Amerikai lehallgatási botrány: nem először leselkedik a tengerentúli nagytestvér Magyarországon

Az elmúlt napok turbulens diplomáciai afférjai és a kiszivárgott titkosszolgálati információk kavalkádjában evickélve úgy érezhettük magunkat, hogy egy James Bond filmbe csöppentünk. Először az ukrán hadsereg kiképzéséről, felfegyverzésének ütemtervéről és a sokat emlegetett tavaszi ukrán ellentámadásról láttak napvilágot egyes szakértők által valódinak, mások szerint részlegesen torzítottnak, vagy egyenesen az orosz információs hadviselés részének titulált titkos, amerikai hírszerzési információkat tartalmazó dokumentumok.

Igen ám, de itt még nem áll meg a történet, az információszivárogtatás első, az ukrajnai katonai helyzetre vonatkozó hullámát rögvest több tucat másik dokumentum követte. A legfrissebb hírek szerint az USA visszatért, vagyis folytatta a már tőle megszokott, szövetségesi mivoltra tekintet nélküli kémkedését. Természetesen, ahogy Demkó Attila biztonságpolitikai szakértő kiemelte, ezért még csak igazán haragudni sem lehet az Egyesült Államokra, ugyanis nagy valószínűséggel a világ minden állama hasonlóan cselekedne, ha az amerikaiakéhoz hasonló titkosszolgálati apparátussal rendelkezne. 

A hazai közbeszéd középpontjába leginkább az Economist által megszellőztetett hír került, miszerint az amerikaiak az izraeli, dél-koreai és más európai szövetségesek mellett

A lap cikke szerint a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) információkat gyűjtött a magyarországi politikai vezetésről. Az ügynökség jelentései kitérnek arra, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök az Egyesült Államokat nevezte meg pártja egyik legfőbb ellenfelének, és állítólag azt is megjegyzik, hogy a magyar kormány kifejezetten védi kapcsolatait Oroszországgal és Kínával. A CIA hírszerzési jelentése szerint az, hogy Orbán az Egyesült Államokat egy februári politikai-stratégiai találkozón a legfőbb ellenfelek közé sorolta, „az Amerika-ellenes retorika szintjének eszkalálódását jelenti”. 

Nem precedens nélküli a szövetségesek utáni kémkedés az amerikaiak részéről

2013-ban Edward Snowden számítógépes szakember, volt CIA alkalmazott többek között olyan kémprogramok létezését és működését hozta nyilvánosságra, mint a PRISM, az NSA telefonhívás-adatbázis és a Boundless Informant. Továbbá Snowden fedte fel az Amerikai Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Ügynöksége (NSA) Tailored Access Operations nevű szervezeti egységének létezését és tevékenységének fő vonalait is. Tehát több mint tíz éve köztudott, hogy

vagy Frank-Walter Steinmeier, akkori német külügyminiszter. Az Edward Snowden által kiszivárogtatott iratokból az is kiderült, hogy az amerikaiak nem voltak restek kémkedni az Európai Unió belső számítógépes hálózatain található információk után sem, valamint az EU New York-i ENSZ-irodájában is lehallgatókészülékeket helyeztek el. A volt CIA alkalmazott által kiszivárogtatott információkból megállapítható, hogy az NSA széles körben lehalgatta európai vezető politikusok telefonbeszélgetéseit. Az pedig csak tetézte a botrányt, hogy kiderült: a dán titkosszolgálat is segítette az amerikaiakat. A kiszivárgott dokumentumok szerint az NSA 2012 és 2014 közt vette igénybe az dán titkosszolgálat (FE) segítségét, a dán kormány teljes tudta és beleegyezése mellett. 

Magyarországon sem először leskelődik a tengerentúli nagytestvér

Hazánkban sem most először ütik fel a fejüket az USA által folytatott titkosszolgálati tevékenységről szóló hírek, ugyanis egy amerikai internetes szakportál már 2013-ban nyilvánosságra hozott egy anyagot, amelyből az derült ki, hogy hol helyezkednek el az NSA lehallgató-átjátszó központjai.

Az NSA és a CIA elektronikus lehallgatásra szakosodott közös egysége, a Special Collection Service (SCS) lehallgató-átjátszó központjainak térképét és a többi anyagot a kiszivárogtató portál a korábban már említett, volt CIA alkalmazott Edward Snowdentől származó információk alapján tette közzé.

Az említett forrás szerint az SCS személyzete amerikai nagykövetségek és konzulátusok hivatali munkatársainak álcázva magukat, fedett műveleteket végeztek. Az információk szerint az ügynökök diplomáciai épületekben dolgoztak és különleges, a mobiltelefon-hálózatról, a wifi-ről és a műholdas összeköttetésekről érkező jelek elfogására alkalmas berendezésekkel végezték munkájukat, amelyeket a nagykövetségek felső emeletén vagy a tetőn helyzetek el, hogy polgári célú antennáknak álcázzák őket.

Az tehát, hogy szoros szövetségesek is kémkednek egymás után egyáltalán nem új keletű dolog, ha hajlandóak vagyunk félretenni naivitásunkat, akkor azt mondhatjuk, hogy egy kiélezett világpolitikai helyzetben ez már-már általános tendenciának számít. Azonban minden egyes esetben, amikor az efféle tevékenységek körül hatalmas hírverés alakul ki, az hosszú távon komoly bizalomvesztéshez és a szövetségi rendszeren belüli elidegenedéshez vezethet. Ugyanis kétség sem fér ahhoz, hogy

és egyértelműen azt sugallja: vannak olyanok, akik pusztán erejüknél, fejlett hírszerzésüknél fogva a nemzetközi jog és a nemzetállamok jogrendszerén felül helyezkednek el. Nem beszélve arról, hogy az ilyen tevékenységekkel az amerikai szándékokat illetően alapvetően is bizalmatlanabb közép- és kelet-európai országokat egyre nagyobb mértékben Kína irányába tolják. 

***

Nyitókép: Beata Zawrzel / NurPhoto / NurPhoto via AFP