Így van ezzel Andy Millburn százados is. Az egykori tengerészgyalogos, aki megjárta Irakot és Szomáliát. valamiért úgy érezte, hogy az ukránokat ért támadásra válaszul cselekednie kell, megalapította a Mozart Csoportot – amit az orosz Wagner Csoporttal szemben senki sem nevez magánhadseregnek vagy terrorkülönítmények – és Ukrajnába ment az embereivel »önkéntes kiképzőnek«. Millburn elmondta: a panaszaik egyszerűen lepattannak az amerikai kormányszervekről. »Megértem, hogy az USA katonái miért nem lépik át a határt. (…) De civil tisztviselők is felügyelhetnék, hogy minden rendben folyik« – fogalmazott a fegyverszállítások ellenőrzéséről. Hozzátette: hasonló érdektelenséget tapasztalt Irakban is, aminek az lett a vége, hogy az ISIS később amerikai fegyverekkel hódította meg gyors egymásutánban a közel-keleti városokat.
Érdemes megjegyezni, Washington augusztusban Garrick M. Harmon tábornokot, mint különleges megbízottat pontosan e célból, egy alapos ellenőrzés ígéretével küldte Kijevbe, munkája azonban eddig nem hozott eredményt. Sőt, az Egyesült Államok nagykövetsége kijelentette: tökéletesen megbízik Volodimir Zelenszkij kormányában.
Mindez egyre jobban emlékeztet az úgynevezett McFarlane-botrányra. Irakban 1979-ben Szaddam Huszein vezetésével szocialista fordulat történt, ezzel párhuzamosan Perzsiában Khomeini ajatollah hívei megdöntötték az amerikaiak által támogatott sah, Reza Pahlavi uralmát, és kikiáltották az Iráni Iszlám Köztársaságot. A két állam szemben állt egymással és az USA-val is, de Washington Iránt tartotta a kisebbik rossznak. Az addig bevezetett szankciók miatt viszont Ronald Reagen kormánya a ’80-as években nem küldhetett fegyvereket Teheránnak, amely hosszú háborúba keveredett Irakkal. A CIA ezért Nicaraguát használta fel közvetítőként, ahol polgárháború dúlt a baloldali sandinisták és az ellenforradalmi contrák között – a szállítmányok többségének ott is lába kélt.