Egy-két képviselő beszél csak ki a csatlakozáspárti kánonból, a támogatottság egyértelmű – de sokan siratják az értékalapú, béketeremtő finn külpolitikát.
Magyarország hétfőn megszavazta Finnország NATO-csatlakozásának ratifikálását, s a finnek felé a svédeket további engedményekre kényszerítő Recep Tayyip Erdoğan török elnök is pozitív gesztusokat tett az elmúlt hetekben. Így tehát nincs más hátra, mint előre,
A döntést alapvetően alátámasztják a finn közvélemény rezgései, a NATO-tagság támogatottsága szinte egyértelmű. Különösebb meglepetésként az sem szolgál, hogy a közvélemény alakulása e tárgyban tökéletesen korrelál Oroszország Ukrajna ellen vívott háborújának folyamatos eszkalálódásával. A Kantar közvélemény-kutató felmérése szerint míg 2022 3. hetében még csak a finnek 28 százaléka akart belépni a NATO-ba, a háború kitörése után egy hónappal ez az arány 54 százalék volt, 2023 februárjában pedig már 80 százalék.
A leginkább a két nagy néppárt szavazói támogatják a NATO-csatlakozást: a jobbközép Nemzeti Koalíciópárt (Kok) és a kormányzó balközép Szociáldemokrata Párt támogatóinak 92-92 százaléka vágyik a NATO-ba, szorosan utánuk következnek a Zöldek és a Középpárt 87 és 86 százalékkal. A jobboldali Igazi Finnek (PS) NATO-hoz fűződő viszonya izgalmas – ugyan az ő választóik körében is 74 százalékos a csatlakozás támogatottsága, de náluk az összes többi párthoz viszonyítva
A legkevésbé a Baloldali Szövetség (VAS) szimpatizánsait érdekli a szövetség, de a támogatók aránya még körükben is 66 százalék.
Mindez hatalmas változás ahhoz képest, hogy a Szovjetunió összeomlása óta terítéken lévő NATO-csatlakozást korábban egyedül a Kok akarta – szavazóival együtt – igazán.
Megosztottak viszont a finnek abban a kérdésben, hogy meg kellene-e várni a most lemaradni látszó Svédországot a NATO-csatlakozással; a szavazók 46 százaléka belépne külön, 38 százalékuk viszont megvárná a szomszédokat.
A finn parlament falanxszerű egységét a NATO-szavazások kapcsán a Baloldali Szövetség néhány képviselője törte meg csupán –
Katja Hänninen nemmel szavazó képviselő a finn baloldal Népszavájának, a Kansan-Uutisetnek (Népi Hírek) a következőket mondta az ügyről: „Finnország NATO-csatlakozásában több kockázatot látok, mint előnyt”, mert szerinte „kiemelkedően fontos, hogy Finnország NATO-folyamata olyan legyen, hogy az kiállja az idő próbáját, és ne adjuk fel alapelveinket a jogállamiságot megsértő Magyarországgal vagy az illegális támadó háborút folytató Törökországgal szemben”. Jari Myllykoski, a tartózkodó baloldali képviselő önmagában a NATO-csatlakozásban nem látott problémát, de azt szerette volna, hogy a parlament meghagyja az ügyet az április elején megválasztandó új törvényhozásnak.
Jussi Virkkunen, a Kansan-Uutiset főszerkesztője most olyan semmitmondó közhelyeket szállít a NATO-csatlakozás baloldali elkötelezettségű elemzése gyanánt, hogy „Finnország NATO-taggá válása számos baloldali számára sokk, ugyanakkor sok baloldali van, aki pedig támogatja a tagságot”; mindemellett azonban „Finnországot Putyin Oroszországa hajtotta a NATO-ba, erre a finn elit egyedül soha nem lett volna képes”. Emellett igyekszik a mai Oroszországot eltávolítani a finn baloldal által hagyományosan kedvelt Szovjetuniótól: „Putyin Oroszországában semmi baloldali nincsen” – írja cikkében Virkkunen, és hozzáteszi,
a kortárs Oroszország alapelveit a fehér Oroszország történelméből meríti”,
leszámítva Sztálint és a második világháborút.
