Ki nem találná, hogyan készülnek az amerikai városok a „demokrácia ünnepére”
Van, aki szerint az Egyesült Államok egy harmadik világbeli ország szintjére süllyedt.
A polgárság csődje, hogy a „mindenkinél mindent jobban tudó” gyerekeik most a rendőrökre támadnak –írja a Spiegel szerzője.
Szokatlanul éles hangú kritika jelent meg a németországi klímatüntetőkkel szemben a Spiegel hasábjain hétfőn. Nikolaus Blome egykori Bild-főszerkesztő publicisztikájában azt írja, hogy
Blome írása elején megállapítja, hogy a botrányos berlini szilveszteri zavargásokon résztvevő külföldiek és migránsok esetében „egyértelműnek kellene lennie”, hogy integrációs deficitekről van szó.
„Azt is mondhatnánk: ha még mindig nem sikerült odáig eljutnunk ezeknek a »fiatal bikáknak« a társadalmi integrációjában, hogy a szilveszteri tűzijátékokat célszerű függőlegesen felfelé kilőni, nem pedig vízszintesen egy rendőr arcába, akkor még nagyon a folyamat elején járunk” – írja az egykori Bild-főszerkesztő.
A szerző szerint viszont legalább ugyanilyen, ha nem súlyosabb integrációs hiányosságok állnak fenn a terjeszkedő szénbánya miatt lebontásra ítélt Lützerath faluban tüntető szélsőbaloldali és „klímaaktivisták” esetében is, hiszen ebben az esetben
„egy demokratikus társadalom szabályrendszere” az, amit kockán forog.
Blome úgy véli: a Berlinben randalírozó bevándorlók és a lützerathi tüntetők között legfeljebb az ideológia lehet különbség.
„A szélsőbaloldali csatakiáltás, az »All Cops Are Bastards« és a neüköllni »Szétbasszuk az utcáitokat!« között nem látok minőségi különbséget” – jelenti ki Nikolaus Blome. Szerinte közös a felfogásukban, hogy „a rendőr mindig az ellenség: az egyik csoport az állami erőszakmonopólium állítólag strukturálisan diszkrimináló képviselőjét látja benne. A másik csoport azért harcol, mert az állam és a rendszer állítólag a klímahalálba űzik a világot. Az állammal, ahogy ismerni vélik, mindkét csoport leszámolt, még akkor is, ha az alapjövedelmet/munkanélküli segélyt és az államilag finanszírozott egyetemi férőhelyeket nagy duzzogva azért elfogadják” – összegez Blome. Szerinte
A publicista úgy látja: aki szerint „no future” van – mindegy, hogy személyesen, vagy az egész bolygóra nézve –, annak nincs már vesztenivalója.
Mind a berlini rendbontók, mind a lützerathi klímaaktivisták a saját kezükbe vették az irányítást, mert azt hiszik, a kormány nem képes kezelni a helyzetüket. Blome szerint „Az is a valóságtól való elrugaszkodottság, ha valaki azt hiszi, mindent jobban tud másoknál, és hogy mérföldekkel jár a tömegek előtt”.
Nikolaus Blome szerint hiába a sok hasonlóság a két csoport között,
A szerző felidézi, hogy Steinmeier szövetségi elnök a szilveszter kapcsán mindenkitől több tiszteletet várt el a rendőrökkel szemben, mert azok nem két lábon járó bokszzsákok. Giffey berlini főpolgármester a fiatalok által elkövetett erőszakos bűncselekmények kapcsán azt mondta, hogy ha gyorsan és időben reagál a politika, még lehet változást elérni a viselkedésükben. „Vajon a látszólag fűtésszámlák és ukrán háború nélküli álomvilágban élő lützerathiak szemébe mernék ezt mondani?” – veti fel Blome.
Lützerathi csata a rohamrendőrök és a klímatüntetők között
„Természetesen nem. Fehér, echte német és államellenes? A steinmeierek és giffey-ok ilyenkor a keletnémet szélsőjobboldaliakra, a futballhuligánokra vagy a sváb reichsbürgerekre gondolnak, a klímaharcosokra biztosan nem. Az ő céljaik nem csak felmentik, hanem egyenesen fel is szentelik őket” – folytatja tovább a szerző.
Blome szerint éppen ezért kell most kimondani: a lützerathiak súlyosabb problémát jelentenek az országnak, mint a berlini fiatalok,
méghozzá jóval nagyobb hatással, mint a neuköllni randalírozók. „Most a polgárság gyermekei dobálják kövekkel a rendőröket, veszik semmibe a bírósági határozatokat és a politikai kompromisszumokat. Sokkal súlyosabb ez, mintha más emberek gyerekei tennék. Mert ha a saját gyerekeinkről beszélünk, akkor a saját csődjeinkről is beszélünk” – jelenti ki Nikolaus Blome.
Az újságíró szerint a polgárság nem azzal mondott csődöt, hogy esetleg nem készült fel megfelelően a klímaválságra, amit egyébként sem abban a formában mutatnak meg neki, amilyen valójában.
és hogy ezek miként működnek.
„A pártok közül a Zöldeknek kerül a legtöbb a botrány: a képviselőik kompromisszumokat kötöttek, amiket a követőik elutasítanak – méghozzá azért, mert kompromisszumok. Csakhogy aki szerint a »Csak a minden elég« egy társadalmilag elfogadható hozzáállás, az semmit nem fogott fel abból, hogy miről szól a szabadság” – zárja sorait Nikolaus Blome.
A nyitóképen: német rohamrendőrök Lützerathban. Fotó: AURELIEN GOUBAU / HANS LUCAS / HANS LUCAS VIA AFP