„A gyengeség terrort szül, amit csak az erő állíthat meg” – izraeli biztonságpolitikai szakértő a Mandinernek

Genda Noémi írása

Magyarországon a keresztények karácsonyra készülnek épp, ami együtt jár a béke keresésével. Itt, a Közel-Keleten léteznek egyáltalán békés időszakok?

Természetesen léteznek. De a világ két módon közelíti meg ezt a kérdést. Sokan azt gondolják, hogy a béke az alapállapot. Ők azt kérdezik: miért van háború? A másik nézet azt mondja, hogy a nemzetközi anarchia és háború a természetes. Ha béke van, ők azt kérdezik: miért van most béke? Mit tehetünk, hogy ez így maradjon? A Közel-Keletre a második szempont igaz. Amikor béke van, meg kell kérdeznünk, hogyan tarthatjuk fent és terjeszthetjük ki ezt a stabilitást és nyugalmat.

Hogyan?

Azt látjuk, hogy amikor Izrael gyenge, az agressziót és terrort szül. Ez történt 1948-ban, 1967-ben és 1973-ban is. Mi késztette végül Egyiptomot arra a hetvenes évek végén, hogy békeszerződést kössön velünk? Az, hogy Izrael erős volt, és nem tudták legyőzni, ezért jobban jártak a békével. Ugyanez történt Jordániával is a kilencvenes években, akik feladták a próbálkozást és inkább megegyezést kötöttek. Ma is ez történik a Öböl-menti államokban. Azt mondják, Izrael olyan erős ország, ami jobb, ha az ellenségünk helyett a szövetségesük. Emiatt képesek félretenni azokat az ideológiákat, amikhez túl sokáig ragaszkodtak, és utat találnak, hogy elfogadtassák a tényt: Izrael létezik.

Itt a Hanuka, a zsidó „fények ünnepe” is. A szakértők általában arra figyelmeztetnek, hogy a zsidó vallási ünnepek során nőhet a merényletek kockázata. Most is kell készülnünk valamire?

Nem gondolom, hogy az ünnepek valami különleges kiugrást jelentenek majd, hiszen az egész elmúlt év egy nagy hullám. De

Annyi a különbség, hogy máshogy nevezték őket. Lázadások, intifada, terrorizmus, ez mind ugyanaz a jelenség. Az arab ellenségeskedés csak akkor esett vissza, amikor Izrael erős volt, és lépéseket tett a megállításukra.

Miért újulnak ki időről időre a terrorhullámok?

A remény miatt. Sokan azt gondolják, hogy a támadásokat a szegénység és a reménytelenség miatt követik el. Épp az ellenkezője! A terroristák jó része nem is szegény körélmények közül jön. Sok izraeli arab a Közel-Keleten elképzelhető legjobb körülmények között él, van vízumuk, itt dolgoznak az országban. Ameddig azonban reménykednek, hogy Izrael meggyengül vagy engedi valamilyen arab terrorista állam megalapítását az ország közepén, és a zsidókat a tengerbe szoríthatják, addig lesznek merényletek. Ha viszont megtörjük ezt a reményt, az arabok sokkal visszafogottabbakká válnak, és hajlandóak lesznek elfogadni Izraelt, mint egy zsidó államot.

Az izraeliek ellen elkövetett palesztin támadások hosszú évek után idén követelték a legtöbb áldozatot. Mi az oka a kiugrásnak?

Az az elméletem, hogy ha gyengeséget közvetítünk, az terrort szült, amit csak az erő kimutatása állíthat meg. Az elmúlt másfél évben a kormány egyértelműen azt mutatta, hogy nem fog erőteljes lépéseket tenni a terrorizmus megállítására, és nem is tett. Korábban volt példa arra, hogy a terrorcselekményt elkövető arabok házát válaszlépésként lebontotta az izraeli kormány. Mivel ők nagy, többgenerációs házakban élnek, így ez azt is jelentette, hogy az egész család fedél nélkül maradt. A halál tudata nem volt számukra visszarettentő, abban hisznek, hogy azáltal a mennybe kerülnek. Viszont

A jelenlegi kormány sokkal óvatosabb lett az ilyen lépések végrehajtásával kapcsolatban.

Az új politikai vezetésnek lesz vajon bátorsága hozzá? Képes lesz véget vetni a terrorhullámnak?

Igen, ha úgy döntünk. Izrael elég erős hozzá, ez csupán döntés kérdése.

Ön személyes tapasztalója is az izraeli-palesztin „konfliktusnak”.

Lodban élek, ami az ország központjában helyezkedik el, néhány kilométerre a Nemzetközi Repülőtértől. Hasonlóan Ramlához vagy Akkóhoz, egyike az úgynevezett vegyes városoknak. A lakosság mintegy 70 százaléka zsidó, 30 százaléka arab. 2020-ban, amikor a Hamasz művelet indított és rakétákat lőttek, Izrael úgy döntött, hogy beavatkozik. Emiatt

Ugyanez volt a helyzet a saját városomban is. Volt olyan eset, hogy elzárták az utcát, egy zsidó férfi pedig ott ragadt az autójával. Kövekkel halálra dobálták. Négy-öt zsinagógánál is gyújtogattak- többek között ott is, ahol én imádkozom. Némelyik teljesen leégett, valamelyiknek csak egy része.  Káosz uralkodott. Az én közösségem apartmanjai az arab többség szomszédságában találhatók. Láttuk, hogy máshol mi történt, így ha nem akartuk, hogy a mi lakásainkat is felgyújtsák, magunknak kellett megszerveznünk a környék védelmét. Felváltva őrködtünk az utcákon, rám még köveket is dobtak. Végül  egyre több rendőri egységet küldtek, és valahogy visszatért az élet a régi kerékvágásba.

