Többfrontos támadással ijesztgeti nézőit a fehérorosz állami televízió
A fehérorosz tévé szerint lengyel, litván és ukrán irányból fegyveres csapatok koordinált támadásra készülnek az ország ellen.
Budapesten szólalt fel Mark Galeotti nemzetközi hírű Oroszország-szakértő, aki szerint a háborúnak csak egy ukrán győzelem vethet véget, ugyanakkor „mindenki boldogsága függ egy boldog és stabil Oroszországtól”.
Csütörtök este kerekasztal-beszélgetést tartottak a Corvinus Egyetemen az orosz–ukrán háború eszkalálódásának első évfordulója alkalmából.
aki mellett Krekó Péter Political Capital-főnök, Győrffy Dóra egyetemi tanár (Corvinus) és Istrate Dominik elemző foglaltak helyet a pódiumon.
A rendezvény elején a brit nagykövetség misszióvezető-helyettese köszöntötte a megjelenteket, majd Galeotti lépett a pulpitusra, hogy röviden ismertesse nézeteit az európai kontinens életét egy éve meghatározó konfliktusról.
A korábban realista Oroszország-szakértőként ismertté vált Galeotti arról beszélt: nem kérdéses az ukránok győzelme – csak az, hogy mikor következik be, illetve, hogy mit jelent az, hogy nyernek.
Mark Galeotti szerint a háborúban tovatűnt Ukrajna évtizedes megosztottsága, mint ahogy az országot addig is jellemző, rendszerszintű problémák – például a mindent átható korrupció és az oligarchák uralma – is veszítettek a jelentőségükből. A szakértő hangsúlyozta: az ukrán gazdaság annak ellenére is jól teljesít, hogy gyakorlatilag lélegeztetőgépen van, a hadsereg pedig – jelentős nyugati segítséggel – képes alkalmazkodni a háború változatos kihívásaihoz.
– úgy véli, az exszínész, „a megfelelő ember a megfelelő helyen, a megfelelő időben”.
A brit szakértő nem látja fényesen Oroszország helyzetét. Galeotti aláhúzta: az ukránok – hála a felfegyverzésükre hajlandó nyugati kormányoknak – huszonegyedik századi hadsereggel állnak a harctéren, amíg az oroszok kapacitásai végesek. Mark Galeotti szerint Putyin visszarántja Oroszországot az 1970-es évek Szovjetuniójának világába, mert – bár a gazdaság egyelőre jól viseli a nyugati szankciók hatását – a pénz egyre csak fogy, ami helyenként már most is kihívásokat jelent a politikai establishment számára.
Előadása végén Galeotti a Nyugatról is szólt. Az Oroszország-szakértő meglátása szerint természetes, hogy a szankcióknak ára van, ugyanakkor a Nyugat „a háborúnak ezt a módját választotta”. Mark Galeotti úgy véli: a Nyugat egységessége azt bizonyítja, hogy ezek az országok komolyan gondolják azokat az értékeket, amiket fontosnak tartanak, s ezekért hajlandók is konfrontálódni. Ne férjen kétség hozzá: Galeotti szerint a háborúnak csak egy ukrán győzelem vethet véget,
ugyanakkor „mindenki boldogsága függ egy boldog és stabil Oroszországtól”.
***
A bevezetőt követő pódiumbeszélgetés moderációját Bombera Krisztinára bízták, amihez képest kifejezetten üdítő volt a szakértők eszmecseréjét hallgatni, bár túl sok újdonság azért nem hangzott el.
Galeotti szerint meglepő volt, hogy Putyin rászánta magát a háborúra, Krekó pedig azon csodálkozott el, hogy Ukrajna – arányaiban – milyen jól viselte a konfliktus elmúlt egy évét. Győrffy és Istrate, akik mintha előre felosztották volna maguk között az atlantista bullshitfrázisok durrogtatásának és a magyar kormány kritizálásának édes terhét, az európai egység (természetesen ide nem értve a magyar kormányt) és a szankciók jelentőségét emelték ki.
