Bukott a demokrata vezető Chicagóban, az erőszak fővárosában

Lori Lightfoot „az első nyíltan leszbikus fekete nő, aki egy nagyobb Egyesült Államokbeli város polgármestereként szolgál, és a második nyíltan leszbikus nő (Annise Parker után), aki az Egyesült Államok tíz legnépesebb városának polgármestereként szolgál, valamint az első fekete nő, a második nő (Jane Byrne után) és a harmadik fekete ember (Harold Washington és Eugene Sawyer után) aki Chicago polgármestereként szolgál.”

Most már persze mindez múlt idő: a Wikipédia róla szóló szócikke második bekezdésében felsorolt összes szimbolikus dobogós hely sem volt elég a polgármesternek, hogy megtartsa székét –

Pedig Lightfoot is ráült a woke-divatra, sűrűn emlegette a rendszerszintű rasszizmust, hogy a városházán szerinte túl sok a fehér újságíró, ahogy még Kolumbusz-szobrokat is eltávolított ideiglenesen.

Ha ugyanis rendszeresen fekete bűnözők eltévedt golyói fekete gyerekeket ölnek meg Dél-Chicagóban, akkor ez annyira nem hatja meg a helyieket.

A február 28-i első fordulóban harmadik helyen végzett a kilenc induló közül, így még a második fordulóba sem jutott be – oda ugyanis csak az első két helyezett megy tovább.

és nem változott sem 2019-ben, sem 2023-ban sem – mindkét választás demokrata belharc volt. 2019-ben Lightfoot 13 társával mérkőzött meg sikeresen, hogy már az első fordulóban az első helyen végezve a második fordulóban győzzön. Lori Lightfoot dolgozott vállalati jogászként, szövetségi ügyészként, a chicagói rendőrség vezetőjeként is, mire 2019 tavaszán polgármesternek választották – a fejleményt persze identitáspolitikai diadalként ünnepelte a liberális sajtó.

Lightfoot a kívülálló reformer szerepét vette akkor magára, ellenfele pedig a progresszív címkével látta el magát. Amikor nyert, akkor viszont nem reformer városvezetőként, hanem progresszív ideológusként viselkedett.

2019-ben Lightfoot azzal indított, hogy elhalasztotta a szavazást egy észak-chicagói gigaberuházással, a Lincoln Yards-fejlesztéssel és egy belső-chicagói másik fejlesztéssel, a The 78 projekttel kapcsolatban – mindkettő parlagon lévő terület, és mindkettőn felhőkarcolókat fognak felhúzni. Ugyan az egyik beruházó esetében a hatszáz oldalas szerződés teljes átnézését ígérte, végül mindkettő esetében

Majd kinevezte Chicago első egyenlőségügyi hivatalnokát egy bizonyos Candace Moore személyében, akinek a feladata a faji egyenlőtlenségek elleni küzdelem volt. A polgármester létrehozott egy lakhatásügyi munkacsoportot is, hogy átalakítsák a város „elérhető lakhatásra” (affordable housing) vonatkozó szabályait. Ez általában önkormányzati megrendelésre épülő, olcsó lakásokat jelent Amerikában, amelyet a medián jövedelem alatt keresőknek szánnak.

Lightfoot – meglepetés! – a lakhatási bajok fő forrásának a rendszerszintű rasszizmust nevezte meg, viszont a város kitűzött lakhatási céljait végül a kovid nyeste vissza, költségvetési problémákat okozva Chicagónak.

Emellett 2022-re megbízást adott egy cégnek egy kaszinó felépítésére, amitől sok adóbevételt vár. Igaz, ő és elődei egy városi tulajdonban lévő kaszinót preferálnának, de Illinois állam törvényei ezt nem teszik lehetővé. Lightfoot azon igyekezett, hogy elérje egy részben városi, részben állami tulajdonban lévő kaszinó engedélyeztetését. Mindenesetre a kaszinó-ügyet nem sikerült lezárnia, azt utóda örökli.

A polgármester felemelte a minimumbért is, mégpedig 15 dollárra – viszont ez nem vonatkozott a pincérekre és a borravalóból élő alkalmazottakra.