A jelenkor igen vérszegény baloldali tiltakozása már csak azért is furcsa, mert ugyanebben a lapban még tavaly áprilisban „Bátran a béke pártján – Finnország ne lépjen be a NATO-ba” címmel dörgedelmes kiállás jelent meg a NATO-csatlakozással szemben. Ebben a cikkben akkor felhánytorgatták, hogy „a NATO-tagságot támogatók agresszíven próbálják elnémítani a NATO körül kialakuló kritikus vitát”, melynek eredményeképpen „a NATO-t megkérdőjelezők közül sokan megkapják a putyinista címkét”. A KU szerzői rögzítik, hogy ugyan mélységesen elítélik Putyin cselekedeteit, a NATO-ba mégsem lépnének be. Ebbéli meggyőződésüket alátámasztandó
„melynek politikai klímája instabil és gyúlékony”, ráadásul támogatja Izraelt a palesztinok ellen folytatott apartheid-politikájában, és fegyveres erőitől amúgy sem idegenek a háborús bűnök”.
Emellett a baloldali lap tűrhetetlennek tartotta akkor még Törökországot, „amelynek autoriter kormánya jelenleg háborút visel a kurdok ellen Rozsavában”, kis hazánkat, „amelynek uralkodó Fidesz-pártja Putyin stabil támogatója”, valamint „megromlott tortán rothadt cseresznyének” nyilvánítja „Lengyelország autoriter jobboldali kormányát”.
A lapnak emellett nem tetszett a brit jobboldali populizmus, nem tetszett Franciaország, ahol egy szélsőjobboldali jelölt elnyerheti az elnökválasztáson a vokson harmadát, nem tetszett a menekültekkel rosszul bánó Görögország, illetve Németország sem, amely akkor még nem zárta el a gázcsapot Oroszország felől. „Kérdéses, tényleg be szeretnénk-e lépni egy olyan katonai szövetségbe, melynek tagállamai ennyire összevissza vannak” – összegzett a lap.
Az ország első számú lapjában, a Helsingin Sanomatban alapvetően nincs kritika a NATO-csatlakozással szemben, a különböző véleményszerzők a csatlakozási folyamat egyes momentumait kritizálják. Anna-Liina Kauhanen főszerkesztő például hazánkkal foglalkozik az ügyben, és megérteni látszik a magyar üzenetet: szerinte Magyarország „megelégelte azt, hogy ő a kisebbik rossz”, a magyar kritikák pedig a „Tytti Tuppurainen-adóról” szóltak,
amely „megfosztotta Magyarországot az EU-s támogatásoktól”, illetve a Nemzeti Koalíciópárton is bosszút áll, amiért annak idején az EPP-n belül hergelt a Fidesz ellen.
A Vantaan Sanomat hasábjain Mika Niikko, az Igazi Finnek parlamenti képviselője tör lándzsát amellett, hogy „logikus lett volna az új parlamentre hagyni a NATO-döntést”. Niikko jelzi: a parlament külügyi bizottságának volt elnökeként „azt vártam, hogy a folyamat másmilyen lesz majd”, s annak elsietett volta miatt tartózkodott a NATO-tagságról szóló szavazáson. Ugyanakkor azt is világossá teszi, hogy a „Oroszország viszonylatában többé nem lehet semleges álláspontot elfoglalni, hiába remélték korábban sokan, hogy Finnország katonai tekintetben el nem kötelezett marad”. A rohamtempóban lezavart NATO-csatlakozás előnyeként látja ugyanakkor azt, hogy így legalább minden pártnak színt kell vallania arról, mennyivel óhajtja növelni a honvédelmi és határvédelmi kiadásokat.
