Orosz gőzhenger, gőz nélkül – az ugledari kudarc anatómiája

Írta: Somkuti Bálint hadtörténész, biztonságpolitikai szakértő

Nagyjából egy héttel ezelőtt jelent meg az a drónvideó, amely egy orosz gépesített csoport, harckocsikkal kísért gyalogság ukrán tüzérségi tűz alá kerülését, majd súlyos veszteségek utáni visszavonulását mutatja be Ugledarnál (Vuhledar).

a szemlátomást hanyag vezetés hibájából bekövetkezett veszteségek és a blamázs miatt. Éles hangvitelükhöz valószínűleg az is hozzájárult, hogy folyamatban van egy küzdelem a hivatalos, legtöbbször szovjet módra működő katonai establishment és a többé-kevésbé független katonai tudósítók között. Ez utóbbiakat a Wagner csoport alapítója Jevgenyij Prigozsin kiemelten támogatja.

Az ugledari drónfelvételek

Az egyik talán legkevésbé elfogult csatorna, a Rybar részletes elemzést közölt az esetről, ennek segítségével rekonstruálni lehet nagyjából, mi is történt. A beszámoló szerint sokan tévesen a Csendes-óceáni Flotta 155. tengerészgyalogos dandárjának tulajdonították a veszteségeket, amely a Vuhledartól délkeletre fekvő külvárosi területeken diszlokált. A hírekkel ellentétben a felvételen szereplő alakulat a 41. összfegyvernemi hadsereg 35. gépesített lövészdandárjához tartozott, amely a helyszín miatt úgy tűnik, hogy a 29. összfegyvernemi hadsereg hadműveleti alárendeltségébe került.

Ettől függetlenül a számos tanulságot felmutató epizód

vagy a Kijevtől nem messze található brovarii oszlop háború eleji felszámolása.

Azonban ahhoz, hogy pontosan megértsük, mi is történt Ugledar alatt, kissé távolabbra kell visszamenni az eseményekben.

Január 23-24. körül a 155. tengerészgyalogos dandár és a különleges műveleti erők áttörték az ukrán fegyveres erők védelmét a déli zaporizsjei fronton, és elfoglalták a Nyikolszkijtól nyugatra fekvő üdülőövezetet Vuhledar közelében. A Rybar értesülései szerint a terv több alakulat egyidejű, széles fronton történő előretörését irányozta elő, s Ugledar harapófogóba szorítását tűzte ki célul. Azonban a számos bevetett alakulat közül mindössze a tengerészgyalogosoknak és a különleges erőknek sikerült áttörniük az ukrán védelmet. Bár a támadás meglepte őket, az ukrán 68. önálló gyalogsági vadászdandár és a 72. önálló gépesített dandár egységeit csak heves harcok során tudták Ugledarba, illetve a dél-donbaszi bányába visszaszorítani, míg máshol az orosz erők nem tudta áttörni.

Másnapra a tengerészgyalogosok és a különleges műveletiek közös erőfeszítéssel kijutottak Ugledar délkeleti részén a nyaralóházakhoz, a visszavonuló ukrán erők nyomán megjelentek az első jelentések az orosz egységek behatolásáról a városba. A nap folyamán az ukrán 72. gépesített dandár alakulatai Ugledar felől és a bánya területéről sikertelenül próbáltak ellentámadást végrehajtani.

az ukránok meg tudták tartani védelmi vonalaikat.

Január 26-án folytatódtak a pozícióharcok, az orosz alakulatok lassan jutottak előre az üdülőövezetben. Előrevetett rohamosztagaik rajtaütéseket hajtottak végre Ugledar külvárosában, a szivattyútelep környékén. Ezzel egy időben Pavlovkából is támadás indult Ugledar délnyugati pereme irányában. Az ukrán parancsnokság azonban már megkezdte alakulatai megerősítését a városban, a tüzérségi állásokat hátrébb vonták, az aknavetők eközben folyamatosan lőtték a közeledő alakulatokat. Az orosz erők gépesített lövész egységei a heves ellenállás miatt nem érték el kitűzött céljaikat.

