Orbán Viktor: Karnyújtásnyira vagyunk a békétől
A miniszerelnök szerint eljött az idő, hogy mi magyarok újra meggyőzzük egymást.
A német sztárújságíró szerint a miniszterelnök civilizációk keveredéséről beszélt, és pontosan tudatában van hatalma korlátainak.
Orbán Viktornál járt a Karmelita Kolostorban Roland Tichy német újságíró, a Tichys Einblick főszerkesztője, aki múlt hét végén az MCC Feszt előadója is volt. „Magyarország kormányának székhelye a budai várhegyen, amely egykor a magyar királyok székhelye volt, valószínűleg a világ legszebb kilátással rendelkező kormányzati központja” – írja a beszélgetésről készült összefoglalójában Tichy. „Olaf Scholz berlini mosógépét az egyik legnagyobb bürokráciává építik ki éppen – de a kilátás szegényes; cserébe
csak a tervezett bővítés tízszer olyan drága, mint Orbán felújított erkélye a volt Karmelita Kolostorban.”
Tichy úgy látja, „a ház uráról azt beszélik, szereti az abszolút uralkodó szimbolikáját”, azonban „hermelin helyett ingben, nyakkendő nélkül, páncél helyett farmerben jön, hatalommal és tehetetlenséggel, cinizmussal, idézetekkel és viccekkel játszik”. Orbán azt mondta Tichynek, „korlátlanul valójában csak a kolostor erkélyén kormányzok. A lényeget az apparátus viszi.”
Az újságíró rákérdezett Orbán nagy port kavart tusványosi beszédére, melyben a miniszterelnök kevert fajokról beszélt. „Nem így értette, valójában »keveredett civilizációkat« értett alatta, különböző kultúrák keveredését.” Tichy szerint a fordításban lehetett a hiba, hiszen „a magyar nehéz és ritka nyelv”.
„Orbán úgy tud ártatlanul nézni, ahogy Von der Leyen tanárnősen szigorúan”
– jegyzi meg az újságíró, aki bővebben is kifejti, szerinte miről beszélhetett a magyar miniszterelnök.
„Orbán a »posztnyugatról« beszél, amely a bevándorlók kultúrájának befolyása által elvesztette racionalitását, keresztény gyökereit és a felvilágosodás fényét – mégpedig visszavonhatatlanul, hiszen »ezt megváltoztatni olyan intézkedéseket igényelne, amikre gondolni sem szabad«” – mondja Tichy. Idézi Orbánt: „A Nyugat szellemi értelemben Közép-Európába költözött. Itt van a nyugat, ott pedig csak a posztnyugat maradt, Európa két fele között pedig csata dúl.” A magyar miniszterelnök ugyanakkor beismerte neki:
„Bocsánat, rasszizmusról beszélni hiba volt, ezért most elkalapálnak.”
Tichy szerint azonban Orbánnak van egy gyönge reménysége is: „Ha az olasz konzervatív, Giorgia Meloni megnyeri az ottani választásokat szeptemberben, az »game changer« lehetne egész Európa számára. Különben Magyarország magányos lesz. A lengyel tengely »megrendült«, mert Lengyelország »szívből harcol« az ukrajnai orosz invázió ellen.” Magyarország eközben igyekszik a szlávok háborújából kimaradni.
A főszerkesztő úgy látja, „Orbán hideg elemzője a politikának, szerényen tudatában van az erkélyen túlmutató hatalma korlátaival. Célja lokális kivétellé tenni Magyarországot a várt globális recesszióban”. Eközben „a háború befejezésében Magyarországnak semmi szerepe nincs, de az EU-nak sem.”
„Buda várában és annak erkélyén tehát minden újra rendben van. Európában viszont nincs: Von der Leyen arra int, hogy az EU közös értékei »nem alku tárgyai«; embereket rasszista módon diszkriminálni azt jelenti, hogy »ezeket az értékeket tapossák«. Eme indulatos brüsszeli vitánál azonban Orbán jobban látszik félni attól, hogy új hidegháború jön, blokkos gondolkodással. Akkor ugyanis Magyarország »valahol messze kint lesz a periférián«, gazdasági növekedési lehetőségek nélkül. Európából ugyanis csak egy van – vagy egy sincs” – zárja sorait Tichy.