Soha nem kizárt egy háború Koszovó miatt – szakértők a Mandinernek

Emlékezetes, a napokban súlyos összecsapások zajlottak a KFOR békefenntartói és szerb tömegek között, amelynek során mintegy húsz magyar és 11 olasz katona is megsérült.

A Magyarországon szokatlan képsorok – agresszív tömeg, teljesen passzív rendfenntartók – a sebesülésekkel együtt sokaknál kicsapták a biztosítékot, ugyanakkor a Koszovó hovatartozásával kapcsolatos kérdésekben is újra felparázslottak az indulatok.

Nagyon kicsi rá az esély, hogy háborúvá eszkalálódik a jelenlegi helyzet, de erre mindig megvan a lehetőség – fejti ki Ármás Julianna, a Magyar Külügyi Intézet kutatója, aki alapvetően álválságnak, figyelemfelhívásnak vagy figyelemelterelésnek tartja a mostanit, ami az elmúlt egy-két éves mintába illeszkedik, s amely főleg az észak-koszovói területeket érinti.

Úgy vélekedik, hogy

hogy a nemzetközi közvéleményt ráirányítsa Koszovó megoldatlan problémájára, ugyanakkor azt is teszteli, mi lesz minderre a reakció; emellett persze otthon is megfelelő politikai tőkét igyekeznek kovácsolni a történtekből.

Ármás Julianna szerint a magyar sajtó figyelmét inkább az keltette fel, hogy a KFOR erők kötelékében magyar katonák is megsérültek, jelenleg húsz magyar sérültről tudunk. „A helyzetet némiképp árnyalja, hogy azért ennyi a magyar sérült, mert népességarányosan a magyarok kontingense a legnagyobb” (a KFOR honlapjának tanúsága szerint az olasz, az amerikai és a török után a negyedik legnépesebb, 479 fővel), a parancsnok is magyar volt másfél évvel ezelőttig, a helyettes parancsnok most is az, így nem csoda, hogy nagy az olasz és a magyar sérültek száma.

A kutató kiemeli: a békefenntartók fegyverzete és kiképzése adott esetben jobb és keményebb, mint egy átlagos rendőré, de jóval kevesebb lehetősége van beavatkozni akkor, ha nem a szerbek és az albánok esnek egymásnak, hanem éppen őket támadják.

nem véletlen a nagy létszámú részvétel, itt is és Boszniában is, így kardinális változás ebben a szakértő szerint valószínűleg nem várható. Különösen most nem.

Ahogy a többiek részéről sem: a 17 ezres létszám már eleve 3-4 ezresre csökkent, emellett paradox módon

A szakértő egyébként arra tippel, hogy a szerb központi vezetés nem feltétlenül így tervezte a dolgokat, ahogy alakultak, hiszen ha a koszovói biztonságiakkal csapnak össze a szerb tüntetők, abból jobban lehetett volna politikailag profitálni. Vučić mindenképpen politikai tőkét szerezhet abból, ha a Koszovó-ügy elviszi a figyelmet az iskolai lövöldözésekéről, amit követően nagyszabású kormányellenes tüntetések kezdődtek.

Hozzátehetjük, jogilag a tartomány egyébként Szerbia ENSZ-felügyelet alatti része, noha az albán többség 2008-ban kikiáltotta az ország függetlenségét, és távozásra bírták a szerbek egy jelentős részét. Azóta folyamatos a feszültség, Koszovó pedig egyre nyilvánvalóbb lépéseket tesz Albánia irányába, ami hol tűnik nemzetegyesítő stratégiának, hol a tömegek támogatásáért való pávatáncot.

Palusek Erik, az NKE nemzetközi Főigazgatói Iroda tanácsadója szerint viszont az, hogy a koszovói szerbek (egyébként a belgrádi vezetés biztatása mellett) bojkottálták a koszovói albán hatóságok által kiírt választásokat, értelemszerűen azt fejezi ki, hogy

Ez ugyanakkor azt eredményezte, hogy 3,5 százalékuk vett csak részt a voksoláson, így albán nemzetiségű polgármesterei lettek szerb többségű településeknek is. Az újdonsült albán polgármester megsegítésére pedig Pristina karhatalmi erőket vethet be, ami a további eszkaláció melegágya lehet, ilyenformán szerb részről mindez akár öngól is lehet. De ilyen ügyek elég sűrűn akadnak, teszi hozzá Palusek: a legutóbbi ilyen volt a rendszámtáblák ügye még tavaly; koszovói albán biztonságiak benyomulgatnak sokszor szerblakta településekre, onnan elvisznek embereket, fegyveresek vonulgatnak erődemonstrációs céllal.

