el a zsidókat, de a Dnyepertől keletebbre sem telepedhettek le, így voltak olyan városok, ahol 70-80%-os volt a zsidók aránya. A 20. század elején egy társadalmi kísérlet indul a területen, felülről, elég erőszakos módszerekkel és kíméletlenül, meghonosítják a Nyugatról exportált, kommunizmus néven futó zsidó találmányt. Ekkor, 1922-ben indul el az Ukrajna néven futtatott projekt máig tartó felvonása.

és a többi ömkényuralomra törni szándékozóval mi lesz?

Tény,, a fél világ ontja a fegyvert pénzt az ukránok elé, semmi eredmény.Az ukránok milliói mentek külföldre jó eséllyel nem is mennek haza. Ukránok halnak meg minden nap. Állítsa már meg valaki ezt a tébolyt...