Bedarálta a pápa a Szuverén Máltai Lovagrendet?

Új alkotmányt adott a Máltai Lovagrendnek Ferenc pápa, és lecserélte annak teljes vezetőségét is szeptember 3-i dekrétumával. A változások lényegét úgy lehet összefoglalni, hogy a korábban általa erőltetett német vezetést lecserélte egy olaszra, a monarchiából köztársaságot csinált, illetve hogy

S még valami: nem tekinti igazán szuverénnek. Az ugyanis elég furcsa, hogy a nemzetközi jogrendben lényegében szuverén államként kezelt máltaiak egy másik szuveréntől, a Szentszéktől egyszer csak új alkotmányt kapnak, és a vezetésüket is lecserélik. 

A rend története 

De mi is a Szuverén Jeruzsálemi, Rodoszi és Máltai Ispotályos Szent János Lovagrend valójában? A rend gyökerei a 11. századi Jeruzsálembe vezetnek, ahol tagjai ispotályt, azaz kórház és menhely, valamint zarándokszállás valamiféle keverékét vezették. Az ispotály egy bencés monostorhoz tartozott, kápolnájának pedig  Alamizsnás Szent János volt a védőszentje. Az ispotályt egy bizonyos Gérard, azaz Boldog Gellért vezette.

aminek következtében egyre több adományt kapott. Gérard pedig Szent Ágoston regulájára alapozva szabályzatot írt az ápolóközösségnek. A viselet fekete köpeny lett, amelyet a bal vállon fehér, nyolcágú kereszt díszített – ezt ismerjük ma máltai keresztként. A patrónus Keresztelő Szent János lett, innen a johannita név – és az a magyar elnevezés, ami jánoslovagokként emlegette a tagokat. Nem hiába az a rend jelszava, hogy: Tuitio Fidei et Obsequium Pauperum; azaz: A hit védelme és a rászorulók szolgálata.

 A rend függetlenségét 1113-ban biztosította II. Paszkál pápa, aki a pápai védnökség mellett biztosította, hogy a rend maga választja elöljáróit. A szuverenitási kérdés valószínűleg idáig vezethető vissza. A keresztes hadjáratok idején katonai lovagrenddé alakult, a Jeruzsálemi Királyságnak az egyik legerősebb hadseregét ők adták. Miután a muszlimok elfoglalták Jeruzsálemet 1291-ben,

Ezekben az évszázadokban is kettős szerepet töltött be: katonai jellege leginkább a kalózok elleni küzdelemben mutatkozott meg, emellett pedig kiemelkedő színvonalú kórházat működtetett Málta szigetén. A reformáció megtépázta a rendet, elveszítette például hatalmas franciaországi vagyonait. A franciák elfoglalták Máltát, így végül 1834-ben a rendi vezetés Rómába tette át székhelyét, a pápai állam – majd 1884-től az új, olasz nemzetállam is – elismerte területen kívüli mivoltát, és szuverenitását.

A „máltai lovagrend” ma területen kívüli államként működik, ami 112 állammal tart fenn diplomáciai kapcsolatot, saját útlevelet ad ki, két központi római épülete pedig a nagykövetségekéhez hasonló státust élvez. 1994 óta az ENSZ közgyűlésének állandó megfigyelője. A rendnek 13500 tagja van, és 120 országban tart fenn egészségügyi intézményeket, melyekben 52 orvos, nővér és más egészségügyi szakemberek, illetve 95 ezer önkéntes dolgozik. A rend vezetője a nagymester. 1990 óta hazánkban is működik nagykövetsége. A rend 2013-ban ünnepelte fennállásának 900. évfordulóját.

A rend felépítése

Az eddigi alkotmány szerint

A „kormányzás” a Szuverén Tanács feladata, melynek tagjai a nagymester és négy másik vezető hivatalnok (a Nagykommendátor – a rend fogadalmas tagjainak vallási elöljárója; a Nagykancellár – a bel- és külügyek felelőse; a Nagyispotályos – a humanitárius ügyek és nemzetközi kooperáció felelőse; és a Közös Kincstár Kincstárnoka), valamint kilenc tanácsnok. A nagykáptalan, azaz a törvényhozás ötévente ülésezik, és megválasztja a Szuverén Tanács tagjait, és a kormányzati tanácsot, egy szélesebb tanácsadó testületet. A rend 6 nagyperjelségre, 6 alperjelségre és 48 nemzeti szövetségre van osztva. A nagymester egyszerre volt rendfőnök és uralkodó, hercegi és bíborosi ranggal. 

