A Bürgergeld alapvetően a szociáldemokraták ötlete, de elvi szinten a szabad demokraták támogatását is élvezi. Az alapkoncepció szerint
az egyedülálló jogosultak havi „jövedelme” az eddigi havi 449 euróról 502-re emelkedne,
ami végső soron afféle egyszeri korrekciónak is tekinthető, hiszen infláció Németországban is van (csak jóval alacsonyabb, mint hazánkban). Ezzel a kormánypártok mellett a legnagyobb ellenzéki párt, a CDU–CSU is egyetért.
A szociáldemokraták azonban azt is szeretnék, hogy a munkaügyi hivatalok ezután ne járjanak olyan szorgalmasan a segélyezettek nyakára, mint eddig (össze persze eddig sem törték magukat a Hartz-IV-jogosultak életútjának követésében, erre később még kitérünk): a jelenlegi rendszerben ugyanis van egy pár szabály, ami alapvetően mégsem tette leányálommá a segélyezetti státuszt Németországban. A segélyezettek például nem lakhatnak akármekkora lakásban és nem lehet akármekkora vagyonuk sem, ráadásul a havi segélyük megrövidítésével is számolniuk kellett, ha például nem jelentek meg a munkaügyi központokban szervezett konzultációs alkalmakon.
Az új Bürgergeld-koncepció lazítana az eddigi szabályokon, és – az előterjesztő Hubertus Heil szociáldemokrata munkaügyi miniszter szándékai szerint – azt is megígéri, hogy a segélyezés első hat hónapjában a jogosultaknak akkor sem kell majd retorzióktól tartaniuk, ha (az eddigi példánál maradva) nem járnak konzultálni a munkaügyibe.