Ennek ellenére is ragaszkodik a lakhelyéhez.

Én nem hagyom el Lodot, ezek a dolgok nem bátortalanítanak el. A cionizmus, illetve egész Izrael eszméje azon alapul, hogy visszatérünk a földünkre azért, hogy itt éljünk. Nem lehet elriasztani kövekkel, tűzzel, fegyverekkel. Ha elköltöznék, azzal elmenekülnék. A válasz nem a menekülés. A válasz, hogy a hadsereggel ott maradok. Én is szolgáltam benne hét évig, és úgy érzem, több zsidónak kellene felfegyverkeznie, hogy képesek legyenek- és akarják is megvédeni magukat. A legtöbb terrorcselekményt nem a hadsereg vagy a rendőrség állítja meg, hanem fegyveres civilek, hiszen ők tudnak rögtön cselekedni.

Az ultraortodox zsidók aránya egyre növekszik az izraeli társadalomban, de ha jól tudom, rájuk nem jellemző, hogy a hadseregben szolgálnak. A Tóratant hallgatók sorkatonaságra sem kötelezhetők. Hosszútávon így hogyan maradhat „erős” Izrael?

Vannak azért ultraortodoxok a hadseregben, de igaz, hogyha vallásos iskolában tanulsz, akkor dönthetsz úgy, hogy maradsz a jesivában, és folytatod a vallási tanulmányokat. Ilyenkor halaszthatod, vagy kihagyhatod a sorkatonaságot. Legtöbben nem is a hadsereg ellen vannak, hanem az ott lévő szekularitástól félnek, ami alááshatja a vallásosságukat. Extra energiával persze teremthetők olyan körülmények a hadseregben is, amik megfelelnek a vallási előírásoknak, de az igazi probléma az az, hogy úgy gondolják, ezzel akarja az állam szekularizálni őket. Ez részben igaz is, hiszen Lapid vagy Lieberman nem csak munkaerőt akartak vinni általuk a seregbe, de formálni is a kultúrájukat. A haredi közösség szuperkonzervatív ugyan, de képes a változásra, legalábbis akkor, ha bebizonyítjuk, hogy a katonaság a haza védelméről szól, s nem az ő megváltoztatásukról.

Az ENSZ nemrég elfogadott egy nyilatkozatot, melyben elfogadják a palesztin álláspontot és az ehhez kapcsolódó emléknapot, miszerint Izrael megalapítása egy katasztrófa. Ez lehet újabb konfliktusforrás?

A Nakba egy palesztin nemzeti ünnep, ami arról szól, hogy tagadják Izrael létezését. A világon melyik másik nemzet kreál egy ünnepet azért, hogy tagadja a szomszéd állam létezését? És már országok ezt támogatják is. Ez a fajta erkölcs kannibáloknak való. Az ENSZ az 1940-es években a második világháború győztes államainak szövetségeként kezdődött, akik demokratikusak, hisznek a szabadságban, és a totalitarizmus ellen vannak. Azóta

A saját hitelességét ássa alá azzal, hogy totalitárius diktatúrák játékszerévé vált, akik saját látásmódjukat közvetítik. Nincs annál nevetségesebb, mint amikor Szíriával tanácskoznak emberi jogokról, vagy amikor Venezuela ítéli el Izraelt. Minél inkább ebbe az irányba haladnak, annál kevésbé fogják komolyan venni őket. Az ENSZ egy társadalmi konstrukció, ami akkor működik, ha hiszünk benne. Ha fogadni kellene, hogy 75 év múlva Izrael vagy az ENSZ lesz itt, én Izraelre szavazok.

Mik a hosszú távú kilátások, rendeződhet valaha az izraeli-palesztin viszony?

Ha akarjuk, igen. De mit jelent az, hogy rendeződik? Ne higgyünk az utópiákban, mert az nem jön el. Szerintem a háború az alapállapot és a béke a kivételes. Vannak hosszútávú, stabil időszakaink, ami csodálatos, és ezt szeretnénk is fenntartani, de ne legyünk meglepődve, amikor egy ponton szükség van a katonai beavatkozásra, erőre. Szerintem

Sokan nőnek fel egy stabil, békés világban, és azt gondolják, ez a normális. Ha viszont elfogadjuk az életnek a tragikus elemeit, akkor képesek leszünk értelmet találni a magasabb értékekben, amik túlmutatnak az egyén kényelmén. És ezt minél inkább elfogadjuk, végül annál kényelmesebb lesz az élet.

Nyitókép: Izraeli rendőr az egyik robbantásos merénylet helyszínén, egy jeruzsálemi buszmegállóban 2022. november 23-án. Két helyszínen robbantásos merényletet követtek el Jeruzsálem környékén, négyen életveszélyesen, legkevesebb tízen kevésbé súlyosan megsebesültek (MTI/AP/HAARETZ/Ohad Zwigenberg)