A résztvevők nagyjából egyetértettek abban, hogy Putyin számára csak az jelenthet reményt, ha elapad az ukránok nyugati támogatása. Csakhogy erre kicsi az esély: Krekó hangsúlyozta, hogy felméréseik szerint az európaiak többsége támogatja a szankciókat, amire a cseh elnökválasztás kimenetele is jó példa (ott az atlantista Pavel tábornok győzött). Istrate arról beszélt, hogy „a kormányok jönnek és mennek”, de
Ezt a pontot Győrffy is igyekezett begyűjteni az ellenzéki érzelmű hallgatóktól, amikor arra utalt, hogy a Nyugaton „még mindig nem ébredt fel mindenki” – már ami Oroszország bűnös üzelmeit illeti –, „hiszen itt ülünk, Budapesten”.
Jóval érdekesebb volt az Ukrajna számára létező legjobb végkifejletet tárgyaló szekció. Galeotti itt elmondta, hogy a háború vége szempontjából a Krím sorsa lehet döntő fontosságú, szerinte ugyanis csak a félsziget izgatja az oroszokat, a Donbasz sorsa nem. „Még azok szerint is Oroszországé jog szerint a Krím, akik utálják Putyint” – jelentette ki a szakértő, természetesen az oroszországi lakosságra utalva. Szerinte az késztethetné Putyint egy esetlegesen túl heves reakcióra, ha a félszigetet támadás érné, hiszen az orosz elnök azzá a nemzeti ikonná szeretne válni, aki visszaszerezte a Krímet, nem azzá, aki csak elfoglalta néhány évre.
Az Oroszország-szakértő szerint talán egy nemzetközileg elismert népszavazás dönthetne a Krím sorsáról.
Érdekes volt Galeotti kiszólása Ukrajna esetleges NATO-tagságáról, amire szerinte „nincs feltétlenül szükségünk”.
Krekó Péter hozzátette, hogy az ukrajnai közvélemény-kutatások szerint a bucsai mészárlás óta az ukrán közvélemény többsége elutasít bármiféle békét Oroszországgal, miközben az oroszok többsége – amennyire ezt meg lehet ítélni a felmérésekből – támogatja a háborút. Itt Bomberának okvetlenül közbe kellett vetnie, hogy ezek a felmérések nem mindig megbízhatók. A Political Capital vezetője hangsúlyozta: nem szabad alábecsülni az érzelmek és a pszichológiai hatások jelentőségét sem, amiket nagyon nehéz demoszkópiai eszközökkel mérni.
A pódiumbeszélgetés vége felé a résztvevők a háború európai tanulságait is megvitatták. Mark Galeotti arra a realista álláspontra helyezkedett, hogy Európa megpróbálhat ugyan ragaszkodni a szabályozó hatalmi pozíciójához, de akkor egy konyhakéssel is el lehet majd foglalni a kontinenst. A szakértő szerint fontos azt látni, hogy Európában csak két olyan ország van – az Egyesült Királyság és Franciaország –, amely képes a saját területén kívül is erőt demonstrálni, s ezek közül előbbi már távozott az Európai Unióból. A szakértő szerint Európának ezért a saját kapacitásai fejlesztésére kellene koncentrálnia. Győrffy Dóra – aki szerint a több mint két éve nem amerikai elnök Donald Trump Vlagyimir Putyin legsikeresebb projektje – bízik a transzatlanti együttműködés fennmaradásában, amihez Krekó is csatlakozott. A Political Capital vezetője szerint ugyanis rendkívül nehéz Nyugat-Európában eladni a közvéleménynek a haderőfejlesztés gondolatát, viszont – a jelek szerint – az amerikai–európai kooperáció stresszhelyzetben bebizonyította, hogy jól működik.
A beszélgetés visszanézhető:
Fotó: MANDEL NGAN, MIKHAIL METZEL / AFP / SPUTNIK