Január 27-re már jelentős ukrán erők voltak Ugledarban, a Rybar szerint legalább három gyalogos század jutott 1 kilométerre. Ráadásul az Ugledar-Konstantinovka-Marinka országutat sem vágták el sem fizikailag, sem tűzzel, azaz nem állt orosz támadás alatt, így a védők utánpótlása folyamatos volt. A tengerészgyalogosok a tüzérség és a légierő támogatásával a bonyolult helyzet ellenére folytatták a küzdelmet a Vugledar melletti dácsák közelében, miközben további ukrán erők érkeztek Szoledar/Bahmut irányából, ugyanis a támadás jelére napról napra egyre több ukrán alakulat érkezett eme fontos stratégiai pont megtartására.

és már az offenzíva előtt is szinte minden Ugledar környéki mezőt aknák borítottak. A harcok alatt az ukrán fegyveres erők több mint száz műszaki akadályt telepítettek, jellemzően aknamezőket. A jelentős veszteségeket elszenvedett ukrán 72. gépesített dandár pótlására Ugledarba elit alakulatok érkeztek. A 35. tengerészgyalogos dandár és a 80. ejtőernyős dandár részei voltak itt, hadműveleti tartalékba pedig egy zászlóalj-harcászati csoport került a közeli Bogatirban. A nap folyamán az ukrán 56. gépesített dandár 21. gépesített zászlóalját és az 53. gépesített dandár páncélozott harcjárműveit is észlelték Ugledar közelében. A többszintes épületekben páncéltörő rakétás egységeket helyeztek el, és a tüzérség folyamatosan lőtte az orosz erők állásait.

Január végére az orosz támadás lényegében leállt, ráadásul a zord időjárási viszonyok miatt a légierő sem működhetett, sőt a drónok sem voltak használhatók.

Február 5-re a megmerevedtek a frontvonalak. Az orosz tüzérség és légierő aktívan támadta az ukrán alakulatok állásait, amelyek állítólag naponta akár kétszáz embert veszítettek sebesültekben és halottakban. A folyamatos légi és tüzérségi támadások miatt a Rybar szerint az elesetteket nem tudták sem elszállítani, sem eltemetni. A holttesteket vagy egyszerűen ott hagyták, vagy a dél-donbaszi bányába dobták. Orosz források szerint a támadások hevessége és a fenti helyzet miatt több alakulatnál megingott a morál, és hogy megakadályozzák elmenekülésüket, a Kraken nacionalistái záróalakulatként a védők mögött vettek fel állásokat.

Ez utóbbi rendkívül durva megoldás az Ellenség a kapuknál című filmből lehet ismerős, ott a harcot esetleg megtagadó vagy visszavonulni szándékozó egységekre az NKVD belbiztonsági alakulatai nyitottak tüzet. Hogy így van, vagy sem, nem tudni, de az ukrán alakulatok harcrendjét figyelve feltűnik, hogy

Hogy a fentiekben bemutatott módon záróalakulatként működnek, vagy a fanatikus és valóban magasabb harcértékű alakulatok tartalékban vannak-e egy esetleges áttörés elreteszelésére, azt nem tudni.

Az ukrán erők heves ellenállása miatt lehetetlenné vált az orosz támadás folytatása a helyszínen lévő erőkkel, így az ukrán fegyveres erők lekötéséhez és utánpótlásuk megszakításához újabb támadásokra volt szüksége az orosz erőknek, Nikolszkoje felől a Maryinka - Ugledar autópálya és a dél-donbaszi bánya irányába. Erre a reguláris gépesített lövészek harckocsikkal megerősített alakulatait jelölték ki: a tervek szerint feladatuk az volt, hogy a nyílt terepen átkarolják az ukrán szárnyakat. Eközben került sor a videóban látható kudarcra.

