Moldovában aggódnak: az oroszok tényleg a spájzban lehetnek

Emlékezetes: a biztonsági szolgálat múlt hónapban nagyon magasnak ítélte a kockázatát annak, hogy Oroszország egy új offenzívát indít, Moldova keleti felére még idén. Múlt pénteken egy orosz rakéta keresztezte a kis ország területét az ország védelmi minisztériuma szerint, amit utóbb az ukránok is megerősítettek.

Nem sokra rá a moldovai kormány lemondott az orosz nyomás miatt fellépő különféle válságok miatt. Hétfőn Maia Sandu elnök pedig arra figyelmeztetett,

ezt követően lezárták a moldáv légteret.

Az államfő szerint Moszkva terve az lenne, hogy Oroszországból, Fehéroroszországból, Szerbiából és Montenegróból érkeznek majd szabotőrök és provokatőrök, akiknek segítségével akarnak tüntetéseket kirobbantani, és ezeken keresztül elérni, hogy egy oroszbarát bábkormány vegye át a vezetés a volt szovjet tagállamban.

A kijelentésnek nyilván vannak-lehetnek belpolitikai vonatkozásai: súlyos pártpolitikai csaták nehezítették az egyébként is a kontinens egyik legszegényebb országának életét. Két évvel ezelőtt párhuzamosan két kormányszerűség regnált Moldovában, a nyugatpárti, Maia Sandu köreihez kötődő jobboldali-liberális formációk és a volt oroszbarát elnök, Igor Dodon dominálta pártszövetség.

Korábban lapunknak Sass Gyula Levente, Magyarország volt kisinyovi vezető konzulja rámutatott: egy 2021-es moldovai közvélemény-kutatás eredményei szerint „a moldávok 65 százaléka azt gondolja, hogy Igor Dodon orosz befolyásolás alatt áll, míg 44 százalékuk nyilatkozott úgy, hogy Maia Sandu európai és amerikai sugalmazásokat követ” – magyarán a bizalmatlanság totális a két tábor között.

Aztán kitört a háború, a moldávokat viszont meglepetésként érte egy Aljakszandr Lukasenka belorusz elnök által tavaly március 1-jén mutogatott, orosz hadműveleti térképnek tűnő földabrosz, amelyen úgy tűnt, az oroszok Odessza felől Moldova felé vennék az irányt.

Közismert,

ahol orosz helyőrség is állomásozik, és de facto Moszkva utasításait követik.

Ugyanakkor Alexei Tulbure, Moldova volt ENSZ- és EU-nagykövete úgy fogalmazott nyáron, hogy a Kreml mindennek tekintetében inkább verbálisan eszkalálja a moldáv helyzetet, ekkor nem szerepelt a tervek között valódi támadás.

Bár időközben az ország vezetése egyre inkább nyugati orientációjúvá válik, Bendarzsevszkij Anton az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány szakmai igazgatója az Infostartnak azt mondta, a lakosság 40 százaléka az európai integrációt választaná, de legalább ugyanennyien az oroszbarát irányt támogatják, egyszóval ez a meccs korántsem lefutott. Igaz, Kelet-Ukrajnában is voltak jelentős oroszbarát – és orosz ajkú – közösségek, amelyek belekóstolva az ukrán féldemokrácia és diszkrimináció után a felszabadítás helyett kapott közvetlen és direkt orosz pusztításba, nagy arányban váltak hirtelen Kijev-pártivá, így ezek elsősorban elméleti arányok, tehetnénk hozzá.

Moldova nem kerül címlapokra, de Putyin célkeresztjébe kerülhet – írta vezércikkében a CNN, emlékeztetve, az orosz erők közelítették már meg mintegy 50 kilométerre Moldova keleti csücskét, amikor Odesszához érkeztek, és ha meg tudták volna szerezni a várost és környékét, az egy vaskos korridor lehetett volna az orosz erőknek, kellemetlenül közel az apró, és ami a legfőbb: nem NATO-tag országhoz.

A cikk megjegyzi:

és fokozódna a migrációs válság is, hiszen jelenleg is több mint százezer ukrán menekült tartózkodik az országban. Van realitása annak, hogy Oroszország puccsra készülhet Moldovában – vélte Bendarzsevszkij is.

A washingtoni székhelyű Center for European Policy Analysis (CEPA) nevű intézet elemzésében kifejtette: már Moszkva deklarálta a háborút, nekilátott destabilizálni Moldovát, szóval ennek megfelelően a Nyugatnak kell támogatnia a kis országot, hogy megőrizze függetlenségét (és természetesen nyugati orientációját).

Időközben, mint azt a moldovai hírügynökség megírta, bemutatkozott az új kormány is: Dorin Recean miniszterelnök-jelölt elődje csapatát vitte tovább négy kivétellel, illetve egy új minisztérium felállítását is bejelentette, mégpedig az energiaügyi tárcáét.

Bendarzsevszkij Anton úgy gondolja, a kormány lemondása is elsősorban ennek köszönhető: a posztszovjet térség kellős közepén lévő Moldova kizárólag Oroszországból (pontosabban Transznisztriából) és Ukrajnából kapott eddig gázt, de előbbi helyről értelemszerűen nem kap már gázt, a Gazprom nem ad, az ukrán infrastruktúrát pedig olyan rakétatámadások érték, hogy ott sem kapnak már gázt; rendszeresek az áramkimaradások, miközben akár 3-4-szeresére is emelkedett az energiahordozók ára.

Elméletileg az EU-tagállamok, köztük a baráti – vagy inkább nagy testvéri – Románia vállalta, hogy biztosítja az ország energiaellátásának 90 százalékát, majd, egyszer, valahogy – jelenleg még az energiahálózat kiépítése zajlik.

Minden nagyobb ország számára lehetőség ez:

de ez az oroszoknak értelemszerűen nem tetszene (a háború elején pedig a hangzatos politikai szólamok ellenére a két ország lakossága sem támogatta igazán az ötletet). A Nyugat természetesen saját érdekszférájában akarja tudni az oroszokkal szembeni pufferállamot, nem véletlenül próbálja kisegíteni ebben a helyzetben több százmillió eurós támogatással.

Hiszen, ha tényleg tervezne bárki puccskísérletet a lerongyolódott országban, arra éppen ez a mostani helyzet lenne a legideálisabb.

Nyitóképen moldáv katonák, forrás: Wikipedia