Szóval hányan is vannak végül az oroszok?

„Még nem késő elkezdeni geopolitikai vonatkozásrendszerben gondolkodni a demográfiánkról, ha nem akarjuk megismételni azt a nagystratégiai hibát, amit az utóbbi évtizedek energiapolitikájában elkövettünk. 

Néhány nappal ezelőtt a Világgazdaság, az Institute for the Study of War-t idézve arról cikkezett, hogy “Megdőlni látszik az elmélet, hogy »annyian vannak, mint az oroszok«, Moszkva alig talál embereket a háborúhoz”.

Ez a hír igen meglepett, mert február elején még azt olvastam a fent említett neves thinktank egyik kiadványában, hogy a bejelentett háromszázezer tartalékoson kívül az oroszok meg további kétszázezer embert hívtak be csendes mozgósítással. Forrásként az ukrán hadügyminisztert jelölték meg, azt a tisztviselőt, aki számára kevés fontosabb adat van ezen a fehér világon, mint az ellenfél rendelkezésére álló élőerő.

Természetesen az sem kizárt, hogy mint a háború összes többi összetevőjét, az orosz élőerővel kapcsolatos adatokat is a harcmező köde borítja be, az örök bizonytalanság állapotára kárhoztatva minket. Továbbá az sem kizárt, hogy ezek a kijelentések inkább a becsléseknek, esetleg az információs hadviselés sakkhúzásainak tekinthetőek, mint empirikusan bizonyított adatoknak. Akár így van, akar úgy, ameddig az ISW elemzői eldöntik házon belül, hogy az oroszok túl sokan, vagy pedig túl kevesen vannak, addig érdemes utánanézni az ismert és a vitán felül álló adatoknak és azokból vonni le következtetéseket.

A demográfia és a hadviselés között igen szoros összefüggések léteznek. Ezek az összefüggések mindkét irányban működnek. A történelem folyamán a nagyobb népesség általában nagyobb katonai erőt jelentett, és a katonai erő alkalmazása számos alkalommal drámai módon befolyásolta a hadviselő felek demográfiáját. Ugyanakkor hiba lenne egyszerű, lineáris összefüggéseket feltételezni a két változó között. Bizonyos harcformák, mint például a konvencionális hadviselés és a felkelések leverése, hagyományosan emberanyag-intenzív vállalkozások. Ugyanakkor más harcformák, pl. a termonukleáris háború vagy a kiberhadviselés, inkább az élőerő minőségén, mint a mennyiségén fordulnak meg.

Az ukrán háború kontextusában a legtöbb elemzés a két szembenálló ország demográfiájának az egészét vizsgálja. Ezek az elemzések egy része megelégszik azzal, hogy rámutat a háborút megelőző, egy a háromhoz aranyú statikus orosz demográfiai előnyre. Ennél sokkal hasznosabbak azok az elemzések, amik figyelembe veszik a háború okozta demográfiai változásokat, az annektált területek lakosságát, a háború menekültjeit és a háború előtt eltávozott gazdasági kivándorlókat. Ezek az elemzések egy még az előzőnél is kedvezőtlenebb, egy a négyhez arányt megközelítő számokról beszélnek.

Ezeknek az elemzéseknek a legnagyobb gyengesége, hogy a vizsgálat alanyát egységes egészként kezelik, holott katonai szempontból nem mindegy, nagymamákból van-e sok vagy pedig fiatal férfiakból, hogy egy állam korfája ciprusfa-e, vagy pedig ernyőakác.”

Nyitókép: MTI/AP/Dmitrij Loveckij