A zöldítés náci propagandája

Amikor az ember már azt hiszi mindent látott, jön a Politico és 2023-ban nácizmussal hozza összefüggésbe a szociáldemokraták, liberálisok és zöldek alkotta német kormányt. „A német e-üzemanyag fétis nem új keletű. Kérdezd csak meg a Führert.” címmel jelent meg a Politico belga liberális portál véleménycikke. Az ügy előzménye, hogy német vezetéssel a közép-európai blokk elérte, hogy ne csak az akkumulátorral működő járművek számítsanak klímasemlegesnek, hanem bizonyos objektív feltételek teljesülése esetén például a szintetikus üzemanyag is.

Az elmúlt évek alatt megszokhattuk, hogy aki kilóg a mainstream sötétzöld ideológiából az a progresszív sajtó támadásának kereszttüzébe kerül. Legyen szó az atomenergia megkerülhetetlenségéről, a megújuló energiatermelés hátrányairól, a szénmegkötő technológiák létjogosultságéról, vagy újabban az akkumulátoros autózás alternatíváinak felemlegetéséről. Igen, míg Magyarországon a magyar kormánynak azért kell a progresszívek támadásait elhárítani, mert akkumulátor gyár építését szorgalmazza, addig Németországot azért támadják, mert mer másra is gondolni az akkumulátorok helyett. Olyan ez, mint a viccbéli nyuszika és a sapka esete. A cél már régóta nem a klímasemlegesség elérése, talán soha nem is volt, a lényeg, hogy új vallásként a progresszív ideológia legyen az egyeduralkodó.

A Politico idézett cikkében olyan szellemi magasságokba emelkedünk, ahol találkozik a Luftwaffe, a német páncéloshadosztály, valamint a mai személygépjármű gyártás párhuzamos egyenese a végtelenben. A cikk a szintetikus üzemanyag ötletét arra a náci időkből megmaradt kollektív tudatra vezeti vissza, melyben náci Németország villámháborújújának gátja az import üzemanyagoktól függés volt. A levegőből kivont szén-dioxid és víz hidrolíziséből származó hidrogén elegyeként létrejött szintetikus üzemanyaggal már a Klímapolitikai Intézet is foglalkozott, megállapítva, hogy az akkumulátor technológiához hasonlóan itt is vegyes a kép a fenntarthatóságot illetően. Ennek ellenére a szintetikus üzemanyagok kérdése tipikusan az a terület, ahol a konzervatív szemlélet (a generációkon átívelő belső égésű motorok mögött álló iparág megmentése) és a liberális gondolkodás (keretszabályok között a piac válassza ki a versenyképes technológiát) egyaránt a politikusok határozott állásfoglalásának mellőzését indokolná. Akármennyire próbálkozik a cikk szerzője, nem elegendő érv, ha azt mondjuk, hogy azért kell elutasítani a szintetikus üzemanyag használatának lehetőségét, mert már Hitlernek sem jött be.

Michael Steiner, a Porsche kutatási és fejlesztési részlegének vezetője szerint „az e-üzemanyagokban rejlő lehetőségek óriásiak”, hogy miért, az a cikk szerint már nem érdekes, hiszen a céget az a Ferdinand Porsche alapította, akinek többek között a Volkswagen bogarat is köszönhetjük, de a munkásságának maga Adolf Hitler is híve volt. A cikk szólhatott volna arról, hogy a szintetikus üzemanyaggal a városi légszennyezés nem szűnne meg, a hidrogén és a metanol már önmagában hasznosítható üzemanyag, nem feltétlenül van értelme további szénlánc összekapcsolásának, de egyikről sem olvasunk. Valószínűleg azért, mert a cikk írójának ezekről fogalma sincs. Helyette a cikk azt taglalja, hogy a szintetikus üzemanyag német kormányzati szinten lelkes támogatója a német pénzügyminiszter, Christian Lindner, aki amellett, hogy szereti a porschet, Göring volt főhadiszállásából irányítja az ország pénzügyeit. Touché!

A felsorakoztatott érvekkel valóban nehéz vitatkozni. Az európai döntéshozók célul tűzték ki, hogy kevesebb, mint három évtizeden belül elérjük a klímasemlegességet, ráadásul az orosz-ukrán háborúval az országok korábban megalkotott energetikai menetrendjei is felborultak. Egyrészt ennek van pozitív hozadéka is, például a nukleáris technológia európai reneszánsza. Másrészről a megfogalmazott erőltetett zöldítésnek jelenleg nem láthatók a technológia feltételei. Felelőtlenül mondhatnánk, hogy még évtizedeink vannak hátra, majd megoldjuk valahogy, azonban az energetikában minden döntésnek évekkel, sőt, évtizedekkel később jelentkezik a hatása. Amennyiben nem akarjuk, hogy Európa még a jelenleginél is jobban legyen másoknak kiszolgáltatott, csak olyan megoldásokban gondolkodhatunk, ami már ma is kézzelfogható, ma is tudunk rá építkezni. Amelyek már ma is léteznek és legfeljebb finomhangolásra van szükség. Nem bízhatjuk sorsunkat vágyálmokra. Az akkumulátor technológiának számos előnye létezik, például városi autós közlekedésre kiválóan alkalmazható. Azonban a gyártáshoz szükséges nyersanyagok nem állnak kellő mértékben rendelkezésre a kontinensen, emiatt több elemző is arról beszél, hogy a zöld átállás jelenleg egy új, kínai függés kialakítását is eredményezheti. Politikai állásfoglalás helyett teret kell engedni a mérnököknek, a fejlesztőknek. Ha hagyjuk, a piaci logika a végén el fogja dönteni, hogy a szintetikus üzemanyag, az üzemanyag cella, az akkumulátor technológia, vagy egymást kiegészítve az összes jelenti-e a megoldást a zöld átalláshoz.