Ursula von der Leyen örömmel vállalná, de az USA nem nézné jó szemmel, Volodimir Zelenszkijt az állami szintű korrupció teszi alkalmatlanná. A Világbank lomha, az OECD túl elméleti. A sok jelentkező közül a végén csak egy maradhat.
Révész Béla írása a Mandiner hetilapban.
Egyelőre nem világos, mennyi pénzbe is fog kerülni a világnak Ukrajna újjáépítése. Az sem tiszta, mikortól lehet egyáltalán ilyesmiről beszélni, hiszen a háború még mindig eszkalálódik, és nincs jele annak, hogy heteken belül véget érhetne. Így számszerűsíteni sem lehet az újjáépítés költségeit, pedig többen is intenzíven próbálkoznak vele.
Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke máris belevetette magát a közös pénz osztogatásába. A szervezet már júliusban 500-600 milliárd dollárnyi újjáépítési összeggel számolt, ez azonban napról napra nő. Ha az utóbbi hetek orosz rakétacsapásait nézzük az ukrán kritikus infrastruktúra ellen, még csak nem is egyenletesen, hanem ugrásszerűen. Az összeg nagysága tehát megbecsülhetetlen, az azonban biztos, hogy az újjáépítési alapba nemcsak kormányok fognak dollármilliárdokat önteni, hanem civil szervezetek, adományozó donorcégek, újjáépítési szerződésekért lobbizó vállalatok, sőt egyszerű polgárok is a világ minden tájáról.
Felmerül a kérdés, hogy ki fogja ellenőrizni ennek a horribilis összegnek az elköltését, melyik szervezet vállalja magára, hogy a történelem legnagyobb Marshall-tervét felügyeli. A donorlista ugyanis csak akkor fog stabilizálódni és új résztvevőkkel bővülni, ha a „befektetők” követni tudják, mi történik a pénzükkel. Az Ukrajnába özönlő amerikai fegyverszállítmányok kapcsán alapvető probléma, hogy nem tudni, mi a sorsuk azoknak a fegyvereknek, amelyek átlépik a határt Lengyelország felől. Az újjáépítés összegei miatti aggodalom is hasonlóan jogos.
Az biztos, hogy a többes felügyeleti rendszernek hátulütői lennének. Kell lennie egyetlen olyan szervezetnek, amely összefogja, koordinálja és legfőképpen ellenőrzi az újjáépítés anyagi eszközeinek felhasználását, különben könnyen káosz alakulhat ki. Egy komplex infrastruktúra-rendszer kiépítése éppen a részletek miatt omolhat össze – villámgyorsan. Ebben az esetben könnyen előfordulhat, hogy bizonyos donorcégek csak bizonyos célra ajánlanak fel összeget, ami oda vezethet, hogy egyes területekre több forrás lesz a kelleténél, míg másoknál alig lötyög valami a butykos alján. Ráadásul az imént említett Marshall-terv annak idején egyetlen ország ötlete és pénze volt, amit lépcsőzetesen, évekre leosztva költöttek el. Ukrajna esetében viszont azonnali beavatkozás indokolt. Az újjáépítésben részt vevőknek először abban kell megegyezniük, hogy melyik lesz az a mindenki által elfogadott felügyeleti szerv, amely a világ különböző részeiről érkező pénzdonorok szponzorációját összefogja.
Volodimir Zelenszkij ukrán elnök már hónapokkal ezelőtt megfogalmazta a kormány igényét a koordinációra és a sok száz milliárd dollárnyi összeg felügyeletére, ám a „bízzon bennem, ukrán vagyok” elv ebben az esetben nem lesz elég. Valóban logikus érv, hogy az ukrán kormánynál senki nem tudja jobban, hová kell az összegeket irányítani, ám a kabinetet elnézve a kompetencia éppen az átláthatóság hiánya miatt kérdőjeleződik meg.
Azt már az említett EB-jelentés is tartalmazta, hogy az Ukrajnára régóta jellemző, rendszerszintű korrupció súlyos aggályokat vet fel, ezért saját terve, a RebuildUkraine kapcsán határozottan felhívta a figyelmet a jogállamisági reformok felgyorsítására és a korrupció elleni küzdelemre. Lefordítva: az ukrán kormánynak biztosan nem fogják átadni az újjáépítési alap feletti felügyelet jogát, mivel attól, hogy most éppen a Zelenszkij-kabinet háborús erőfeszítéseire figyel a világ, a korrupció még egyáltalán nem szűnt meg az országban.