A bűnözéssel a kezdetektől nehezen küzdött meg: tíz nappal a beiktatása után volt az első Memorial Day, azaz az elesett amerikai katonák emlékének szentelt nemzeti ünnepi hétvége, amikorra a szokásosnál több rendőrt küldött az utcákra és programokat szervezett az ifjúságnak,

Ugyanakkor Lightfoot a rendőrség ügyében nem mindenben követte a woke mozgalom rendőrség-megszüntetős „defund the police” követeléseit. Például ellenezte azt a kezdeményezést, ami megszüntette volna a chicagói köziskolák szerződését a rendőrséggel, ami alapján minden iskolánál szolgál egy rendőr. Később viszont mégis felszállt a rendőrségellenes retorika vonatára, és

Chicago 2020-as gyilkossági térképe

A Covid-járványt a szokásos demokrata szigorúsággal kezelte, viszont amikor kijárási tilalom volt, 2020 áprilisában elment a fodrászához. A kritikákra válaszul azt mondta: „Én vagyok a város arca. Szerepelek az országos médiában és figyel engem a köz szeme.” Máskor viszont személyesen vett részt a közrend ellenőrzésében, hazaküldve a kijárási tilalom megsértőit. Mindeközben aláírt egy rendeletet, ami szerint a városban élő illegális bevándorlók jogosultak a város szociális és mindenféle juttatásaira, szolgáltatásaira.

A George Floyd halála ürügyén kirobbant, erőszakos BLM-zavargások idején Lightfoot, akinek az ígéretei között fontos helyen szerepelt a rendőrség megreformálása, kijelentette, hogy e reform fő kerékkötői a rendőrörsök. Majd megtiltotta a demonstrációkat a saját lakhelye körül a Logan Square városrészben, mondván, fenyegetéseket kapott. Amúgy a polgármester egy igen csinos házikóban lakik párjával, aki háztartásbeliként neveli örökbe fogadott lányukat.

2021 májusában mégis demonstrációt tartottak a környéken, de ezúttal nem George Floyd miatt: Lightfooton kérték számon választási ígéreteit. A Chicagói Szövetség a Rasszizmus és Politikai Elnyomás Ellen nevű szervezet, a helyi tanári szakszervezetek és más aktivistacsoportok Lightfoottól még balrább álló csoportja azt üzente:

Lightfoot polgármestersége idején negyedszázados rekordot ért el a fegyveres gyilkosságok száma – a 2021-es 3500 lövöldözés 1400-zal több, mint 2019-ben, amikor Lightfoot hivatalba lépett. Persze nem mind volt halálos, de a 2021-es 797 halálos áldozat 299-cel több a 2019-esnél, és 1996 óta a legmagasabb szám. A chicagóiaknak úgyszintén elegük lett az autólopásokból és a rablásokból.

2020-ban, mint írtuk, csak a függetlenség napi hétvégén 87 emberre nyitottak tüzet Chicago belvárosi kerületeiben, közülük 17-en haltak bele sérüléseikbe – az előző hétvégét 65 lőtt sebbel, 18 halállal zárták,

De azért „ideiglenesen” három Kolumbusz-szobrot is eltávolítottak a város köztereiről, és Lighftoot olyan kijelentést is tett, hogy „szégyen, hogy 2021-ben a városi sajtótestületben nagyrészt fehérek dolgoznak. Pedig a város több mint fele feketeként, latinóként, ázsiaiként vagy őshonos amerikaiként tekint magára”. Ezért aztán nem volt hajlandó fehér újságírónak interjút adni. Sőt, a rasszizmust is sikerült közegészségügyi válságnak nyilvánítania.

A bűnözés és más okok miatt számos nagyvállalat hagyta el a várost: máshová helyezte a székhelyét az előző években a Boeing, a Caterpillar és mások is. Amikor erre a McDonald's vezetője, Chris Kempczinski rámutatott, hozzátéve, hogy alig talál a cég megfelelő munkaerőt a cégvezetésbe, Lightfoot mérgesen annyit válaszolt: jobb lenne, ha Kempczinski először tájékozódna, és csak utána beszélne.