De mi is történt pontosan?

A támadó alakulat kijelölt feladatainak teljesítéséhez megfelelő felderítési, tüzérségi és műszaki előkészítés szükséges. A drónok és a felderítők azonosítják az ellenség pozícióit, a tüzérek a légierővel együtt az állásokat és a védett területeket támadják, ugyanakkor az elektronikai hadviselésnek biztosítania kell az ellenséges kommunikáció és a drónok teljes zavarását. Eközben az utász és műszaki csapatok a műveleti terület aknamentesítését kell, hogy elvégezzék. Ezt nevezzük összhaderőnemi hadviselésnek. Enélkül az egész támadás előre kudarcra van ítélve.

A Rybar szerint a videón látható gépesített lövész alakulat harcba vetésének késedelme és a veszteségek

A megközelítési útvonalak hiánya és a rendelkezésre álló elektronikai hadviselési eszközök nem megfelelő használata miatt megjósolható eredmény született. Az aknamezőkön keresztül túlságosan szűk átjárót alakítottak ki, amelyen keresztül megpróbáltak egy teljes páncélozott járműoszlopot átpréselni. Ráadásul a zavarás hiánya miatt a teljes útvonalat ukrán UAV-k követték, így tüzérségi és páncéltörő tűz alá került.

A vojenkor csatorna feltette a kérdést: ki is a hibás?

A Rybar szerint jelen esetben

A gépesített lövészeket a tengerészgyalogosok támadásával egyidejűleg kellett volna bevetni, de ez valamiért nem történt meg. A saját tüzérség nem fogta le az ellenségét, és a gyalogsági alakulatok parancsnokai valószínűleg a büntetéstől tartva a későbbi időpontban is megindították a támadást, ráadásul arról számoltak be, hogy alárendeltjeik teljes mértékben felkészültek a támadásra, ami a képek tanulsága szerint nagyon távol állt a valóságtól.

Ugyan nem menti fel az elektronikai támogatás és légvédelem nélkül támadó parancsnokokat hibáik alól, azonban a földrajzi jellegzetességek és az Ugledarban, valamint az üdülőövezetben ellenálló ukrán alakulatok eleve kudarcra ítélték a támadást. A mélyebben fekvő területen rohamozó oszlopra ugyanis az Ugledar-fennsíkon húzódó teljes ukrán védelmi vonal rálátott, és a felvételt rögzítő drón segítségével tűz alá is vette.

Ugyanakkor láthatóan nem semmisült meg az összes jármű. Volt, ami megsérült, néhányat egyenesen sértetlenül hagytak hátra. Ahogy a 2006-os libanoni hadjáratban találatot kapott 50 körüli izraeli Merkava harckocsiból is csak 5 került véglegesen veszteséglistára, a felvételen látható páncélozott járművek későbbi sorsa attól függ, kinek a kezére kerül a csatamező a későbbiekben. A nyitott nyílásokból ítélve a személyzet nagy része sikeresen elhagyta az eszközöket, bár a halottak száma is jelentős lehet.

A Rybar szerint a parancsok következményeitől való félelem, a hibákból, illetve a jelen háborúban már összegyűjtött tapasztalatokból levont következtetések felhasználásának elmulasztása, valamint a bürokrácia a történtek fő felelőse. Véleményük szerint rendszerszintű változtatásokra van szükség úgy hadműveleti, mind harcászati szinten,

Bár ez utóbbi kissé túlzottan frappáns megállapítás, nem túlzás azt állítani, hogy az orosz hadsereg továbbra sem működik magas hatékonysággal – bár az is igaz, hogy a nyugati hadianyag szállítások lassulása miatt egy egyre csökkenő erejű ukrán haderővel kell szembenézniük. Ettől függetlenül valami azt súgja, hogy nem ez volt az utolsó ilyen fiaskó.