Így hallgatta el az amerikai média Hunter Biden botrányait

Az amerikai Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) ügynökei elegendő bizonyítékot gyűjtöttek ahhoz, hogy adózási és egyéb bűncselekmények gyanújával vádat emeljenek Hunter Biden, az amerikai elnök fia ellen – írta most ősszel a Washington Post. A lap értesülése szerint a 2018 óta zajló szövetségi vizsgálat alapos bizonyítékot talált arra, hogy a lobbistaként ismert Hunter Bident adócsalás és fegyverbirtokláshoz kapcsolódó hamis nyilatkozat gyanújával vád alá helyezzék. Korábban pedig kiszivárogtak a Hunter Biden laptopjáról származó emailek tömkelegei is, amelyek igen kompromittálóak Joe Biden elnök fiára nézve.

A Media Research Center billegő államokban készült felmérése szerint

Ezesetben pedig nehéz elképzelni, hogy ne Trump nyerte volna az amerikai elnökválasztást, tekintve, hogy ugyan 7 millióval többen szavaztak Bidenre, de az amerikai elnökválasztás sajátosságai miatt Biden győzelme valójában 22 ezer szavazaton múlott.

Kitör a Hunter Biden-féle laptop-botrány 

Hunter Biden laptopjának sztoriját a New York Post robbantotta ki 2020 október 14-én, a novemberi elnökválasztások előtt. Eszerint az elnök (akkor még elnökjelölt) fia 2019 áprilisában egy delaware-i számítógép-javítóban hagyta laptopját, amiért sosem ment vissza és sosem fizetett érte. A szabályzat szerint az otthagyott laptopok egy idő után a bolt tulajdonába kerülnek, a tulaj pedig 2019 decemberében átadta azt az FBI-nak (egyes információk szerint az FBI kereste és bekérte a laptopot), de értesítette volt New York-i polgármestert, egyben Trump-jogászt, Rudi Giulianit, a merevlemez tartalmáról a Trump-tanácsadó Steve Bannon értesítette a lapot, a merevlemezről pedig Giuliani adott át egy másolatot a Postnak.

A MacBook Pro típusú laptopon talált levelezésekből az derült ki, hogy Hunter Biden dolgozott egy Burisma nevű ukrán energiacégnek, emellett arra lehetett következtetni, hogy Biden a cég képviselőjének, illetve más ukrán, orosz és kazah potentátoknak szervezett találkozókat, azaz lobbizott nekik. Egyes utalások szerint a találkozók némelyikén (legalábbis egyikén) apja, Joe Biden is részt vett, amit viszont

– ami meglehetősen életszerűtlen. 2021 áprilisában egy interjúban Hunter Biden elkente a laptop dolgát.

Az egyik, a laptopon talált email szerint ugyanis 2015 április 16-án a washingtoni Café Milanóban találkozott egymással Joe Biden és a Burisma-tanácsadó Vadym Pozharskyi. Ezt korábban Bidenék tagadták, ám 2022-re már a The Washington Post is kiderítette, hogy a levél autentikus, ahogy azt is elismerték, hogy Hunter Biden szerint a laptop „lehetett” az övé, és a rajta talált anyag egy jó része is autentikus, habár lehet közte hamis cucc is.

Ugyanakkor a Café Milanóban zajlott találkozóra a jelen lévő Rick Leach szerint Biden csak „benézett”, és még csak le sem ült, mivel régi barátjával, Alex Karloutsosszal szeretett volna beszélni. Ráadásul a beszélgetésben nem került szóba a politika vagy az üzlet, mivel a téma az élelmiszerbiztonság volt. Persze mindez csak egy jelen lévő beszámolója, ami vagy igaz, vagy nem.

Egyes információk szerint a találkozón jelen volt Jurij Luzskov volt moszkvai polgármester (akinek felesége, Jelena Baturina kapcsolatban állt Hunter Bidennel); és Karim Masszimov volt kazahsztáni miniszterelnök is. 2019-ben kikerült egy fotó is a netre, ami a Café Milánóban készült, és Joe Biden, Hunter Biden, Karim Masszimov mellett szerepel rajta még Marc Holtzman, Kazahsztán legnagyobb bankjának volt vezetője, illetve Kenes Rakisev kazah energiaoligarcha is.