Risto Auvinen kereszténydemokrata képviselőjelölt az Ita-Häme lapnak írott cikkében amellett kardoskodik, hogy „Finnországnak most bátran az önálló utat kell választania”, azaz Svédország nélkül is be kell lépnie a NATO-ba, mert ez „nem Svédország elárulása, ezáltal az egész folyamatot segítjük”.
Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia egyébként mind Svédországnak, mind Finnországnak biztonsági garanciákat adtak.
Finnországban 1949 óta működik a Finn Békevédők nevű, több ezer tagot számláló civilszervezet, melyek a Béke Pártján című lapot is kiadják. Bár a békevédők mindig is ellenezték a NATO-csatlakozást, mostani megnyilvánulásaikban már elfogadják azt megváltoztathatatlan valóságként: „Sokan voltunk meglehetősen csalódottak, mikor Finnország úgy döntött, hogy belép a katonai szövetségbe, de nincs értelme ezen tovább rugózni. Nehéz elfogadni: a NATO-folyamatnak olyan pontján vagyunk, ahol a tejet már kiöntötték. Most azt kell befolyásolnunk, milyen szerepet foglal majd el Finnország a szövetség részeként.”
Ugyanakkor azon keseregnek, hogy „a NATO már most sokba került nekünk”. Kifejtik: „alapjaiban erodálta jogállamiságunkat úgy, ahogy azt ismertük”, emellett „ahhoz, hogy egy katonai szövetség részei legyünk, rengeteg engedményt kellett tennünk, amelyért a legnagyobb árat a kurdok fizették”. Említést tesznek még a NATO-tagság költségeiről is, amely „a távoli jövőbe tekintve minden finnek jó pénzbe fog kerülni”.
A békevédők emellett felhívják a figyelmet arra, hogy „a békemunka jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni”, a NATO-n belül pedig Finnországnak van a legjobb lehetősége arra, hogy „puhítson azon az ellenségképen, amelyet Vlagyimir Putyin teremtett a Nyugatról, és amelyet támogatói körében az általa indított háború megindokolására használ”.
Az ukrajnai háború mindenkit arra kényszerített, hogy válasszon két rossz közül.
Ebben az esetben jogunk van követelni, hogy a NATO járuljon hozzá a békemunkához és a háborús narratíva megváltoztatásához” – figyelmeztetnek a békevédők.
Nyitókép: MTI/EPA/Reuters pool/Johanna Geron
Ruháival a nőiességet hangsúlyozta, és divattörténeti pillanat volt, amikor a második világháború után bemutatta új kollekcióját – ezzel sokak szerint megfosztva Coco Chanelt a trónjától. Százhúsz éve született Christian Dior, a legendás művészlelkű francia tervező.
Egy világ omlott össze a belga politikusban.
Az EU külügyi főképviselője már azt is kifejtette, szerinte miben van igaza Trumpnak.
Európa egyik vezető hatalma is ráeszmélt arra, hogy egyre nagyobb veszélynek van kitéve a kontinens.
„Eljött az ideje, hogy megállapodjunk” – jelentette ki az Egyesült Államok új elnöke.
A lengyel miniszterelnök azt is kijelentette: az illegális migrációt nem szükséges nacionalista vagy idegengyűlölő eszmékkel kezelni.
Elképzelhetetlen, hogy ne nyerjük meg az Erasmus-pert – mondja Merkely Béla. Egészségügyi válsághelyzet van-e Magyarországon? Milyen hatásai vannak a hálapénzreformnak? Sikerült-e a bérrendezéssel megállítani az orvoselvándorlást? Interjú a Semmelweis Egyetem rektorával.
Az orvoselvándorlás, a szakemberhiány Nyugat-Európában sem ismeretlen probléma, sőt – ez derült ki Merkely Béla lapunknak adott interjújából. A tapasztalatokra ráerősítenek az OECD számai is. Úgy tűnik, az egész kontinens küzd a jelenséggel. A kisebb országokban a megoldás kulcsa a jól működő orvosképzés és a pályakezdők itthon tartása lehet.
