Aszódi Attila emlékeztetett rá, hogy „a hagyományosan villamosenergia-exportőr ország visszaszorult semleges, vagy sokszor nettó importőri pozícióba. A földgázellátás azonban a jelen helyzetben erősen megkérdőjeleződött, ezért a legnagyobb környezetterhelés mellett működő német lignittüzelésű erőművek fokozottabb felhasználása mellett született döntés, és nyár óta intenzív vita zajlott arról, hogy meghosszabbítsák-e a még működő atomerőművek működési idejét”.
A három német nyomottvizes technológiájú atomerőművi blokk 3*1400 MW, összesen 4200 MW kapacitást képvisel (a négy darab paksi blokk együttes teljesítménye 2000 MW), és ezek a német blokkok 2022 első felében több áramot termeltek, mint a német tengeri szélerőművek.
Mivel Franciaországban az állandósult műszaki problémák miatt az atomerőművi flotta több, mint fele jelenleg nem működik, a rendelkezésre álló limitált földgázt pedig nem áramtermelésre kellene felhasználni, de közben a három atomerőműben még van valamennyi nukleáris üzemanyag, és a hideg téli hónapokban valószínűleg tényleg szükség is lesz a német atomerőművi áramra, ezért teljesen logikus a felvetés, hogy ne a legnagyobb energiaellátási válsághelyzet közepén állítsák le az 1988–1989-ben üzembe helyezett, műszakilag kifogástalan állapotban lévő, korszerű német atomerőműveket.
Jött azonban az orosz-ukrán háború, és nyomában az energiaellátási válsághelyzet, amelynek hatására nem csak Németország, hanem az egész Európai Unió villamosenergia- és földgáz-ellátásának biztonsága megkérdőjeleződött,
ráadásul 2021 végén bekerültek a kormányba az atomellenes Zöldek, a paradox helyzetet pedig valahogy meg kellett oldani. Ennek ódiumát magára vállalta Olaf Scholz, aki eldöntötte és feladatba adta, hogy mind a három blokk maradjon 2023. áprilisig üzemben.