A rend tagjait három osztályba sorolják. A legmagasabb méltóságokra csak a mindhárom szerzetesi fogadalmat letevő fogadalmas lovagok, az első osztály tagjai választhatók, ők ma pár tucatnyian vannak. A második osztályba tartoznak az engedelmességi fogadalmasok, a harmadikba a fogadalom nélküliek. Nők csak a második és harmadik osztályba léphetnek be. A második és harmadik osztály tagjai családi származásuk szerint több alosztályba oszlanak. A kilencvenes évekig az első osztályba és a magasabb hivatalokba csak nemesi származásúakat vettek fel, ez a szokás mára erősen megkopott. A rendbe való felvételt ugyanakkor nem lehet kérvényezni, az csak meghívásos alapon működik.  

Majd jött a rendi válság és a ferenci reform

2016-ban aztán a rend nagymestere, az angol Matthew Festing leváltotta és kitette a rendből a pár évvel korábban megválasztott nagykancellárt, a német Albrecht von Boeselagert, mivel a Nemzetközi Máltai Szeretetszolgálat (Malteser International) Mianmarban óvszert osztott.

Ferenc pápa viszont közbelépett, és 2017 januárjában visszavonatta a döntést, sőt követelte Festing lemondását. Emellett a pápa kinevezte Giovanni Becciu bíborost a rendnél személyes képviselőjének, amivel a 2014-ban általa a rend patrónusának kinevezett Raymond Leo Burke szerepét is korlátozta (habár a patrónusi pozíciót általában nyugalmazott vagy félreállított főpapok kapják meg amúgy is, Burke bíboros pedig Ferenc hangos kritikusa volt). Becciu ugyanis megkapta a patrónus bíboros számos jogkörét.

hiszen ez az előző évszázadokban ez nem volt szokás, tekintettel a rend hagyományos függetlenségére. 

Ezután megkezdődött a rend alkotmányos reformja is, melynek egyik jele volt, hogy 2017-ben a rendi vezetés nem rendi formaruhában jelent meg egy pápai audiencián, hanem öltönyben. 2018-ban a rend új nagymestert választott Giacomo Dalla Torre személyében, ekkor viszont Ferenc pápa váratlanul meghosszabbította az eredetileg csak eme választásig kirendelt Becciu megbízatását. Becciu viszont napvilágra került zavaros pénzügyletei miatt 2020-ban lemondani kényszerült minden megbízatásáról és a bíborról is, így helyére Silvano Tomasi érseket (azóta bíborost) nevezte ki a Szentatya. Torre nagymester pedig ugyanezen évben hunyt el, ezért azóta a helyettese vezeti a rendet az új nagymester megválasztásáig. 

E folyamat mostani állomása az, hogy

ami a hírek szerint Tomasi írt. 

Nem segítette a rend és a Szentszék viszonyát elő az sem, hogy a rend egyik történésze, az azóta abból kitett Henry J. A. Sire 2017-ben Marcantonio Colonna álnév alatt A diktátor pápa címmel jelentett meg egy könyvet, amelyben Ferenc pápa Buenos Aires-i érseki és pápai működését vizsgálta. 

Ferenc pápa (Fotó: MTI/ EPA-ANSA/ Angelo Carconi)

A rend és a pápaság viszonya

Három olyan ország van, amellyel a rendnek nyilván különleges viszonya van: Olaszország, Málta és a Szentszék. Olaszországgal legutóbb 1956-ban kötött a rend alapszerződést, és a rend az egyik legnagyobb olasz földtulajdonos is. 

A Máltai Köztársasággal jelenleg az 1998-ban aláírt és 2001-ben életbe lépett szerződés van érvényben, mely szerint a Birgu városában található St. Angelo erőd felső részét a „korlátozott terülenkívüliség” elve alapján használhatja a rend. Ugyanakkor néhány, immunitást adó kivételtől eltekintve a rendre is a máltai törvények vonatkoznak. Az országzászló mellett az erődben a lovagrend zászlajának is lobognia kell. A szerződést 99 évre írták alá, de a rend 50 év után bármikor felmondhatja. 