Összeesküvés-elmélet vagy sem?

A Burisma kapcsán felmerült, hogy Biden alelnökként esetleg hitelgaranciákat tartott vissza Ukrajnától, ezzel nyomást gyakorolva a Viktor Porosenko elnökre, hogy menessze Viktor Shokin legfőbb ügyészt, aki épp nyomozott volna a Burisma ügyei után. A bizonyítékként felhozott, Biden-Porosenko beszélgetéseket tartalmazó hangfelvételek azonban állítólag szerkesztettek, és a fő állítást nem bizonyítják. Porosenko tagadta a dolgot.

habár nem járatos az energiatémában, viszont a lobbizásban igen; és apja volt a felelős az Fehér Ház Ukrajna-politikájáért.

Az USA ugyan valóban nyomást gyakorolt Ukrajnára, de elvileg a főügyész korrupt mivolta miatt; Shokint 2016-ban az ukrán parlament eltávolította posztjáról. A Bidenékre nézve dehonesztáló megfejtést a Wikipédia és a főáramú média összeesküvés-elméletként kezeli. A laptopba titkosszolgálati információk szerint többször belenyúltak, nem minden rajta lévő információ származik delaware-i leadása előttről.

Van az ügyben egy kínai szál is. A szenátusi jelentésben felbukkan egy bizonyos Ye Jianming, a CEFC kínai energivállalat kjnai kormányhoz közel álló tulajdonosa is. A jelentés és a laptop-levelek szerint Biden azt szerette volna, ha Ye csak azért, hogy némelyeknek bemutatja, tízmillió dollárt fizet neki évente, ugyanakkor a vállalatról azt írta, hogy „érdekes számomra és a családom számára”. 

A média tagad, orosz dezinformációt kiáltanak

A liberális médiumok a Trump-tanácsadó Steve Bannon és Rudi Giuliani kampányötletének tartva a dolgot rögtön orosz dezinformációnak titulálták a Post értesüléseit, mondván, Giuliani kapcsolatban állt két állítólagos orosz kémmel. Akkoriban az „orosz dezinformáció” volt az a divatos mágikus kifejezés, amivel minden kellemetlenséget el lehetett ütni az amerikai baloldalon.

Egyes titkosszolgálati szakértők szerint az egész ügy orosz dezinformáció, mások azonban kifejezetten leszögezték, hogy nem az.

A Facebook is erősen korlátozta a cikk terjesztését. A Wikipedia az ügyről szóló szócikkében a mai napig nem linkelte a hivatkozásokban a New York Post-cikket, csak a szócikk alján, a külső linkek rovat egyetlen tételeként adta meg.

Pedig a szenátus belbiztonsági és pénzügyi bizottságai egy 2019 szeptemberi jelentésükben elég sötét képet festettek Hunter Biden tevékenységéről. Eszerint például a volt moszkvai polgármester feleségétől, Jelena Baturinától 2014-ben 3,5 millió dollárt kapott Hunter, pontosabban cége, a 2013-ban alapított befektetési vállalat, a Rosemont Seneca Thornton, mégpedig valamiféle „tanácsadási egyezményért” (consultancy agreement). A jelentés forrásként egy bizalmas dokumentumra hivatkozik, így nem részletezi, mire alapozza az állítást.

Nos, ezt az orosz pénzügyi transzfert nem említette meg tudósításában sem a Washington Post, sem a CBS News, sem a CNN, az NPR, a The Hill, a Daily Beast, a Wall Street Journal és a Forbes. Mikor egy héttel később Trump Bident kérdezte erről a röpke 3,5 millió dollárról, sokan először hallottak az ügyről, Biden pedig annyit válaszolt, az állítást „teljesen cáfolták” („totally discredited”). Ezután a USA Today azt állította, hogy a szenátusi jelentés eme állítása bizonyítatlan, és nincs vázolva a kontextus.

