Így lett szegény halászfalvakból világbajnokságot rendező középhatalom: a Katar-sztori!

Igazgyöngy akkor keletkezik, ha egyes puhatestűek, például kagylók szervezetét bizonyos élősködők vagy szennyeződések támadják meg. A szóban forgó állatok a köpenyükből meszes egy olyan, meszes anyagot választanak ki, amely körülveszi a héjba került idegen testet és egyfajta tokot képez körülöttük. A nagyjából gömb alakú tokok – a gyöngyök – színe és mérete nagyon eltérő lehet. Csak egy dolog állandó: az ember igazgyöngyökért való rajongása – az ókortól napjainkig.

1893-ban a japán Mikimotó Kokicsinek először sikerült mesterségesen, ipari jelleggel gyöngyöt tenyésztenie. A technológia nem teljesen az ő találmánya volt, de a tökéletesítés az ő nevéhez fűződik. Mikimotó hosszú évek alatt tovább finomította a módszerét, amivel az 1910-es évekre már képes volt olyan ipari gyöngyöket előállítani, amelyek szabad szemmel megkülönböztethetetlenek voltak az igazgyöngyöktől. Az 1920-as évek elejére a japán gyöngyfarmokon tenyésztett gyöngyök tarolni kezdtek az ázsiai piacokon.

És ekkor kezdődött a modern Katar történetének legsúlyosabb egzisztenciális válsága.

Katar, ez az aprócska, Perzsa-öbölbe nyúló félsziget ma

hiába akkora csak a területe, mint Pest és Fejér megyének együtt. Kevés országban nagyobb ma az egy főre jutó hazai termék, mint Katarban.

Tudjuk persze, hogy a katari gazdaság rakétáját a mesés szénhidrogénvagyon, a féktelen fogyasztás és a gyakorlatilag rabszolgasorban tartott dél-ázsiai vendégmunkások százezreinek a legmesszemenőbbekig történő kihasználása hajtja. E tekintetben a katari jólét is inkább egyfajta virslire hasonlít, ami nagyon csábítónak tűnik – amíg az ember meg nem tudja, hogyan készült.

Doha látképe 1904-ben

A gyöngykorszak vége

A jelenlegi jólét és politikai stabilitás persze egyáltalán nem rossz teljesítmény egy olyan országtól, ami alig száz éve még tönkre akart menni, miután az egyik legfőbb bevételi forrását egy bizonyos Mikimotó Kokicsi agyonütötte a mesterséges gyöngyeivel – csak hát mindennek ára van. Katar lakóinak jelentős része az addig elmúlt évszázadokban ugyanis gyöngyhalászattal foglalkozott: a Vörös-tengerben élő kagylók által képzett igazgyöngyök messze földön híresek voltak szép színükről és formájukról.

Katar akkoriban, tehát az 1920-as években a Szerződéses Sejkségek részeként éppen brit protektorátus volt. A Szerződéses Sejkségek (Trucial States) összefoglaló név a Perzsa-öböl nyugati partján található kisebb arab államok csoportját takarja, amelyek a 19. és a 20. század fordulóján védelmi megállapodásokat kötöttek az Egyesült Királysággal.

London vállalta, hogy megvédi ezeket az „országokat” (akkoriban valójában inkább csak törzsi területeket) a tenger és kisebb részben a szárazföld felől érkező támadásokkal szemben,

Az akkori Katar tekintetében a megállapodás mindkét része kulcsfontosságú volt. A félsziget, amit végső soron körülbelül 1850 óta a Thani-ház ural, azelőtt bahreini, szaúdi és oszmán-török uralom alatt is állt, geostratégiai szempontból pedig eltúlozhatatlan jelentőségű helyen található.

Az akkoriban még Indiát is kormányzó britek szempontjából elengedhetetlen volt a Perzsa-öböl vidékének minél széles körűbb ellenőrzése, a Thaniknak pedig a keserű történelmi tapasztalatok miatt egyáltalán nem jött rosszul a brit védőháló ígérete. És hát ott volt az olaj meg a gáz is, csak arról akkoriban még senki nem tudott semmi biztosat. De erről majd később.

Pokoli szomszédok

Megjegyzendő: Katarnak azóta sem felhőtlen a viszonya a szomszédaival. A Szerződéses Sejkségek rendszerének 1971-ben lett vége, miután a Wilson-kormány három évvel korábban bejelentette, hogy kivonja a brit csapatokat az öböl térségéből. Erre válaszul hat emirátus szövetségeként 1971 decemberében létrejött az Egyesült Arab Emírségek; Katar három hónappal korábban vált függetlenné.

Doha – Katar fővárosa – ezt követően némiképp elanyátlanodva

miközben az Egyesült Államokkal is igyekezett minél szorosabb kapcsolatokat kialakítani.

A szomszédokkal kapcsolatos problémákat részben az okozza, hogy 1995-ben új emír, Hamad bin Khalifa került az uralkodói székbe, akinek elődjétől gyökeresen eltérő elképzelései voltak hazája külpolitikáját illetően. Hamad nyitni kezdett a két halálos ellenség, Izrael és Irán felé is, miközben tovább erősítette az amerikai együttműködést is. Eközben Doha támogatta a Hezbollahot és a Hámászt is, s a Muszlim Testvériséggel is viszonylag jó kapcsolatokat tartott fenn.

Ez a sokmátrixú külpolitika többek között arra is alkalmas volt, hogy jól összezavarja a szomszédokat, akik közül sokan azt gondolták és gondolják, hogy a Thanik valójában árulók, akik az ördöggel kokettálnak. Ezen az sem segített sokat, hogy Doha aktívan beleavatkozott a 2011-es bahreini felkelésekbe, amit persze nem olyan nehéz a gyűlöletes, egykori megszálló szomszéd elleni bosszúhadjáratként értékelni.

Öt évvel ezelőtt, 2017 nyarán a szomszéd hatalmak azzal „hálálták meg” Doha külpolitikai aktivizmusát, hogy – Egyiptommal és egy sor másik muszlim országgal közösen –

arra hivatkozva, hogy szerintük Katar szélsőséges csoportokat támogat.

A felvetés nyilvánvaló cinizmusán – a térségbeli országok között alighanem könnyebb olyat mutatni, ahol az úgynevezett queer miniszterek vannak többségben a kabinetben, mint ahol nem kvaterkázik a kormány radikális csoportosulásokkal – túl egyébként az akció mérlege is megmosolyogtató: a szaúdiak amerikai és kuvaiti (!) közvetítéssel tavaly év elején lényegében visszavonulót fújtak az ügyben, amihez a legtöbb másik blokádoló fél is csatlakozott. (Tegyük hozzá: a Hasogdzsi-ügy után Rijádnak volt is oka törleszkednie Washingtonhoz, amibe a jelek szerint a Dohával való „béke-béke-barátság-mi-volt-ez-a-szamárság” is belefért.)

A manőverrel a „pokoli szomszédoknak” hosszabb távon egyébként azt sikerült elérnie, hogy Katar még szorosabbra fűzte az együttműködését Iránnal és Törökországgal, aminél az ő szempontjukból kevésbé kívánatos végkifejletet gyakorlatilag elképzelni sem nagyon lehet.

De hogyan lehetnek a Thanik ilyen ügyesek a külpolitikában? Hogyan alakíthatja a regionális hatalmak árnyékában létező aprócska Katar ilyen ügyesen az öböl-menti térség erőviszonyait? A következő részből kiderül.

Folytatjuk!

A nyitóképen: Doha látképe. Fotó: Mariana SUAREZ / AFP