A Chicago Sun-Times egyik publicistája, Mary Mitchell azzal védi Lightfootot, hogy senki nem gondolhatta, hogy négy év alatt megoldja a városi bűnözés problémáját. Ez talán igaz. De Lightfoot alatt a helyzet nem hogy kicsit sem javult vagy stagnált, hanem még rosszabb lett.

A Chicago Sun-Times másik szerzője, Fran Spielman azt írja: Lightfoot nem tartotta be a választási ígéreteit. Ami miatt megválasztották, az a rendőrség megreformálásának ígérete volt, mivel elődje, Rahm Emanuel rendőrségi bizottságának az elnöke volt. Először Chicagóba hozta a Los Angeles-i rendőrséget sikeresen átalakító Charlie Becket, majd utána felvette a dallasi David Brownt, aki két hét alatt visszacsinált mindent. Emellett meglehetősen rázós volt a kapcsolata a városi tanáccsal, és saját csapatából legalább heten otthagyták, más jelölt mögé állva.

Spielman így fogalmaz: „Lightfoot csalódás volt a tóparti szavazóknak, akik a fő támogatói voltak 2019-ben. Lightfoot ellenezte a megválasztott oktatási bizottságot, miután azt mondta, támogatni fogja azt; transzparenciát ígért, de nem valósította meg; és megszegte azt az ígéretét, hogy felemeli az ingatlanátruházási adót a csúcskategóriás ingatlanügyletek esetében, hogy létrehozzon egy alapot a hajléktalanság csökkentésére.”

Nem csoda, hogy míg Lori Lightfootot 2019-ben a szavazatok 70 százalékával választották meg, most viszont csak 14 százalék támogatta őt.  

Újraválasztási kampányában egyébként

South Side városrész lakosainak pedig azt üzente, vagy rá szavazzanak, vagy senkire.

És mindezek után mi volt a magyarázata arra, hogy negyven éve ő az első chicagói polgármester, akit nem választanak újra?

Az, hogy

Veresége beismerésekor hozzátette: „Függetlenül a ma este eredményétől a jó harcot harcoltuk, és egy jobb útra tereltük a várost!”

Ez persze a chicagóiak szerint nincs így. Ők inkább a mérsékelt demokrata Paul Vallast és a progresszív Brandon Johnsont választották be az április 4-i második fordulóba. Az esélyesebb Vallas, aki nem ült fel a rendőrség-ellenesség vonatára.

Persze nem Lightfoot az első a rendőrségellenes várospolitikusok közül, aki figyelmen kívül hagyva a lakosság közbiztonsággal kapcsolatos elvárásait, elbukik: 2021-ben New Yorkban a volt rendőr és mérsékelt balos Eric Adams utasított maga mögé számos szélsőségesebb, átideologizáltabb jelöltet; ugyenebben az évben a minneapolisiak utasították el népszavazáson az ötletet, hogy a rendőrséget egy közbiztonsági osztállyal váltsák fel; és még a San Franciscó-iak sem viselték el Chesa Boudin Soros-féle városi főügyész liberális hozzáállását a bűnözéshez.

De Lightfoot esetében ehhez hozzájárult penetráns, bicskanyitogató stílusa is, amivel egyrészt saját szövetségeseit idegenítette el, másrészt a befektetőket kergette el a városból. 

Lightfoot kifejezetten nehéz időkben állt Chicago élén, hiszen a bűnözést mellett ott voltak a George Floyd-zavargások és a Covid-járvány. De hogy nagy kedvencből pária lett, és a sajtó politikai megalázásról ír, azt magának köszönheti. Nem kellene talán mindent a rendszerszintű rasszizmusra és elnyomásra fogni, valamint összeveszni mindenkivel, hanem gyakorlatiasan kellene cselekedni. 

Mindenesetre a Wikipédia hozzáírhatja Lightfoot értelmetlen statisztikáihoz: Michael Bilandic (1976-79) és Jane Byrne (1979-1983) után ő a harmadik olyan chicagói polgármester a város történetében, akit nem választottak újra.

Fotó: MTI/AP/Charles Rex Arbogast