Ahol gettó lett a Kossuth Lajos sugárútból – Hungarikumokkal a világ körül 6/7.

Írta: Fejes Dorottya & Kurucz Dániel

Észak-amerikai évadunk a végéhez közeledik. Utolsó előtti epizódunkban a Mississippi völgyétől eljutunk egészen Texasig, közben megkeressük Budapestet és a Red Spider Womant is.

Ha van csúnya város…

Talán mert St. Louis neve francia eredetű, talán mert 1904-ben itt rendezték a modern idők 3. olimpiáját, ahol Halmay Zoltánnak köszönhetően aranyérmesünk is volt, másra számítottunk. Egy patinás, építészetileg – legalább a többi amerikai város közül – kiemelkedő St. Louis-élményt vártunk, de sajnos csalódnunk kellett. Nem is kicsit.

„– A gettót filmezitek?

– Dehogy! Ez itt a Kossuth Lajos sugárút. Nem?

– Az meg ki volt? Úgy értem, az a Kossuth.”

Egy szimpatikus fellépésű srác kérdezi operatőrünket az autójában ülve, jobb kezében egy pisztollyal. Miki – operatőrünk – ekkor sztoikus nyugalommal elmeséli Kossuth Lajos történetét, mire a srác megnyugszik.

– Egyébként ez rossz környéknek számít?

– Hát, itt ülök fényes nappal fegyverrel a kezemben, szerinted? És amúgy igen, ez Missouri talán legrosszabb környéke, menjetek innen, amint tudtok!”

Nos, ezután találkozni St. Louis magyarjaival csodálatos élmény volt. Vendégszeretet, magyar szóviccek, csipkelődések és sehol egy töltött fegyver… higgyétek el, nagyon tud hiányozni hosszú idő elteltével egy kis „magyaros hangulat”. Különösen, hogy Klára néni még saját készítésű túró rudi gyártásába is kezdett, a Moodiccba, amit természetesen megkóstoltunk.

„– Atyaég, ez nagyon finom. Házilag készítik?

– Minden darabkáját.

– A túrótól a csomagolásig?

– Mindent, mindent. Most akarjuk piacra dobni.”

Reszkess, Pöttyös. Kár, hogy eddig nem hódítottátok meg az USA-t. Búcsúzóul Klára néni azért még elmesélte, hogy St. Louis történelmi részén azért húzódik keresztül-kasul nagyjából hét autópálya, hogy javítsák a környék közlekedését, nem törődve az épületekkel.

néhány elhagyatott szellemház társaságában. Ilyen festői pusztítást legutóbb Kínában láttunk. Döbbenettel csordogáltunk tovább a Mississippi partján dél felé.

Back Down South.

Amikor először hallottunk a Missouri és Arkansas állam határán valaha fekvő Budapestről, azt gondoltuk, hogy úgysem találunk semmi kézzelfoghatót az 1932-ben már elnéptelenedett falucskáról. Pontosan így is lett. A Missouri déli részén – a Mark Twain erdőn is túl – a valaha Obernay Gábor által életre hívott kis falucskából mára semmi sem maradt. Teljesen benőtte az erdő. Sebaj, bánatunkat Arkansasba fojtottuk.

Végre láthattunk valamit Amerika híres természeti csodáiból. Újra láthattunk hegyeket. Bár az Ozark-hegység inkább hasonlít a Bükkre, mint például az Alpok bérceire, még így is felüdülés volt a véget nem érő alföldek után. A természeten kívül más is változásnak indult. Minél délebbre értünk Arkansasban, annál inkább telt meg a levegőváltozással. A hamburgerek mellé egyre többször ajánlgatják a híres déli konyhát, ami főképp smokerben elkészített húskülönlegességeket jelent. Sőt, az Arkansas folyón nyugat felé ereszkedve már Amerika „first nation”-jének egy-egy tagjával, vagyis indiánokkal is találkozhatunk – bár ők ezt az elnevezést kifejezetten nem szeretik.

Az eleinte dimbes-dombos erdős táj sík, szikár pusztává szelídül. Épp, miközben átszeljük Brad Pitt szülővároskáját, meglátjuk az első „indián kaszinókat”, majd Oklahoma Cityt, ami minden bizonnyal a világ legunalmasabb városa. Micsoda szerencse, hogy nem az épített környezetért utaztunk ennyit.