Szerintük érdektelen és időpocsékolás írni róla

Az adófizetők pénzéből fenntartott NPR amerikai közmédia azt írta, hogy időpocsékolás a Hunter-gyanúkról írni, amit felkapott a Fox News.  

A Vice azt írta, hogy az egész ügy összeesküvés-elmélet, valamint hogy az egész Hunter Biden-sztori nem számít, és ki kéne mennie az olvasóknak napozni; mindezt pedig azzal igyekezett igazolni a lap, hogy Joe Biden szerint a találkozó nem történt meg, és a Biden-kampány szerint a fiú legitim külpolitikai tevékenységet végzett. 

Az Atlanticon Anne Applebaum arra figyelmeztetett, hogy szerinte azoknak, akik a Fow News-féle buborékon kívül élnek, nem kell foglalkoznia az egésszel, és hogy a jobboldali médiának még értelmeset sem kell írnia ahhoz, hogy kétségeket ébresszen a demokrata jelölttel kapcsolatban.

Atlanticos kollégája, a neokon David Frum azt írta a Twitteren, hogy:

A történet nem lehetett volna még egyértelműbben téves akkor sem, ha dollárjeles szemüveget és műanyag műbajuszt visel.”

Andy Stone, a Facebook kommunikációs menedzsere, aki korábban a Demokrata Párt kongresszusi kampánybizottságának és Barbara Boxer demokrata szenátornak dolgozott, azt posztolta a Twitteren, hogy ő nem akarja direkt linkelni a New York Post cikkét, de azt tényellenőrzik majd, és korlátozzák az elérését. Tegyük hozzá: a Donald Trumppal kapcsolatos hamis híreket sosem tényellenőrizte a Facebook, és nem korlátozta terjedésüket sem.

A Wall Street Journal interjút készített a volt tengerésztiszt Tony Bobulinskivel, aki Hunter Biden üzlettársa volt a kínai vonalon, s aki szerint a levelezésben emlegetett „nagy ember”, akinek 10 százalékot vissza kell osztani, Joe Biden volt. Bobulinski állította, hogy személyesen találkozott Joe Bidennel, hogy megbeszélje a kínai üzletet, emellett pedig mailekkel, hangüzenetekkel és egyebekkel támasztotta alá állításait.

mire tíz nappal később Bobulinski sajtótájékoztatón mondta el, amit elmondott a WSJ-nek is, és mutatta be bizonyítékait. Bobulinski közben átadta azokat konzervatív lapoknak. A WSJ végül pár órával a sajtótájékoztató után döntött úgy, hogy mégis lehozza a sztorit, ami ekkor már egyáltalán nem volt exkluzív. Ennek a leadjében is azt hangsúlyozzák, hogy az általuk átnézett anyag nem bizonyítja, hogy Joe Biden érintett.

A Politico a választások után örömködött, azt írva, hogy a Hunter-laptopsztori Trumpék egyik utolsó próbálkozása volt, de nem működött. 2020 november 16-án Sam Stein, a Politico egyik szerkesztője azt találta posztolni a Twitteren, hogy: „A Biden-kampány számai alapján a Hunter Biden-sztoriról való online csetelés nagyobb mértékű volt, mint a Hillary mailjeiről szóló 2016 utolsó hónapjában. A különbség: ez (a Biden-sztori) nem került bele a főáramú médiába.”

Nem sokkal a választások után Jack Dorsey Twitter-vezér elismerte, hogy a platform hibázott, amikor nem engedte, hogy felhasználói megosszák a New York Post cikkét.

2020 decemberében, a győzelem után a Biden-kampánystáb elismerte, hogy Hunter Biden ellen nyomozás zajlik a gyanús pénzügyei miatt, beleértve a kínai ügyletet.

Végül a New York Times és a  Washington Post 2022 márciusában ismerte el, hogy a New York Post által kirobbantott, Hunter Biden-féle laptopbotrány alapvetően igaz.

Nyitókép: AFP