Ukrajna ügyében máris szétbeszél az olasz jobboldal

Giorgia Meloni a Twitteren megköszönte Volodimir Zelenszkij ukrán elnökéek, hogy gratulált a választási győzelméhez és biztosította arról, hogy továbbra is kiáll az ukrán emberek szabadságának ügye mellett. Alig pár nap telt el az itáliai jobboldal választási győzelme után, s Meloni máris olyasvalakivel kvaterkázik, akivel a magyar kormány inkább veszekedni szokott? Oda a remélt Varsó–Budapest–Róma-tengely a jobboldalon? Nem volt elég a hétfői válogatott meccs, megint szomorkodnunk kell az olaszok miatt?

De képzeljük magunkat egy pillanatra Meloni helyzetébe! Nőként egy, a jobboldal árnyalatai közül sokban játszó koalíció élén választást nyer az Európai Unió egyik alapító, s máig férfiak uralta tagállamában – Berlusconival és Salvinivel az oldalán. A balliberális nyugati lapok a valaha készült legelőnytelenebb képekből készített galériák közreadásával gratulálnak a győzelméhez, mert ilyen esetekben a bodyshaming elfogadható, sőt, kívánatos, hiába nő (Panyi Szabolcs egy valódi oknyomozó éleslátásával a Twitteren azon lamentál, hogy Orbán mekkora terpeszben ül mellette).

Az Európai Unióból pedig nehezen félreérthető üzenetek érkeznek arról, hogy ésszel, barátom, mert vannak eszközeink veled szemben. Meloni tudja, hogy

ha nem úgy táncol, ahogy a német adófizetők, a pénzpiacok, az Európai Bizottság, Soros György vagy a gyíkemberek fütyülnek.

Meloni az ukránok pártján áll

A helyzet az, hogy Giorgia Meloni február 24-e óta Meloni az ukránok egyik leghangosabb támogatójának számít Olaszországban. Az Olaszország Testvérei (Fratelli d’Italia – FdI) vezére a választási kampány során is számtalanszor hangsúlyozta, hogy Itáliának az ukránok oldalára kell állnia a harcban akár fegyverszállításokkal, akár az Oroszország elleni uniós szankciós politika támogatásával.

„Nem gondolom, hogy Olaszországnak el kellene térnie a szövetségesei és a nemzetközi közösség döntéseitől” – idézi a La Presse Meloni egyik múlt csütörtöki interjúját.

– jelentette ki az FdI elnöke. „Ha Ukrajna elesik, annak az európaiak fizetik meg az árát és a kínaiak fognak belőle hasznot húzni. Kínai befolyás alatt fogjuk végezni, és én nem akarok odakerülni” – fejtette ki Meloni egy kampányeseményen.

Giorgia Meloni irányvonala itt inkább a lengyelekéhez konvergál, de kérdés persze, hogy leendő miniszterelnökként mennyire lesz majd képes a kormány politikáját is ehhez igazítani. A bajor keresztényszociálisok legendája, Franz Josef Strauß (mások szerint Konrad Adenauer) mondta, hogy

Meloni mellett most Matteo Salvini és Silvio Berlusconi állnak, akik ugyan nem párttársai (Salvini a Lega, Berlusconi a Forza Italia tagja), viszont bármikor keresztülhúzhatják a számításait ukránügyben – vagy bármi másban.

Salvini szögre akasztotta a Putyin-pólót

Matteo Salvini ma talán már nem szívesen emlékszik vissza arra a 2018-as performanszára, amikor a moszkvai Vörös téren magára húzott egy Putyint ábrázoló pólót és abban vigyorgott a kamerába. A legás politikus ekkor olasz belügyminiszteri minőségében látogatott el az orosz fővárosba. Akkor abszurdnak és őrültségnek nevezte az Európai Unió által Oroszországra kivetett szankciókat. „Reméljük, hogy ők ott, Brüsszelben elég intelligensek ahhoz, hogy rájöjjenek, hogy túllőttek a célon, és hogy vissza kell térnünk a jó kapcsolatokhoz az EU, Olaszország és Oroszország között” – mondta akkor Moszkvában Salvini.

például a lengyel Przemyśl polgármestere is, aki idén tavasszal megajándékozta egy ugyanolyan pólóval a határ menti városba látogató Salvinit, aki az ukrán menekültek helyzetével kapcsolatban szeretett volna tájékozódni.

Az egykori belügyminiszter Salvini az itáliai közhangulat változását követve

s most már azt az álláspontot képviseli, hogy Ukrajnát „meg kell védeni”. Erről még a hónap elején beszélt a Lega vezére.

„Csapatot váltunk, ha kormányra kerültünk? Nem. A szabad és demokratikus, háborút és agressziót ellenző Nyugat mélyen, büszkén és erősen meggyökerezett részei maradunk” – jelentette ki Matteo Salvini, gyakorlatilag összhangban azzal, amit Giorgia Meloni is hangoztatott.