Forrásaink szerint valójában itt egy archaikus típusú viszonyrendszerről van szó, ami nehezen megfogható mai gondolkodásunkkal, és nagy szerepe van benne az informalitásnak. A lovagrend szuverenitását a pápaság is elismeri, ugyanakkor mivel az természete szerint mégiscsak szerzetesrend (is), ezért ekként mégiscsak van valamennyi döntési jogköre felette. Az előző évszázadokban a nyílt konfrontációt mindkét fél kerülte, ha egyáltalán volt is ilyesmi a háttérben, hiszen sokkal inkább szövetséges a két fél, mintsem ellenfél.

A pápák azonban nem szóltak nyíltan bele a rend dolgaiba,

Legutóbb két, 20. század közepi pápai értelmezés vagy rendelkezés született a viszonyrendszerrel kapcsolatban. 1953-ban a XII. Piusz által kinevezett Bíborosi Bíróság azt mondta ki, hogy „Rend előjogai (…) mint hogy a nemzetközi jog alanya (…), amelyek a szuverenitáshoz tartoznak, (…) azonban nem alkotják a Rendben a hatalomnak és előjogoknak azt az együttesét, ami a szó teljes értelmében a szuverén szerveket illeti meg. Valójában a Rend egy ’vallási rend, amelyet a Szentszék hagyott jóvá (…). Tagjainak megszentelése mellett vallási, jótékonysági és támogató/segítő célokat is  követ.” Valamint: „A szuverén rend és a vallásos rend két tulajdonsága [...] szorosan összefügg egymással. Az intézmény szuverén rendjének minősége funkcionális, vagyis magának a rendnek a megvalósítását és a világban való fejlődését célozza.”

1961-ban aztán Szent XXIII. János pápa, mikor jóváhagyta a rend Alkotmányos Chartáját, a szuverenitás teljesebb értelmezéséhez tért vissza, leszögezve: „a Rend egy jogai entitás, amelyet formálisan jóváhagyott a Szentszék. Rendelkezik azzal a minőséggel, hogy a nemzetközi jog alanya, egyben ’a bensőséges kapcsolat, amely a vallásos rend és a szuverén rend közt fennáll, nincs ellentétben a rend autonómiájával szuverenitása és céljai gyakorlását tekintve, amelyek belőle fakadnak, mint a nemzetközi jog államokkal kapcsolatban lévő alanya.”

A ferenci alkotmány

Ferenc pápa azonban szeptember 3-án kelt dekrétumában az 1953-as, korlátozottabb értelmezéshez tért vissza, idézve is azt. Ezzel együtt forrásaink szerint ő leginkább és elsősorban szerzetesrendként tekint a máltaiakra, a szerzetesrendek pedig evidensen a pápa szuverenitása alá tartoznak a katolikus egyházon belül.

Ezzel együtt diplomatikusan szólva is szokatlan, hogy a pápa nyíltan beavatkozva elrendeli egy nagymester által menesztett vezető visszavételét, majd követeli a nagymester lemondását.

Eközben kinevez egy saját képviselőt a rendhez, akivel írat egy új rendi alkotmányt, és azt adományozza az elvileg szuverén, önálló, a Szentszékétől külön államisággal rendelkező lovagrendnek. Elvégre az, hogy az alkotmányát saját maga határozza meg, és a vezetőit saját maga választja, egy politikai közösség szuverenitásának legfőbb attribútuma. 

Akármilyen „bensőséges” volt is korábban a lovagrend és a pápaság viszonya, ez mégsem vall ilyesfajta bensőségességre, az alkotmány talán inkább oktrojáltnak nevezhető. Ugyanakkor a rendnek jellegéből fakadóan testületileg és tagjainak egyénileg fontos az engedelmesség erénye, különösen is a Szentatya felé, az egész 2016 óta tartó mizéria kapcsán ezért hezitál és veti alá magát a pápai akaratnak. 

