Árvíz: átélhető, remek sorozat dolgozza fel Lengyelország félmúltját

Írta: Kéri Gáspár

Megint az történik, hogy irigykedem a lengyelekre. Egyrészt

és egyelőre sajnos áthidalhatatlan ez a szakadék – az okokat hosszan lehetne sorolni, de most nem ez a célunk.

Másrészt irigylésre méltó az a folyamatos múltfeldolgozás is, ahogy 20. századi történelmükhöz, főként a háború utáni évtizedekhez nyúlnak. Az Árvíz című sorozathoz már a félmúlt, az 1997-es nagy közép-európai árvíz adja a keretet, amikor a heves nyári esőzések következtében az Odera és a Morva, valamint mellékfolyóik egy része kiléptek medrükből, majd jelentős német, cseh és lengyel területeket, köztük Szilézia történelmi központját, Wroclawot is elöntötték. Arról a városról van szó – a néhai Breslauban, azaz Boroszlóban járunk –, amelynek német múltját a háború után igyekeztek teljesen eltörölni.

Mindeközben 1997-ben a Jaruzelski-korszak átvedlett figurái még legalább annyira meghatározzák az új időket, mint a szabad világ csetlő-botló figurái. Ám a lengyel büszkeség és az Európába araszolgatás nehézségei is

a vidék és a város atavisztikus ellentétéről nem is beszélve. A szériának még az a határozott képessége is megvan, hogy hasonló zsánerű mozgóképes alkotások hiányában számos ponton saját magunk 20. századi közép-európaiságára is ráismerjünk.

Az Árvíz előzetese

A sorozatot rendezőként az a Jan Holoubek jegyzi, aki pályáját operatőrként kezdte, rendezőként pedig már két figyelemre méltó krimisorozatot csinált a Netflix számára: a Mocsárt és folytatását, a Mocsár 1997-et. Míg előbbi a nyolcvanas évek Lengyelországáról, utóbbi már az új időket idéző átmeneti világról fest plasztikus korrajzot a 20. század legvége Közép-Európájában. Sőt az árvíz pusztítása utáni újrakezdés atmoszférája meghatározó hátteret ad a folytatásnak, már-már előtanulmányként szolgálva Holoubek mostani rendezéséhez.

Az idén októberben a Netflixen debütáló Árvíz ugyanakkor nem krimi, nem is katasztrófafilm – bár hiteles látványelemekkel operáló világa kifejezetten meggyőző –,

Eközben nem csak az aktuálpolitika kavarja az állóvizet, de a történelem kollektív traumái is folyamatosan felszínre törnek. Wroclawot és az Odera folyót ugyanis nem lehet néhány gondolattal körülírva elhelyezni a térképen. A folyó az elmúlt ezer évben soha nem volt határfolyó, azt az 1945-ös potsdami konferencia tette azzá, amikor Lengyelországot mintegy kétszáz kilométerrel nyugatra tolták. Maga Wroclaw sem volt soha tisztán lengyel város, inkább vegyes kultúrájú, amit az utóbbi évszázadokban a német történelem dominált Szilézia szívében. A helyzetet persze nem teszi egyértelművé, hogy a középkorban a lengyel Piast-ház uralkodott itt, mielőtt Csehországhoz került volna a terület; de volt a Magyar Királyság zálogbortoka is Hunyadi Mátyás idején, majd lett a Habsburgoké, végül Lengyelország felosztása után a németeké egészen 1945-ig. Az ezt követő teljes lakosságcsere óta beszélhetünk csak lengyel városról, ahol a múlt árnyai folyamatosan előtörnek, és erre hol finoman, hol egészen direkt módon tesz utalásokat maga a sorozat is.

A történet jelenidejét ugyanakkor legmarkánsabban a szocializmus időszakának lassan málladozó öröksége és a kilencvenes évekre elnyert szabadság különös elegye határozza meg,

Legalábbis azokra, akik éltek vagy éppen eszméltek a kilencvenes években, bár a fiatalabb generációk is bőven kapnak sorvezetőt mostani kelet-közép-európai identitásunk megértéséhez.

A sokfőszereplős történet középpontjában a hidrológus Jasmina (Agnieszka Zulewska) áll, aki Hollandiából visszatérve végez kutatásokat az Odera árterületén. Ő az, aki felhívja a figyelmet a közelgő veszélyre, ám sem nőként, sem a Nyugatról hazatérő szakemberként nem veszik komolyan a helyi politika és közigazgatás uralta férfiak. A múltból átvedlett arcok és az új világ figurái úgy vonzzák, de inkább taszítják egymást nagy egymásra utaltságukban, mint a mágnes két eltérő pólusa.

Ám jelképerejű az is, hogy az árvíz elleni védekezéshez kizárólag hatvanas évekbeli térképek állnak rendelkezésre. A történet másik kulcsfigurája Jakub Marczak (Tomasz Schuchardt), aki a helyi politika országos rangra jó eséllyel törekvő figurájaként anarchista punkként kezdte valamikor a Jaruzelski-érában. Bizonytalankodásai és meghasonlásai, a kritikus helyzetekben ugyanakkor nem hajló gerince igazi drámai figurává emeli, ráadásul mint közben kiderül, a múltból gyengéd szálak fűzik Jasminához.

A sorozat harmadik meghatározó szereplője, Andrzej Rebacz (Ireneusz Czop) története beavat minket abba a jellegzetes vidék-város ellentétbe, amit nem csak mi hurcolunk magunkkal hosszú generációk óta, de a lengyelek is sajátjuknak tekintik hasonlóképpen erős agrárius, valamint gyenge polgári hagyományaik okán. A Németországban élő Andrzej kórházban fekvő apja vidéki otthonát tartja éppen karban, amikor egyik napról a másikra azoknak a tiltakozó falusiaknak az élén találja magát, akik megakadályozzák, hogy Wroclawot megvédve éppen az ő otthonaikra eresszék rá az áradatot a gát felrobbantásával.

és talán pont a privát, de legfőképpen a családi szál a leggyengébb láncszeme a sorozatnak, ám az alkotók és a nézők legnagyobb szerencséjére ez a hiátus sem képes az opusz kvalitásait romba dönteni, de még csak különösebben gyengíteni sem.

A millenniumi árvíz történetének ugyanis kellőképpen erős forgatókönyv az alapja, amit hárman is jegyeznek. Bartlomiej Kaczmarek operatőri munkája kifogástalan, sőt a lengyel film legjobb hagyományait is felfedezni véljük benne. A látványvilág egésze egyszerre hozza hitelesen – és legfőképpen nem az arcunkba tolva – a kilencvenes évek tárgykultúráját, és egy árvíz sújtotta város apokaliptikus hangulatát.

Az 1997-es katasztrófa és az azt követő összefogás sajátos identitást adott Wroclawnak, miközben a környező falvak lakossága az árvíz és a hatóságok feletti győzelemként ünnepelte a gátak megvédését.

melyben ötvenhatan meghaltak és negyvenezer ember vesztette el az otthonát.

A sorozat kvalitásai pedig arra is felhívják a figyelmet, hogy a lengyelek – immár nem először – úgy tudják filmnyelvi tradícióikból építkezve saját történeteiket elbeszélni, hogy azok a világ bármely pontján könnyedén befogadóra találnak.

Árvíz (Wielka woda), 2022.

A hatrészes lengyel sorozat a Netflix kínálatban érhető el.