Német zöldségek, avagy a kecske is éhen hal és a káposzta is elrothad – ezt a címet adta blogbejegyzésének Aszódi Attila, korábbi paksi kapacitásért felelős kormánybiztos, illetve államtitkár, aki jelenleg egyetemi tanárként dolgozik.
Aszódi végigvette azt a nagyjából tízéves folyamatot, – a fukusimai katasztrófa után kezdődő Energiewendét, azaz energiafordulatot – amelynek során a németek egyszerre fordítottak hátat a szénnek és az atomnak, majd
az európai energiaválság nyomán mégis visszatértek a szennyező szénhez és egy kis időre még az atomhoz is.
Minapi hír ugyanis, hogy 2022. október 17-én, hétfőn Olaf Scholz német kancellár hosszú hetekig tartó vitát lezárva elrendelte, hogy mindhárom, még működő német atomerőmű tovább működhessen 2023. április 15-ig. Ezt ahhoz képest kell értelmezni, hogy a 2011-es fukusimai baleset előtt még 17 működő atomerőmű volt Németországban.
A baleset hatására elrendelték a kapacitás leszerelését, az elmúlt egy évtizedben sorra álltak le a még működő blokkok, így mostanra három blokk maradt üzemben.
Aszódi Attila emlékeztetett rá, hogy „a hagyományosan villamosenergia-exportőr ország visszaszorult semleges, vagy sokszor nettó importőri pozícióba. A földgázellátás azonban a jelen helyzetben erősen megkérdőjeleződött, ezért a legnagyobb környezetterhelés mellett működő német lignittüzelésű erőművek fokozottabb felhasználása mellett született döntés, és nyár óta intenzív vita zajlott arról, hogy meghosszabbítsák-e a még működő atomerőművek működési idejét”.
A három német nyomottvizes technológiájú atomerőművi blokk 3*1400 MW, összesen 4200 MW kapacitást képvisel (a négy darab paksi blokk együttes teljesítménye 2000 MW), és ezek a német blokkok 2022 első felében több áramot termeltek, mint a német tengeri szélerőművek.
Mivel Franciaországban az állandósult műszaki problémák miatt az atomerőművi flotta több, mint fele jelenleg nem működik, a rendelkezésre álló limitált földgázt pedig nem áramtermelésre kellene felhasználni, de közben a három atomerőműben még van valamennyi nukleáris üzemanyag, és a hideg téli hónapokban valószínűleg tényleg szükség is lesz a német atomerőművi áramra, ezért teljesen logikus a felvetés, hogy ne a legnagyobb energiaellátási válsághelyzet közepén állítsák le az 1988–1989-ben üzembe helyezett, műszakilag kifogástalan állapotban lévő, korszerű német atomerőműveket.
Jött azonban az orosz-ukrán háború, és nyomában az energiaellátási válsághelyzet, amelynek hatására nem csak Németország, hanem az egész Európai Unió villamosenergia- és földgáz-ellátásának biztonsága megkérdőjeleződött,