Elsöprő győzelmet aratott egy pár hónapja alakult párt Bulgáriában

Rumen Radev korábbi elnök alakulata nagyon simán nyert, de egy koalíciós társra szüksége lesz.

Megőriznék Németország „kulturális identitását, regionális sokféleségét és szokásait”, szigorítanák a bevándorlásra vonatkozó szabályokat és dogmamentesítenék a német külpolitikát. De milyen esélyei vannak a Bündnis Deutschland pártnak?

Olyan, mintha egy örökkévalóság óta tartana, pedig alig egy év telt el azóta, hogy megalakult: a baloldali német kormány (szociáldemokraták–zöldek–szabad demokraták) működése gyökeres változásokat hozott a németországi politikai életbe. De nem csak a kabinet összetétele és politikája lett más,
A Mandineren most két részben mutatjuk be a mozgolódásokat bal- és jobboldalon egyaránt – Sahra Wagenknecht talán-pártalapítása után most a politikai spektrum Zöldek és az Alternatíva Németországnak (AfD) közötti szegmensére koncentrálva.

Sokszor és sok helyen megemlékeztünk már arról, hogy a Merkel-korszak bár politikai sikereket hozott, pártként kifejezetten megviselte a németországi jobboldal hagyományos néppártját, a Kereszténydemokrata Uniót (CDU). Az alakulat folyamatos tartalmi és önazonossági problémákkal küzd, s láthatóan nehezére esik megtalálni a megoldást ezekre a kihívásokra. Friedrich Merz pártelnök, aki harmadik próbálkozásra ülhetett bele a főnöki székbe, egyelőre nem váltotta valóra a párt jobbszárnyának hozzá fűzött reményeit, azaz nem korrigálta a balra tolódott CDU irányvonalát számottevően.
Az nem kérdés, hogy Németországban van-e igény klasszikus polgári-konzervatív politizálásra – van, amit a vonatkozó felmérések eredményein kívül rendszerint az egyes választásokon tapasztalható viszonylag alacsony részvételi arány is alá szokott támasztani. Amíg baloldali párttal Dunát (Rajnát, Majnát, Elbát, Oderát…) lehet rekeszteni Németországban, addig a jobboldalon egyértelmű reprezentációs hiányosságok vannak, jelenleg
amire szavazhatnának a polgári-konzervatív érzelmű választók.
Az is létező probléma, hogy a jobboldali érzelmű szavazók akkor is csak nagyon ritkán lehetnek elégedettek egy választás eredményével, ha azt valamilyen csoda folytán sikerül megnyernie a CDU-nak. A legritkább esetektől eltekintve a legtöbb német választás koalíciós kényszerrel ér véget, vagyis hiába nyernek a kereszténydemokraták, a kormányba mindenképpen be kell ültetni legalább a szocdemeket vagy a Zöldeket, esetleg mindkettőt – ott vannak, ahol a part szakad.
Arra már többen is gondoltak, hogy
Az AfD is így indult annak idején, aztán a végeredmény valami egészen más lett, amire talán rá sem ismernek a tíz évvel ezelőtti alapító atyák. S ugyanez a veszély leselkedik a Bündnis Deutschland (kb. Németország Szövetség) nevű kispártra, amelynek az indulását a héten jelentették be Berlinben.
A Bündnis Deutschland programjából egy klasszikus jobbközép párt képe rajzolódik ki: kevesebb adót, kevesebb államot, erősebb középosztályt és a szubszidiaritás elvéhez jobban ragaszkodó (értsd: elvileg kevesebb dologba beleszóló) Európai Uniót ígérnek.
Megőriznék Németország „kulturális identitását, regionális sokféleségét és szokásait”,
szigorítanák a bevándorlásra vonatkozó szabályokat és dogmamentesítenék a német külpolitikát. A Nationalelf Japán elleni blamája kapcsán újra a figyelem középpontjába került identitáspolitizálásról és az lmbtq-lobbiról a Bündnis Deutschland viszont semmit nem mond.
Soraikban az olvasó hiába is keresne ismert politikust vagy húzónevet: a Bündnis Deutschlandot Steffen Große vezeti, aki eddig a Freie Wähler nevű kispárt nem túl nagy jelentőségű szászországi szervezete élén állt, ennél komolyabb tisztséget még nem viselt. Az Große szerint szándékos, hogy egyelőre nincsenek „nagy nevek” a Bündnis Deutschland vezetésében:
meg hát az is igaz, hogy az AfD alapításában részt vevő, ismertebb politikusok mára már mind eltűntek a süllyesztőben. Az új pártban ezt azért szeretnék elkerülni.
Meg persze azt is, hogy a nácik, konteósok, és a jobboldali politizálás egyéb, kellemetlen velejárói beavászkodjanak a pártba. A viszonylag magas belépti díj mellett a Bündnis Deutschland azt ígéri, hogy a tagság alapból csak két évre szól majd, utána külön meg kell majd hosszabbítani, így elvileg könnyen eltávolíthatók lesznek a renitens párttagok.
A párt jelenlegi vezetése azt mondja, a Bündnis Deutschland-tagság iránt már most is ezres nagyságrendű az érdeklődés. Jól hangzó hármas jelszó a „Szabadság, jólét, biztonság”, amivel az új párt házal –
Kispártból rengeteg létezik Németországban, jó részükről a tagjaikon kívül még senki sem hallott – sok esetben joggal. Kellő médiatámogatás nélkül a Bündnis Deutschland is hamar az ő sorsukra juthat, az pedig közmondásos, hogy jobboldali pártként Németországban bizony igen nehéz nem médiaellenszélben létezni. Ki tudja: talán a Bündnis Deutschlandnál tudnak valamit, amire a CDU-ban és az AfD-ben még senki sem tudott rájönni.
Fotó: BERND VON JUTRCZENKA / DPA / DPA PICTURE-ALLIANCE VIA AFP