Pax Romana – mekkora az esély, hogy tényleg a pápa hozza el a békét Kijev és Moszkva között?

A szentatya békét célzó retorikája közismert; Ferenc pápa a háború kitörésének kezdete óta 120 alkalommal szólalt fel a fegyvernyugvásért, vagyis átlagosan minden harmadik-negyedik napra jutott egy ilyen üzenet a részéről – legalábbis egy amerikai jezsuita lap szerint, amely mérlegre tette a pápa ilyetén erőfeszítéseit.

Ezzel párhuzamosan hazánkban – a pápa április végi látogatásával egy időben – feltámadt egyfajta remény arra vonatkozólag, hogy a római katolikus egyház feje kellő tekintéllyel bírhat ahhoz, hogy kijárja a békét Oroszország és Ukrajna között. Maga a pápa április 30-án maga is megpendítette, hogy egy titkos békemisszión dolgozik, ami hézagmentesen beleillik a magyar kormányzati retorikába is, nem véletlen, hogy Gulyás Gergely kancelláriaminiszter a csütörtöki kormányinfón maga is hivatkozott a legmagasabb erkölcsi támogatásra a béke ügye kapcsán. Ami kétségkívül igaz is.

Ugyanakkor – ha már a szerdán rögzített Mandiner Reakció adásban szóba került a pápa szerepe és lehetőségei – talán érdemes átpörgetni, mik a valódi lehetőségek, és hogy a tekintélyen túl mit tud felmutatni a szentatya, ha békéltetésről van szó. Vagyis röviden: van esélye békét teremtenie a pápának?

Ezért lehet Ferenc pápa a béke kieszközölője

A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) főtitkára, Fischl Vilmos azzal érvelt, hogy a pápának komoly szerepe lehet a béke megteremtésében, és kimondja a háború kapcsán, amit gondol.

Tagadhatatlan tény az is, hogy Ferenc pápa hivatalosan 1,3 milliárd katolikus legfőbb lelkipásztora, tekintélye azonban értelemszerűen ezen is túlmutatóan árad szét a világban; a média issza a szavait, de maguk a lelkipásztorok is aktívan élnek a kommunikáció lehetőségeivel az utazásokkal és a közösségi médiával együtt; a pápa emellett az egész gigantikus nemzetközi egyházszervezetnek is a fejel – mint Timothy Byrnes egyházra szakosodott politológus fogalmazott, a pápa „olyan hatalommal bír a nemzetközi térben, amit más vallási vezetők elképzelni sem tudnak”, illetve a pápa az intézményi, diplomáciai hatalom és a soft power egyedülálló kombinációjával bír.

Emellett a Vatikán hagyományosan igyekszik közvetíteni konfliktusban álló felek között, így tett-tesz például amerikai-kubai relációban is. Konzekvensen és folytatólagosan kiállt a békéért a mostani háború kirobbanásának első napjától, és igyekezett közvetlenül is kapcsolatba lépni a felekkel – nem rajta múlt, hogy csak Kijevvel sikerült, az oroszok mereven elzárkóztak az érdemi párbeszédtől.

...és ezért valószínűtlen, hogy tényleg sikerül neki a béketeremtés

A fentebb idézett jezsuita lap egyébként sorra vette Ferenc pápa kapcsolatát mindkét oldallal; nem kimondva, de nyugtázva, hogy a pápa a háború kitörése óta tartja magát a tényhez: Oroszország az agresszor; vatikáni források szerint pedig Kirill orosz pátriárkával biztos nem fog találkozni, amíg véget nem érnek a harcok. Ezzel azonban a semlegesség látszata tűnik el.

A pápa szerepe valóban egyedülálló a nyugati keresztény világban, és intézményes, informális és szoft eszközökkel is oda tud hatni államokra – ugyanakkor két, zömében ortodox keresztény ország harcol, jó kérdés, elegendő-e a pápa személyes tekintélye ahhoz, hogy áthidalja a vallási különbségeket. Mondjuk őt legalább nem fenyegette meg Prigozsin azzal, hogy kitépkedi a fogait, mint Emmanuel Macronnak, de azért vájt fül kell ezekhez a finom distinkciókhoz. Egy muszlim egyházi vezető szerint például Homeini ajatollah tud dzsihádot hirdetni és leállítani, Ferenc pápa hiába mondta el százhúszszor, hogy véget kell vetni a vérontásnak.

Fontosak a szimbólumok

A pápa kiemelt szerepe a béketeremtésben mások szerint nem azon alapul, hogy hallgatnak rá, és az is egyértelmű, hogy nem semleges ebben a konfliktusban, a nyugati világban, ahová végtére is tartozik, talán csak abból a szempontból egyedülálló, hogy szóba állna az oroszokkal, ami éles kontrasztban áll a végletekig hiszterizált nyugati közvéleménnyel. A pápa szerepe még csak nem is a kapcsolatok, a hűlő forródrótok melegen tartásában kézzel fogható, hanem inkább elsősorban abban, hogy szimbolikus mediátora lehet a béketárgyalásoknak.

De minderre csak akkor kerülhet sor, ha a közvetlenül és közvetetten hadviselő felek eljutnak arra a pontra, hogy már drágább folytatni a háborút, mint abbahagyni. Hogy ebben az újjáépítési bizniszre tenyérdörzsölő amerikai vállalatóriások, vagy a kínai állampárti kapitalizmus döntéshozói a meghatározóak, esetleg a fegyverlobbi, cinikus kérdéseket vet fel.

Az ugyanis kétségtelen, hogy a pápaság tekintélyes, kétezer éves intézmény, és kiemelten alkalmas lehet arra, hogy a formai kereteit megadja a béketárgyalásoknak. Tény, hogy rengetegen jelentkeztek már be békecsinálónak, még többekre sütötték rá ezt a szerepet, azonban a pápának valóban egyedülálló tekintélye van, amely nem egy-egy állam erejéből, hanem a világ katolikusainak számosságából fakad.

Nyitókép: MTI/Máthé Zoltán