Ferenc pápa budapesti látogatása óta egyre többen kezdik meglátni a szentatyában azt az embert, akinek tekintélye és kapcsolatai lehetővé tehetik a békekötést Európában.
A szentatya békét célzó retorikája közismert; Ferenc pápa a háború kitörésének kezdete óta 120 alkalommal szólalt fel a fegyvernyugvásért, vagyis átlagosan minden harmadik-negyedik napra jutott egy ilyen üzenet a részéről – legalábbis egy amerikai jezsuita lap szerint, amely mérlegre tette a pápa ilyetén erőfeszítéseit.
Ezzel párhuzamosan hazánkban – a pápa április végi látogatásával egy időben – feltámadt egyfajta remény arra vonatkozólag, hogy a római katolikus egyház feje kellő tekintéllyel bírhat ahhoz, hogy kijárja a békét Oroszország és Ukrajna között. Maga a pápa április 30-án maga is megpendítette, hogy egy titkos békemisszión dolgozik, ami hézagmentesen beleillik a magyar kormányzati retorikába is, nem véletlen, hogy Gulyás Gergely kancelláriaminiszter a csütörtöki kormányinfón maga is hivatkozott a legmagasabb erkölcsi támogatásra a béke ügye kapcsán. Ami kétségkívül igaz is.
Ugyanakkor – ha már a szerdán rögzített Mandiner Reakció adásban szóba került a pápa szerepe és lehetőségei – talán érdemes átpörgetni, mik a valódi lehetőségek, és hogy a tekintélyen túl mit tud felmutatni a szentatya, ha békéltetésről van szó. Vagyis röviden: van esélye békét teremtenie a pápának?
A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) főtitkára, Fischl Vilmos azzal érvelt, hogy a pápának komoly szerepe lehet a béke megteremtésében, és kimondja a háború kapcsán, amit gondol.
Tagadhatatlan tény az is, hogy Ferenc pápa hivatalosan 1,3 milliárd katolikus legfőbb lelkipásztora, tekintélye azonban értelemszerűen ezen is túlmutatóan árad szét a világban; a média issza a szavait, de maguk a lelkipásztorok is aktívan élnek a kommunikáció lehetőségeivel az utazásokkal és a közösségi médiával együtt; a pápa emellett az egész gigantikus nemzetközi egyházszervezetnek is a fejel – mint Timothy Byrnes egyházra szakosodott politológus fogalmazott, a pápa „olyan hatalommal bír a nemzetközi térben, amit más vallási vezetők elképzelni sem tudnak”, illetve a pápa az intézményi, diplomáciai hatalom és a soft power egyedülálló kombinációjával bír.
Emellett a Vatikán hagyományosan igyekszik közvetíteni konfliktusban álló felek között, így tett-tesz például amerikai-kubai relációban is. Konzekvensen és folytatólagosan kiállt a békéért a mostani háború kirobbanásának első napjától, és igyekezett közvetlenül is kapcsolatba lépni a felekkel – nem rajta múlt, hogy csak Kijevvel sikerült, az oroszok mereven elzárkóztak az érdemi párbeszédtől.
A fentebb idézett jezsuita lap egyébként sorra vette Ferenc pápa kapcsolatát mindkét oldallal; nem kimondva, de nyugtázva, hogy a pápa a háború kitörése óta tartja magát a tényhez: Oroszország az agresszor; vatikáni források szerint pedig Kirill orosz pátriárkával biztos nem fog találkozni, amíg véget nem érnek a harcok. Ezzel azonban a semlegesség látszata tűnik el.
A pápa szerepe valóban egyedülálló a nyugati keresztény világban, és intézményes, informális és szoft eszközökkel is oda tud hatni államokra – ugyanakkor két, zömében ortodox keresztény ország harcol, jó kérdés, elegendő-e a pápa személyes tekintélye ahhoz, hogy áthidalja a vallási különbségeket. Mondjuk őt legalább nem fenyegette meg Prigozsin azzal, hogy kitépkedi a fogait, mint Emmanuel Macronnak, de azért vájt fül kell ezekhez a finom distinkciókhoz. Egy muszlim egyházi vezető szerint például Homeini ajatollah tud dzsihádot hirdetni és leállítani, Ferenc pápa hiába mondta el százhúszszor, hogy véget kell vetni a vérontásnak.
A pápa kiemelt szerepe a béketeremtésben mások szerint nem azon alapul, hogy hallgatnak rá, és az is egyértelmű, hogy nem semleges ebben a konfliktusban, a nyugati világban, ahová végtére is tartozik, talán csak abból a szempontból egyedülálló, hogy szóba állna az oroszokkal, ami éles kontrasztban áll a végletekig hiszterizált nyugati közvéleménnyel. A pápa szerepe még csak nem is a kapcsolatok, a hűlő forródrótok melegen tartásában kézzel fogható, hanem inkább elsősorban abban, hogy szimbolikus mediátora lehet a béketárgyalásoknak.
De minderre csak akkor kerülhet sor, ha a közvetlenül és közvetetten hadviselő felek eljutnak arra a pontra, hogy már drágább folytatni a háborút, mint abbahagyni. Hogy ebben az újjáépítési bizniszre tenyérdörzsölő amerikai vállalatóriások, vagy a kínai állampárti kapitalizmus döntéshozói a meghatározóak, esetleg a fegyverlobbi, cinikus kérdéseket vet fel.
Az ugyanis kétségtelen, hogy a pápaság tekintélyes, kétezer éves intézmény, és kiemelten alkalmas lehet arra, hogy a formai kereteit megadja a béketárgyalásoknak. Tény, hogy rengetegen jelentkeztek már be békecsinálónak, még többekre sütötték rá ezt a szerepet, azonban a pápának valóban egyedülálló tekintélye van, amely nem egy-egy állam erejéből, hanem a világ katolikusainak számosságából fakad.
Nyitókép: MTI/Máthé Zoltán
Mindez a lengyel légtérben szemtelenkedő drónokról jutott eszembe, ahol mindent és mindennek az ellenkezőjét is állították már híres szakértők.
Ukrajna elfogott egy kenyai állampolgárt, aki az orosz hadseregben szolgált.
Több republikánusnak már viszket a keze, hogy odacsaphassanak Oroszországnak.
Hamarosan erősödhet a visegrádi országok befolyása Brüsszelben.
Szijjártó Péter határozottan tagadta, hogy Donald Trump bármit is követelt volna Magyarországtól.
Az amerikai elnök szerint nélküle nem jöhet létre a személyes tárgyalás.
„Fegyveres politikusoknak nincs helye a közéletben!” – jelentette ki Szentkirályi Alexandra közösségi oldalán.
A Lomnici Válaszol legújabb részéből kiderül: miért lehet Magyar Péter rémálma a 106 – egyelőre nem létező – tiszás képviselőjelölt.