Az Európai Bizottság nagy ívű terve egy vissza nem térítendő támogatásokból és hitelekből álló pénzügyi eszköz lenne, amely – mint a szervezet írja – az uniós költségvetésbe ágyazódna be, ezzel könnyítve meg az elszámoltathatóságot és az eredményes pénzgazdálkodást. Az újjáépítési platformot – Ursula von der Leyen szerint – az EB és az ukrán kormány felügyelné, miután a partnerek meghatározzák a beruházások menetét. Ez a rendszer logikusnak is tűnne, ha nem azt jelentené, hogy az EB vagy külön úton jár, és rendeltetésével enyhén szólva sem összhangban a globális összegeket kívánná kezelni, vagy azt, hogy a nem EU-s összegek kívül maradnak a Von der Leyen-féle kasszán, ami megint csak a káosz lehetőségét hordozza magában.
Ezt a verziót értelemszerűen nem támogatják az EU-n kívüli országok, mint az Amerikai Egyesült Államok, Kanada és Japán, hiszen nem szívesen adnak olyan szervnek horribilis összegeket, amelyre semmilyen formában nincs ráhatásuk. Az USA egyébként is a saját pecsenyéjét igyekszik sütögetni az ukrán újjáépítésnél, jó előre lefoglalva minél több magánvállalati részvételt minél nagyobb területen.
Felmerült a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet neve is. Logikus ötletnek tűnhet ez a vonal, hiszen a szervezet már harminc éve figyeli az ukrajnai reformprogramok nehézkes kibontakozását, vizsgálja és véleményezi Kijev beruházásait és fejlesztési programjait. Ám az OECD erőssége nem a gyakorlati megvalósításban rejlik, hanem a kiváló elemzésekben. Elsődleges feladata a tanácsadás és az analízis, így kétséges, hogy alkalmas lenne egy ekkora volumenű, minden részterületet magában foglaló, komplex terv gyakorlati kivitelezésére.
Ott van még opcióként a Világbank részeként a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank, amelynek profiljába szorosan illeszkednének az Ukrajnára vonatkozó szép új jövő tervei. Óriási háttere – benne a Nemzetközi Valutaalap – pedig az adósság átütemezésében is tudna segíteni. Az óriásszervezetet azonban éppen nagysága akadályozná a hatékonyságban. A bank párhuzamosan több száz projektet felügyel szerte a világon, bürokratikus lomhasága pedig legendás: valószínű, hogy egyszerűen nem lenne felkészülve egy azonnali újjáépítési mechanizmus olajozott és gyors működtetésére, márpedig Ukrajna tekintetében a gyorsaság létfontosságú lesz. Az ötlet hátránya még a washingtoni székhely és az amerikai irányítás. Ahogyan az USA berzenkedik az Európai Bizottság kezébe adni a pénzköltési jogot, ugyanez visszafelé is igaz. Nem beszélve arról, hogy az Egyesült Államok egyre többször teszi szóvá: az EU-nak nagyobb részt kellene vállalnia az ukrán konfliktus rendezésében.
Barry Eichengreen, a Kaliforniai Egyetem közgazdaság-tudományi professzora, a Nemzetközi Valutaalap korábbi vezető politikai tanácsadója szerint egyetlen olyan szervezet marad, amely esélyes lehet a heterogén összegekből felálló óriási alap kezelésére. Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank François Mitterrand francia elnök javaslatára azért jött létre 1991-ben, hogy segítse a közép- és kelet-európai államok piacgazdasági átállását a hidegháború után. Ha valaminek, akkor ennek a szervezetnek tényleg a gazdasági újjáépítés az elsődleges feladata. A mintegy hetven ország együttes tulajdonában (a részvényesek között van az USA, Kanada és Japán is) lévő bank egyfelől a magánvállalatok finanszírozását, másfelől a közlekedés, a kritikus infrastruktúra és az energiaipar területének támogatását is elég hatékonyan végzi. Mielőtt szó érné a ház elejét: az ukránoknak ebben az esetben ugyanúgy ellenőrizhető garanciát kell adniuk a demokratikus elvek betartására és a korrupció felszámolására, mivel az EBRD speciális politikai felhatalmazással is bír, így – ha nem szab is konkrét feltételeket – finoman befolyásolhatja az érintett országot egyes változtatásokra. Az EBRD eddig is tevékenyen részt vállalt Ukrajna privatizációs, energiabiztonsági és -hatékonysági, pénzügyi szektort érintő, kereskedelmi és infrastrukturális törekvéseiben, így a feladat nem jelent majd túl nagy újdonságot neki. A nagysága azonban igen. Akkora összeg kerülhet a felügyelete alá, amekkora még ezen a szinten is óriási kihívást és felelősséget jelent. Ha hirtelen beömlik 1000 milliárd dollár, könnyen megremeghet a kéz, amely az ukrán bölcsőt ringatja.