A mostani dekrétum úgy fogalmaz: „Atyai gondoskodással és aggodalommal követtem a Rend útját az elmúlt években, nagyra értékelve a világ különböző részein végzett munkákat, a tagok és önkéntesek nagylelkű közreműködésének köszönhetően. Felmértem ugyanakkor, hogy el kell indítani a Renden belül egy mélyreható spirituális, erkölcsi és intézményi megújulási folyamatot, és ez nemcsak az első osztály tagjait kell érintse, hanem a második osztályban lévőket is. Ennek érdekében különleges megbízottamat, Silvano Maria Tomasi bíborost bíztam meg ezzel a fontos reformmunkával, az Alkotmány és Kódex felülvizsgálatával, valamint a Rendkívüli Nagykáptalan előkészítésével. Sok lépés megtörtént, de ugyanennyi akadály és nehézség is felmerült a munkafolyamat során. Miután meghallgattam a Rend különböző képviselőit, és elbeszélgettem velük, elérkezett az idő, hogy az eredeti karizmához hűen befejezzük a megkezdett megújulási folyamatot. A Jeruzsálemi, Rodoszi és Máltai Szuverén Ispotályos Szent János Lovagrend egységének és nagyobb javának védelme érdekében: kihirdetem az általam jóváhagyott új Alkotmányt és a hozzá kapcsolódó Kódex, amely rendelkezésem értelmében azonnal hatályba lép.”

Nos, azon a kérdésen túl, hogy a pápa egyáltalán adományozhat-e alkotmányt a máltai lovagrendnek, érdekesek annak rendelkezései is. A pápai (illetve a szakértő testület által kidolgozott) alkotmány ugyanis republikanizálja a lovagrendet:

azzal, hogy csak egyszer választható újra, és 85 éves korában nyugdíjba kell vonulnia. Eltörli a nemesi kiváltságokat is. 

Emellett a pápa feloszlatta a rend eddigi vezetését, beleértve a Szuverén Tanácsot, kinevezett egy új nagymester-helyettest, a kanadai John Dunlapot, vele egy ideiglenes vezetést, és 2023 januárjára új nagygyűlést hívott össze az új nagymester megválasztásához.

A kibocsátást megelőzően azonban nem ment minden békésen. A rendi vezetés arra bátorította a tagokat, hogy petíciókkal és tiltakozásokkal bombázzák a pápát, ahogy a Tomasi-vezette testület és a rend közti tárgyalások sem voltak konfliktusmentesek. A kész alkotmányban pedig a kánonjogászok már találták pár hibát, azaz logikai inkonzisztenciát, hiszen Tomasiék úgy emeltek át egyes részeket bizonyos kánonjogi szövegekből, hogy az első bekezdést átformálták, de a továbbiakat nem. Szóval kánonjogász szemmel szakmailag lenne mit pucolni a szövegen. 

Akárhogy is, Tomasi azt nyilatkozta: a rend demokratikusabb lesz, a nemesség kérdése másodlagossá válik. Kérdés,

Lehet-e egy szuverén entitásra demokráciát erőltetni kívülről és felülről? Ilyesmi kérdések merülnek fel az üggyel kapcsolatban. A Szentszék tehát modernizálni kívánt egy szuverén, de katolikus lovagrendet, egy olyan centralizáló lépéssel, amit nem várnánk egy decentralizációt hirdető pápától. Hacsak nem létezik olyan, hogy centralizálva decentralizálás.

Mindenesetre Ed Condon a Catholic Heraldon már 2017-ben azon filozofált, hogy „a Szentszék és a Rend közötti, kölcsönösen szuverén kapcsolat iránti tiszteletlenség precedenst teremt a nemzetközi jogban, amely ezentúl ott fog lapulni a Vatikáni Államtitkárság minden kormánnyal való kapcsolata mögött, mint egy még fel nem robbant bomba. Ha a Szentszék ilyen pimasz módon bele tud avatkozni egy másik szuverén entitás belső kormányzásába, egy olyan entitáséba, amelynek legitimitása a nemzetközi jog hatálya alatti egyetértésen alapszik, akkor nincs jogi védelem az ellen sem, hogy egy másik szuverén szerv, példának okáért az Olasz Köztársaság úgy tekintsen a Szentszék függetlenségére, mint egy hasonlóan anakronisztikus formalitásra.”

S habár az ilyesfajta veszély nem fenyeget, a kánonjogászok felvetése elméletben megállja a helyét. John Dunlap helyettes nagymesternek a rend honlapján közzétett közleménye mindenesetre örömmel fogadta a dekrétumot, Ferenc pápa és Tomasi bíboros renddel kapcsolatos atyai fáradozásait.

Nyitókép: a Máltai Lovagrend címere egy firenzei templomon (Wikipedia)