Egyvalamit azonban 2018 óta is vall Salvini: a szankciózást újra kellene gondolni. Salvini szerint júliussal bezárólag Oroszország 140 milliárd dolláros külkereskedelmi profitot ért el az európai szankcióknak köszönhetően, vagyis – az egykori miniszterelnök-helyettes szavaival élve –

Salvini aznap egyébként arról is beszélt, hogy szükség lenne valamilyen közös uniós védekezési mechanizmusra az elszabaduló energiaárakkal szemben. A rivális pártok politikusai persze egyből ráugrottak, hogy Salvini „Putyin munkáját végzi”, és hogy a szankciók kritikájáról szóló szöveget „Putyin sem mondhatta volna jobban”; pedig hát az az igazság, hogy a választáson győzedelmeskedő trióból közel sem Matteo Salvini az orosz elnök legnagyobb barátja.

Berlusconi a Krímen is megfordult

Mert hát ott van Silvio „jobb a csinos lányokat szeretni, mint melegnek lenni” Berlusconi is, aki a modern olasz politika legnagyobb egyénisége, s aki közismerten nagy barátja Putyinnak. A „Lovag” volt az, aki

(s ez abban a korszellemben nem is tűnt olyan elrugaszkodott elképzelésnek, mint napjainkban); s ő volt az, aki 2015-ben nem máshol látogatta meg Vlagyimir komáját, mint a frissen Oroszországhoz csatolt Krím-félszigeten.

Az Ukrajna elleni orosz támadás kényelmetlen helyzetbe hozta Berlusconit, hiszen ha hű kívánt maradni korábbi, oroszbarát pozícióihoz, akkor vagy kerülnie kellett volna a háború témáját az egész választási kampány alatt – ami bizonyos tekintetben nehezebb, mint a Lovag fénykorában fiatal lányként méltósággal távozni egy bunga bunga-partiból –, vagy nyilvánosan meg kellett volna tagadnia Putyint.

Silvio Berlusconi igyekezett köztes megoldást választani, vagyis elítélte a háborút, de a múlt héten azért csak sikerült tennie egy olyan nyilatkozatot, amit nehéz volt nem oroszpárti vallomásként értékelni.

„A csapatok feladata az volt, hogy behatoljanak, egy hét alatt elérjék Kijevet, lecseréljék a Zelenszkij-kormányt rendes emberekre, aztán menjenek haza” – fejtegette a korábbi olasz miniszterelnök az egyik tévéműsorban.

– mondta Berlusconi, aki szerint az egész konfliktust azt húzta el ennyire, hogy a Nyugat fegyverekkel kezdte tömni az ukránokat.

A Forza Italia első embere ezzel a nyilatkozattal mintha önként húzta volna magára a vizes lepedőt. Egy emberként ugrott rá szinte a teljes baloldal, mondván, hogy Berlusconi úgy beszél, mintha Putyin valamelyik tábornoka lenne, s ezen az sem segített sokat, hogy később azzal visszakozott, hogy túlságosan leegyszerűsítették a szavait, és hogy a Forza Italia természetesen a Nyugat oldalán áll.

De ki nevet a végén?

A fentiek alapján úgy tűnik, hogy a győztes trió közel sem egységes sem a háború, sem a szankciók megítélése ügyében. A kérdés természetesen az, hogy ki lesz az, aki a nézeteit a kormányzati munka során olasz külpolitikára tudja majd fordítani. A választáson kialakult erőviszonyok alapján erre az FdI-nek van a legnagyobb esélye – ők a szankciózós-fegyverszállítós vonalat képviselik.

Utóbbiban alighanem Lega támogatására is számíthatnak, ami

A Forza Italia vonalának érvényesülésére a párt – és egyébként maga Silvio Berlusconi – szerényebb választási teljesítménye miatt is kevesebb az esély.

Ha viszont a szankciók ügye lesz a „breaking point”, akkor akár egy Lega–Forza egymásra találás is elképzelhető, noha a pártok eddigi kommunikációja alapján ez Olaszország szankciópárti uniós álláspontját várhatóan nem fogja megváltoztatni – a kormányon belüli erőviszonyokat viszont annál inkább. Ez esetben viszont Giorgia Meloninak kell kellemetlen pillanatokra készülnie.

Egy darabig még nem fogjuk megtudni, hogy pontosan milyen is lesz az új olasz kormány, de az most is látszik, hogy

Mivel a konfliktus csillapodására pillanatnyilag sajnos nincs reális esély, a kérdés hosszú távú stressztesztté is válhat az olasz jobboldal számára. A honi jobboldal szempontjából viszont intő jel az FdI és Meloni határozott szankciópártisága: ennek s a bevezetőben vázolt körülmények fényében aligha várható, hogy Budapest és Róma éppen szankcióügyben talál majd egymásra.

Nyitóképen: a szeptember 25-i olasz választások győztesein, Salvini, Berlusconi, Meloni és Maurizio Lupi (Fotó: RICCARDO FABI / NURPHOTO / NURPHOTO VIA AFP)