Mao óta nem történt meg, hogy harmadik ciklusra is ugyanaz marad Kína első számú vezetője.
Folytatja a hatalomban egy újabb, harmadik ciklusra Hszi Csin-ping, aki 2012 óta a Kínai Kommunista Párt főtitkára, 2013 óta a Kínai Népköztársaság, valamint a kínai Központi Katonai Bizottság elnöke.
A teljhatalmú kínai vezető sok évtizedes gyakorlatot rúgott fel azzal, hogy egy harmadik ciklusra is hatalomban marad: Mao Ce-tung óta nem volt olyan, aki ennyi ideig birtokolta volna a főhatalmat. Az államelnöki pozíció önmagában szimbolikus pozíció, a valódi hatalom a pártfőtitkári és a katonai vezetői tisztségekben van – ám Hszi Csin-ping azokat is birtokolja. Mao után a nyolcvanas években a Kína történelmi fordulatát jelentő, nemzetközi nyitást és piacgazdasági reformokat bevezető Teng Hsziao-ping birtokolta a főhatalmat. A kilencvenes években Csiang Cö-min, a kétezres években pedig Hu Csin-tao állt Kína élén – a 2012 után a vezetéstől visszavonult, idős politikust néhány hónapja különös körülmények között vezették ki a Kommunista Párt kongresszusáról, miközben Hszi Csin-ping türelmesen megvárta az intézkedést.
Bár már korábban is valószínűsítették, hogy hatalomban fog maradni,
néhány napja pedig a kínai politikai elit a pekingi Nép Nagy Csarnokában, 2952 szavazattal, ellenszavazat nélkül újra megválasztotta őt elnöknek. A szavazást álló ovációval és tapssal ünnepelte az ázsiai ország elitje.
Hszi Csin-ping ünnepélyes eskütétele
A Mandiner korábban foglalkozott Hszi Csin-ping újraválasztási folyamatával és a régi-új elnök előtt álló új kihívásokkal. Mint korábbi cikkünkben írtuk: elemzők Hszi politikai körének megerősödését jósolták a párton belül, de azt talán kevesen, hogy a pártfőtitkár a vártnál szigorúbb vezércseréket visz át.
Leváltotta Li Ko-csiangot is, az alatta eddig szolgáló miniszterelnököt is, az új kormányfő pedig az igen hasonló nevű Li Csiang korábbi sanghaji párttitkár lesz, aki a járványintézkedések miatt vált nemzetközileg is ismertté.
Mint korábbi cikkünkben írtuk: Hszi Csin-ping két ciklusának tíz éve alatt sikeresen központosította az államhatalmat, saját pártvezetői tekintélyét megerősítette,
Miközben az önrendelkezést, a politikai szabadságjogokat a Hu-korszakhoz képest visszametszették, a technológiai modernizáció terén óriási változások történtek.
Kínában a következő öt évben nem a korábbi száguldó növekedéshez képest lassuló gazdaságon lesz a hangsúly, hanem a biztonságpolitikán. Szimbolikus ügy Peking számára a Tajvan-kérdés: a Nancy Pelosi amerikai házelnök vizitje utáni hadgyakorlatokkal, alig burkolt fenyegetésekkel már jelezte, nem tűr meg alternatív kínai politikai modelleket a kínai kommunista államon kívül. Hszi Csin-ping őszi kongresszusi beszédében ismételten megerősítette a nagy célt, a két kínai entitás „békés újraegyesítését” 2049-ig, a Kínai Népköztársaság megszületésének centenáriumáig.
Hszi osztja az elmúlt évtizedek uralkodó kínai politikai filozófiáját, miszerint egy ilyen hatalmas területű és lakosságú államot, amelynek régiói és lakosai ennyire heterogének, csak az egypártrendszer, a pártállam vagy az állampárt képes egyben tartani.
Politikai pluralizmusnak, kulturális autonómiának nincs helye a kínai államban. Minden jelenség, amely a párt hatalmára, a többségi han kultúrára vagy a han etnikai dominanciára fenyegetést jelent, létében veszélyezteti a Kínai Népköztársaságot – érvel a pekingi hivatalos ideológia, amelyet néhány év múlva a történelemkönyvekben a maoizmus után szabadon akár a hsziizmus gyűjtőfogalom alatt örökíthetnek majd meg.
Bár 2049-ben már nem az idén 70 éves Hszi Csin-ping lesz hatalmon, a kínai vezető vigyázó szemeit erre a dátumra, illetve a történelmi távlatokra veti: az bizonyos, hogy Kína nem fog a következő évtizedekben magától megállni a globális befolyás építésében, a világhatalommá válás útján.
Nyitóképen: Xie Huanchi / XINHUA / Xinhua via AFP
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
A kínai gyártók egyre inkább vezető szerepet töltenek be azokban az ágazatokban, amelyeket a közelmúltig német vállalatok uraltak – és ez mostanra a németeknek is feltűnt.
A két ázsiai ország kapcsolata hetek alatt olyan mélypontra zuhant, amilyet évtizedek óta nem láttunk. Tokió katonai választ helyezett kilátásba, Peking erre visszahívta a nagykövetét.
Abban is biztosak lehetünk, hogy ez még nem az utolsó fejezet. És én már azt nagyon várom, hogy megjelenjen a film végén a felirat: VÉGE.
Miközben Brüsszelben alig 1,5 százalékos növekedésben reménykednek, Pekingben egészen más léptékben számolnak.
Őszintén akart beszélni az ukrán elnök.
Hiába próbálta Macron kioktatni a kínai elnököt.
A 37-es villamosvonal Őrház és Pongrácz úti lakótelep közötti szakaszának felújítása a szükséges anyagi forrás rendelkezésre állása esetén a BKV Zrt. középtávú terveiben szerepel, tudta meg a Mandiner.
A szombati nap legolvasottabb hírei a Mandineren.
