Tiltakozásom fejeztem ki az Európai Parlament LIBE szakbizottságának elnökéhez
A LIBE sajnálatos döntése tiszteletlen a Tanáccsal, mint az Európai Unió intézményével szemben és súlyosan sérti a lojális együttműködés elvét.
Szakértőkkel vizsgáltuk meg azt, hogy mit jelent a legújabb pletyka hazánkra nézve!
Kiszivárgott, hogy az Európai Parlament a jövő héten egy olyan állásfoglalásról fog szavazni, amelyben várhatóan megkérdőjelezik, hogy Magyarország képes lesz-e hitelesen ellátni az EU Tanácsának soros elnökségi tisztségét 2024-ben.
A határozati javaslat szerint az Orbán-kormány „megsérti az EU alapvető értékeit és nem tartja magát a lojális együttműködés elvéhez”.
A hír egyből nagy port vert a hazai sajtóban, viszont úgy tűnik, hogy nem eszik olyan forrón a kását. Az MCC Brussels uniós szakértőivel megnéztük, hogy pontosan mi is ez az állásfoglalás, mi várható, valamint azt is, hogy egyáltalán van-e értelme.
Az európai parlamenti állásfoglalást az EP soron következő plenáris ülésén fogják majd megvitatni május 31. és június 1-én. Ekkor lesz róla a szavazás is, és nagyon úgy tűnik, hogy meg is fogják szavazni azt.
Az állásfoglalás jelenlegi címe a következő: „A jogállamiság és az alapvető jogok megsértése Magyarországon és a befagyasztott uniós források”. A szakértők fontosnak tartották kiemelni, hogy
ez az állásfoglalás nem kötelező érvényű”
Mint fogalmaztak, „ez csak az európai parlamenti képviselők ötleteinek/kritikáinak bevásárlólistája, amely semmilyen módon nem kötelező érvényű”. Kifejtették, hogy kétségtelen, hogy az állásfoglalás teli lesz Magyarország elleni vádakkal, s valószínűleg ténylegesen lesz benne olyan felhívás, amely arra vonatkozna, hogy megakadályozzák azt, hogy Magyarország legyen az EU Tanácsának elnöke, „de semmi jogalkotási vagy kötelező erejű nincs ebben az állásfoglalásban”.
Megjegyezték, hogy az állásfoglalás szövege egyelőre még nem publikus, a végleges szöveg majd csak a jövő héten kerül nyilvánosságra.
Az MCC Brussels szakértői elmondták, hogy tudtukkal nincsen se jogalkotási hozzájárulása, se megerősítő szavazata a Parlamentnek azzal kapcsolatban, hogy melyik ország lesz a Tanács elnöke, vagy épp mikor lesz az adott soros elnökség.
Megjegyezték, hogy az Európai Unióról szóló szerződés 16. cikkének 9. bekezdése úgy fogalmaz, hogy „…shall be held by Member State representatives in the Council on the basis of equal rotation”, azaz a tagállamok képviselői a Tanácsban egyenlő rotációs alapon gyakorolják a soros elnökséget. Kiemelték, hogy a nyelvezet kulcsfontosságú, mivel leszögezi azt, hogy minden tagállamnak valamikor a Tanács elnökének kell lennie, nem lehetőségként tálalja azt.
Magyarán – tették hozzá a szakértők – a Tanács dönt a listáról és sorrendről, és bár elméletileg módosíthatják azt, de ahhoz, hogy Magyarország egyáltalán ne legyen a Tanács elnöke, újra kellene írniuk a szerződés szövegét,
ami mindenféle alkotmányos és politikai problémákat vetne fel”.
A tanácsi elnökségnek a jelenlegi ütemezését megerősítő végleges tanácsi határozatot egyébként 2016-ban fogadták el. Ebben sincs olyan pont, amely bármilyen módon is az Európai Parlamenthez kötné a soros elnökséget.
Zárásul megjegyezték, „nyilvánvaló, hogy az európai parlamenti képviselők által megszavazandó állásfoglalás politikai nyomást gyakorolhat a Tanácsra, hogy módosítsák a határozatot, amelyet egyes tagállamok kormányai elfogadhatnak, de maga az állásfoglalás és a szavazás nem kényszeríthet ki semmit sem”.
Nyitókép: Frederick FLORIN / AFP