Az tény, hogy az újabb konfliktus újra a közbeszéd témájává tette Koszovót. A szerb társadalmat az elmúlt években is folyamatosan szondázták a közvélemény-kutatók, és látszott, hogy a gazdaság állapota vagy a bérek emelkedése magasabb prioritást élvezett, mint Koszovó kérdése – mondja lapunknak Palusek. A szociológus hozzáteszi: ennek ellenére

hiszen a szerb történelemnek egy meghatározó régiójáról beszélünk, egészen az 1389-es rigómezei csatáig visszamenve, ami a szerb történetírás szerint inkább volt hősies helytállás és döntetlen, mint vereség; illetve a szerb ortodoxia, a szerb állam bölcsője is egyben, amire rengeteg műemlék és templom is emlékeztet.

Ugyanakkor a szerbség megfogyatkozott a területen, kétmillió lakosból százezer, ha szerb, akik főleg az északi részen koncentrálódnak. „Ennek ellenére az átlagszerb Koszovót Szerbia részének tekinti, mondani is szokták, amit Djokovic a francia nyílt teniszbajnokságon hétfőn aratott győzelme után írt rá az egyik kamera lencséjére, hogy »Koszovó Szerbia szíve. Állítsátok meg az erőszakot!«” Koszovó a szerbeknek kicsit olyan, mint nekünk Erdély”.

Ennek jele az is, hogy a múlt pénteki belgrádi nagygyűlésen, amit Vučić afféle össz-szerb gyűlésként hirdetett meg, az elnök közölte, soha nem fogja elismerni Koszovó függetlenségét. Ugyanakkor az államfő folyamatosan igyekszik hangsúlyozni saját tárgyalókészségét, amit ugyanakkor némiképp árnyal a folyamatos oda-vissza szurkálódás. Egyértelmű, hogy sem a szerbek nem mondanak le arról, hogy saját országuk déli tartományának tekintsék Koszovót,

A koszovói határra kivezényelt szerb hadsereg kapcsán Palusek úgy vélekedik, a K-FOR ellenében értelemszerűen nem lépnének fel, „Vučić maga is sokkal ügyesebb politikus annál, hogy ilyen hibát vétsen”. Ami valószínű, hogy nem növeli a történtek a szerbek 1999 óta amúgy sem erős NATO-szimpátiáját.

Palusek rámutat, a szerb sajtó címlapokon hozza a történéseket, emellett a sportolók, például Djokovic óriási reputációval, egyfajta véleményvezéri szereppel bír Szerbiában, és nyilván az egész társadalmat foglalkoztatja a kérdés, míg egyszerre tartanak a háborútól saját közelmúltbeli tapasztalataik miatt, ugyanakkor azt is szeretnék elkerülni, hogy nemzettársaik másodrendű állampolgárokká váljanak Koszovóban. Ebben amúgy, húzza alá a tanácsadó, jóval egységesebb a szerb társadalom,

A szociológus szerint a nemzetközi közösség reakciója is érdekes lehet, hiszen az elmúlt napokban a koszovóiak is kaptak a bírálataikból. Egyébként az albán miniszterelnök és a szerb elnök egyaránt nyugalomra int, még ha közben folytatja is a szurkálódásokat; de albán részről is például kritikaiként megjegyezték, hogy a koszovói illetékesek sem hajlanak kompromisszumra.

Ármás Julianna szerint viszont a nemzetközi közvéleményben egyébként érzékelhető némi elmozdulás, például abban, hogy a német-francia terv már kompromisszumos megoldás felé próbálja hajlítani a feleket; az pedig még a Koszovó legnagyobb támogatójának számító Washington részéről is már elvárás, hogy az északi, szerb többségű részek valamiféle autonómiát kapjanak.

Nyitókép: AFP