Válasz arra, hogy a magyar politikai és társadalmi kérdések nagy része miért szálka a hangadó német médiumok szemében

„Az elmúlt években a német média fő hangadói Magyarországot is célba vették: az enyhébb kritikák úgy szólnak, hogy a konzervatívok hatalomgyakorlása országunkban nem demokratikus, nem szabad és nem tisztességes. A nagy médianyilvánosság szerint a magyar kormány elnyomást és diktatúrát gyakorol, így nincs véleményszabadság, sem demokratikus sokféleség, sem médiapluralizmus – szólnak a gyakorta elhangzó valótlan vádak.

Hamis Magyarország-kép

Ezen megállapítások szerzőinek azonban legtöbb esetben nincs rálátásuk szellemi–politikai szempontból sem Magyarország sajátos politikai kultúrájára, sem a magyarok mindennapi életére, nem is szólva arról, hogy a magyar nyelvet sem beszélik. Ennél is súlyosabb probléma viszont a tényszerű ismeretek és a megbízható, objektív információforrások hiánya.

A Budapester Zeitungot leszámítva egyetlen médium sem tudósít közvetlenül az országból, a tudósítói hálózatok megfogyatkoztak, és nem ritkán még a komoly riporterek sem tudnak ellenállni a média és a nyilvánosság nyomásának, amely a fent említett, előítéletes véleményeken alapszik. Ha megkockáztatják, hogy őszintén és objektíven mérjék fel a helyzetet, abban az esetben is kényszeresen bizonyítani próbálják az igazukat, ami jelentősen megnehezíti a munkát számukra. Magyarországgal és annak különleges történelmi, politikai és szellemi–morális szituációjával csak megrögzött és elszánt megfigyelők hajlandók foglalkozni: mindez időbe, erőfeszítésbe és nem utolsósorban feszültségbe kerül.

Tudás, mentalitás és értelmezési minták

Ha Magyarországgal és a magyar politikával foglalkozunk, különösen fontos az ország szellemi múltjának, a politikai kultúra és a mentalitás mélyrétegeinek, valamint az ország eltérő szemléletmódjának megértése. A nyilvános vitákban sok mindent másképp kell érteni, mint Németországban, másképp kell értelmezni, valamint más kontextusba kell helyezni az elhangzottakat.

Ezt nehezítik a magyar nyelv sajátosságai, amely direkt fordításban nyersnek, harciasnak és erőteljesnek hat. Itt már a hermeneutika és a hatásekvivalencia alapszintű ismerete is csodákra lenne képes. Ezzel szemben, ha ismerjük az országot és az embereket, valamint a mentalitást és az érzékeny pontokat, gyakran egészen más következtetésekre jutunk, mint amit a német média elhitet velünk az általánosan elterjedt sablonjaival.

Valójában ezeket a következtetéseket csak akkor lehet levonni, ha valaki valóban és elfogultság nélkül megvizsgálta Magyarországot, és ebből a logikából kiindulva értelmezési mintákat alakít ki annak felismeréséhez, hogy mi is történik tulajdonképpen itt az országban. Ebben az összefüggésben a személyes látogatások, a sok és széles körű információszerzés, valamint a tények megfelelő tanulmányozása a ráeszmélés élményének hatását váltja ki.

Első kiindulópont: A konzervatívok győzelme

Németországban, akárcsak Európában, enyhén szólva is szokatlan, hogy egy politikai erőnek olyan nagy a választói bázisa, mint a Fidesz-KDNP-nek. A kontinens történelmében még soha egyetlen politikai formáció sem volt képes arra, hogy a választók ilyen nagy részét ilyen hosszú időn keresztül mozgósítsa és magához kösse.

Emlékeztetőül: 2010-ben a Fidesz-KDNP 53%-ot kapott, aztán 2014-ben 45%-ot, 2018-ban 50%-ot, és 2022-ben 54%-os rekorderedményt ért el. Sok nyugat-európai megfigyelő számára ez az eset nehezen értelmezhető, hiszen a 40%-on túli választási eredményeket többnyire csak a történelemkönyvekből ismerik. Még kevésbé értik azt a tényt, hogy a magyar választók többsége a konzervatív pártszövetséget támogatja. Mindez a bizalmatlanság és a gyanakvás különös érzését kelti számos németországi kortársban, akik saját tapasztalatból ismerik a CDU hatalmának hanyatlását. Ezen felül az ország még érthetetlenebbnek tűnik a választások győztesének magabiztos, szuverén politikája miatt.

Az, hogy a magyarok gyakran adták Orbán Viktorra a szavazatukat, nem utolsósorban a 2010 előtti szocialista és liberális kormányok alatt szerzett tapasztalatokkal függ össze, melyek politikai, gazdasági és erkölcsi romhalmazzá változtatták az országot, így sötét emlékeket idéznek fel a választókban. A magyarok ezért mindenáron el akarják kerülni, hogy a 2010 előtti fő politikai szereplők, valamint régi és új szövetségeseik akár csak a kormányzati hatalom közelébe kerüljenek.”

Nyitókép: John MACDOUGALL / AFP