Dermesztő ukrán beszámoló: „A hang egyre erősebb lett, és hamar rájöttem, hogy ez valami új lehet”
Az egyik túlélő férje a frontvonalon harcol.
Magyarázat: jó színben feltűnni, és az ukránokat úgy bemutatni, mintha ők akarnák a háborút.
„A tűzszünet okos orosz PR húzás, az ukrán elutasítást tudják befelé és kifelé kommunikálni – de semmi más.
Katonai értelme legfeljebb annyi lehet, hogy Kremninánál lassíthatta volna az ukránokat, ha azok is belemennek a tűzszünetbe –bár Szoledárnál meg az oroszok kerültek jó pozícióba.
Tehát inkább politikai magyarázat van: jó színben feltűnni befelé és kifelé, és az ukránokat úgy bemutatni, mintha ők akarnák a háborút.
De a helyzet az, hogy a háborút lezárni, pontosabban fagyasztani úgy lehetne leginkább, ha az oroszok visszavonulnának a február 24-előtti vonalakhoz. Egy ország sem menne bele ekkora területveszteségbe addig, amíg katonai reménye van területek visszavételére – tényleg ajánlom, mindenki próbáljon meg ukrán pozícióból gondolni a helyzetre – Zaporizsje és Herszon egyértelműen ukrán többségű, Ukrajnához lojális terület.
A háború persze soha nem arról szól, hogy kié az igazság nagyobb szelete vagy mit akar a nép többsége – és a Donbaszon és a Krímen túl bizonyosan az ukránpárti a nagy többség mindenhol, Odesszában is. De ha az oroszok tényleg beindítanak egy újabb mozgósítást (talán igen, de ez most elsősorban az orosz milbloggerek követelése), és képesek felszerelni, ellátni, vezetni egy 1 millió feletti hadsereget, az előbb utóbb felmorzsolná Ukrajnát.
Nem tudom, hogy ebben az Oroszországban megvan-e a védelmi ipari potenciál, a belső politikai erő, hogy érvényesíteni tudják a méret és tömeg adta elméleti előnyüket. Mert más előnyük nem nagyon van.
A következő két hét fontos lehet: megjön a nagy hideg és a napsütés. A sárba ragadt harckocsik és egyéb eszközök újra megindulhatnak. Hogy kinek van ereje, lehetősége ezt kihasználni – nem tudom.”
Nyitókép: MTI/AP/Pool/Kreml/Mihail Klimentyev