Ukrajna készül
Zelenszkij már nyáron ismertette újjáépítési tervét, amely tíz évre szól, és akkori becslése szerint 850 projektet tartalmazna 750 milliárd dollár értékben. Addig is: Ursula von der Leyen bejelentette, hogy jövőre az EU 18 milliárd eurót nyújt Kijevnek. Miután az EB vezetője saját számításai szerint is havi 3-4 milliárd euró kell Ukrajna lélegeztetőgépen tartásához, a maradékot majd az USA (és a „többi”) összedobja. Plusz a fegyverek. Fegyverek nélkül szó sem lehet feltámadásról. Legalábbis Ukrajna és a békésen újjáépítő fegyvergyártók szerint. Biztos, ami biztos alapon a hírek szerint Joe Biden amerikai elnök a félidős választás előtt még megszavaztat egy Ukrajnának küldendő, 50 milliárd dolláros segélycsomagot. Nem véletlen a kapkodás: a republikánusok többször jelezték, hogy ha többségbe kerülnek a törvényhozásban, akkor az USA befejezi a biankó csekkek küldözgetését Kijevnek.
***
Kecskére káposztát?
Súlyos aggályokat vet fel, hogy Ursula von der Leyen nem először keveredik korrupciós botrányba. Az EB elnöke még német védelmi miniszter korában több tíz millió eurót fizetett ki külső tanácsadó cégeknek: favoritja a McKinsey volt, ahol véletlenül a fia, David von der Leyen is dolgozott. A parlamenti vizsgálat során az édesanya bűnbánatot tanúsított, elismerte, hogy hibás döntések születtek, így jogi következménye nem lett a dolognak. Mindenesetre furcsa, hogy a bizalom töretlensége egyenesen az EB elnöki székébe repítette, ahol aztán – kritikusai szerint – egyre sűrűbben lépi át hatáskörét, és gyakorlatilag Európa vezetőjének képzelve magát irányítja a munkát. Így történhetett meg, hogy épp az Európai Ügyészség indított vizsgálatot ellene, amiért az unió nevében több száz millió adag Pfizer–BioNTech-vakcina rendelésére kötött szerződést a koronavírus-járvány idején, ami önmagában még nem lenne meglepő, az már annál inkább, hogy a Pfizer főnökével sms-ben egyeztetett, a férjét pedig a szerződések megkötése után hirtelen a Pfizer egyik partnercégének orvosigazgatójává nevezték ki.
Nyitókép: MTI / EPA / Szerhij Dolzsenko
A jelenlegi geopolitikai és gazdasági helyzetben Ukrajna uniós integrációja nemcsak illúzió, hanem kifejezetten veszélyt is jelenthet az EU stabilitására – figyelmeztet elemzésében Morten Heiberg és Rasmus Mariager dán professzor.
Nem finomkodott az orosz külügyminiszter.
A Biden-kabinet politikai bosszúból vezette be a vízumkötelezettséget is a magyar állampolgárokkal szemben – mutatott rá lapunknak nyilatkozva Kiss Rajmund, korábbi diplomata.
XIV. Leó pápával készített interjút a Crux katolikus hírportál, melyben a katolikus egyházfő beszél Ferenc pápáról, Donald Trumpról, Gázáról és Izraelről, Ukrajnáról, LMBTQ-ügyekről, a nők egyházbeli szerepéről, a mesterséges intelligenciáról, demokráciáról, liturgiáról és más fontos dolgokról. Az is kiderül, milyen csapatoknak drukkol Leó pápa.
Szembesítették a valósággal Ulf Kristerssont.
Nemcsak belpolitikailag, de a nemzetközi porondon is kínos helyzetbe kerültek a liberálisok.
Felbuggyant a panaszáradat.
A világbajnok kapus gyerekként rajongott a magyar támadóért.
