Folytassa, elvtárs! – elkezdte harmadik ciklusát Kína ura, Hszi Csin-ping

Folytatja a hatalomban egy újabb, harmadik ciklusra Hszi Csin-ping, aki 2012 óta a Kínai Kommunista Párt főtitkára, 2013 óta a Kínai Népköztársaság, valamint a kínai Központi Katonai Bizottság elnöke.

A teljhatalmú kínai vezető sok évtizedes gyakorlatot rúgott fel azzal, hogy egy harmadik ciklusra is hatalomban marad: Mao Ce-tung óta nem volt olyan, aki ennyi ideig birtokolta volna a főhatalmat. Az államelnöki pozíció önmagában szimbolikus pozíció, a valódi hatalom a pártfőtitkári és a katonai vezetői tisztségekben van – ám Hszi Csin-ping azokat is birtokolja. Mao után a nyolcvanas években a Kína történelmi fordulatát jelentő, nemzetközi nyitást és piacgazdasági reformokat bevezető Teng Hsziao-ping birtokolta a főhatalmat. A kilencvenes években Csiang Cö-min, a kétezres években pedig Hu Csin-tao állt Kína élén – a 2012 után a vezetéstől visszavonult, idős politikust néhány hónapja különös körülmények között vezették ki a Kommunista Párt kongresszusáról, miközben Hszi Csin-ping türelmesen megvárta az intézkedést.

Bár már korábban is valószínűsítették, hogy hatalomban fog maradni,

néhány napja pedig a kínai politikai elit a pekingi Nép Nagy Csarnokában, 2952 szavazattal, ellenszavazat nélkül újra megválasztotta őt elnöknek. A szavazást álló ovációval és tapssal ünnepelte az ázsiai ország elitje.

Hszi Csin-ping ünnepélyes eskütétele

A Mandiner korábban foglalkozott Hszi Csin-ping újraválasztási folyamatával és a régi-új elnök előtt álló új kihívásokkal. Mint korábbi cikkünkben írtuk: elemzők Hszi politikai körének megerősödését jósolták a párton belül, de azt talán kevesen, hogy a pártfőtitkár a vártnál szigorúbb vezércseréket visz át.

Leváltotta Li Ko-csiangot is, az alatta eddig szolgáló miniszterelnököt is, az új kormányfő pedig az igen hasonló nevű Li Csiang korábbi sanghaji párttitkár lesz, aki a járványintézkedések miatt vált nemzetközileg is ismertté.

Mint korábbi cikkünkben írtuk: Hszi Csin-ping két ciklusának tíz éve alatt sikeresen központosította az államhatalmat, saját pártvezetői tekintélyét megerősítette,

Miközben az önrendelkezést, a politikai szabadságjogokat a Hu-korszakhoz képest visszametszették, a technológiai modernizáció terén óriási változások történtek.

Kínában a következő öt évben nem a korábbi száguldó növekedéshez képest lassuló gazdaságon lesz a hangsúly, hanem a biztonságpolitikán. Szimbolikus ügy Peking számára a Tajvan-kérdés: a Nancy Pelosi amerikai házelnök vizitje utáni hadgyakorlatokkal, alig burkolt fenyegetésekkel már jelezte, nem tűr meg alternatív kínai politikai modelleket a kínai kommunista államon kívül. Hszi Csin-ping őszi kongresszusi beszédében ismételten megerősítette a nagy célt, a két kínai entitás „békés újraegyesítését” 2049-ig, a Kínai Népköztársaság megszületésének centenáriumáig.

Hszi osztja az elmúlt évtizedek uralkodó kínai politikai filozófiáját, miszerint egy ilyen hatalmas területű és lakosságú államot, amelynek régiói és lakosai ennyire heterogének, csak az egypártrendszer, a pártállam vagy az állampárt képes egyben tartani.

Politikai pluralizmusnak, kulturális autonómiának nincs helye a kínai államban. Minden jelenség, amely a párt hatalmára, a többségi han kultúrára vagy a han etnikai dominanciára fenyegetést jelent, létében veszélyezteti a Kínai Népköztársaságot – érvel a pekingi hivatalos ideológia, amelyet néhány év múlva a történelemkönyvekben a maoizmus után szabadon akár a hsziizmus gyűjtőfogalom alatt örökíthetnek majd meg.

Bár 2049-ben már nem az idén 70 éves Hszi Csin-ping lesz hatalmon, a kínai vezető vigyázó szemeit erre a dátumra, illetve a történelmi távlatokra veti: az bizonyos, hogy Kína nem fog a következő évtizedekben magától megállni a globális befolyás építésében, a világhatalommá válás útján.

Nyitóképen: Xie Huanchi / XINHUA / Xinhua via AFP