„Egyetlen szerződést sem tartottak be az amerikaiak, mindegyiket megszegték. Mindegyiket! Ezt persze ők nem így tanítják az iskolában.”

Erről beszél Margareth Behan, a Red Spider Woman. Margareth a Cheyenne & Arapaho törzsszövetség gyermeke, egyik vezetője, egyben egyike az úgynevezett „13 bennszülött nagymamának”. Margareth-et hallgatva hamar rá kellett ébrednünk, hogy mennyi mindent nem tudunk világunkról, mennyire nem ismerjük a történelmet.

„Minket idekényszerítettek, miután elvették a földjeinket Montanában. Gyakorlatilag magát Oklahoma államot ezért hozták létre (…) ide üldöztek minket szerte az USA-ból (…) Aztán hiába ígérték meg, hogy itt már békén hagynak, mégis jöttek a fehérek és azt is elvették, amit a korábbi földjeinkért kaptunk. Ma pedig már a megmaradásunk a tét.”

Erősen gondolkozunk, hogy a teljes interjút, amit a Red Spider Woman adott nekünk, föltesszük vágatlanul. Mit gondoltok, megnéznétek? Írjátok meg nekünk!

Rögtön miután elhagytuk a világ egyik legszomorúbb és legunalmasabb füves pusztáját, Oklahomát, és átkeltünk a Red Riveren, megálltunk magunkba szippantani a híres texasi levegőt. Hm. Semmi különbség. Nem hozott whiskey szagot a szél, nem lépkedtünk olajban, és a híres cowboykalappal sem dobtak arcon. Még. Aztán

„Itt udvariasak az emberek, meg vannak nevelve. Már Nyugat-Texasban is ezt éreztük, de Dallasban sincs ez máshogy. Nem véletlenül költöznek ide az emberek az egész országból.”

Éva több mint 40 éve költözött férjével Kolozsvárról Amarillóba, aztán Dallasba. Egyáltalán nem bánták meg, és Texasban igazi otthonra leltek. Sőt még arra is maradt idejük, hogy a Metroplex-övezet, vagyis a Fort Worth-től Dallasig terjedő betondzsungel magyarjait összefogják.

„Legtöbbször itt, a cisztercieknél találkozunk, hála Gyula atyáéknak, de tartottunk már mindenféle összejöveteleket.”

Apropó, ciszterciek. A Zircről indult ciszterciek 1956-ban alapították az Our Lady of Dallas apátságot. A kommunista hatalomtól tartva, Endrédy Vendel zirci apát már 1945-től kezdve készítette elő apró lépésekben a rendtagok kimenekítését Magyarországról, hogy az ÁVÓ meg ne neszelje. Amikor 1948-ban bekövetkezett az iskolák államosítása, huszonegy szerzetes szökött át a vasfüggönyön, hogy nekivágjon a hosszú útnak a szabad világ felé. Nyolc szerzetest az ausztriai szovjet övezetben elfogtak és magyar börtönbe kerültek, de tizenhárman kijutottak az USA-ba. Az így megalakult perjelség ’63-ban emelkedett apátsági szintre, melynek ’88-ig magyar elöljárója volt.

„Engem titokban fogadott be a rend, hiszen addigra már be voltak tiltva.”

Lelóczky Gyula mára már sajnos

Az évek során több ezer diákot tanított és készített fel az életre, pedig Gyula atya nem éppen így tervezte az életét.

„A családé volt Győr legjobb cukrászdája. Ha nem államosítják a kommunisták, biztosan átvettem volna a boltot. Talán akkor minden máshogyan alakul.”

Dallas után délre, Texas fővárosába toltuk az addigra megfáradt kocsinkat – átléptük a tízezredik kilométert, amit észre sem vettünk. Az igazat megvallva, nem Austin festői szépségű városáért utaztunk órákat, hanem a Galambos család csodálatos lángosáért, és persze Buda városkájáért. Valamit azért hagynunk kell szombatra is.

Köszönjük, hogy továbbra is velünk tartotok, találkozzunk február 18-án a TV2 képernyőjén!

Részletes útinaplónk itt olvasható el.

Hungarikumokkal a világ körül 6. évad.

7. rész: 2023. 02.18. szombat, 10:40, TV2.