A mesterséges intelligencia az emberiség egyik legnagyobb kihívása. Az autonóm módon működő fegyverek szabályozása továbbra is csak egyes országok törekvése maradt, miközben a fegyverkezési verseny gyorsan eszkalálódik.
Katona Illés László írása
Az immár több hónapja tartó orosz-ukrán háború az új haditechnika melegágya. Az orosz és az ukrán fél is olyan cirkálórakétákat vetett be, amelyek önállóan repülnek egy terület felett, és autonóm módon keresik az ellenséges célpontokat. Az ukrán fél nemrég bejelentette, hogy kis méretű, félig autonóm harci járműveket vetnek be az oroszok ellen.
Egy tavalyi ENSZ BT-jelentés szerint már 2020-ban egy török Kargu drón teljesen önálló módon ölhetett embert Líbiában. Az olyan autonóm fegyverek fejlesztése (és újabban bevetése), amelyek mesterséges intelligencia segítségével, emberi beavatkozás nélkül képesek kiválasztani és megtámadni a célpontjaikat, világszerte egyre inkább elterjedt. Az USA-hoz és Kínához hasonló nagyhatalmak állnak a folyamat élén.
A nagyhatalmak azzal is érvelnek, hogy a robotfegyverek bevetésével csökkenteni tudnák a saját katonáik számát a hadszíntereken. (Ezért is blokkolja például az Egyesült Államok a tárgyalások mélyítését az ENSZ-ben.)
Ezzel szemben számos szakértő, politikus, civil szereplő (és nem mellesleg az emberek többsége) azt mondja, hogy az autonóm fegyverek fejlesztését, használatát és kereskedelmét még azelőtt szabályozni kell, hogy ezek tömeggyártásba kerülnének.
Jelenleg a technológia kísérleti fázisát éljük. Ha viszont tömeggyártásba kerülnek, akkor a mesterséges intelligencia által irányított tankok, drónok és egyéb fegyverek masszív technológiai fölényt biztosítanak majd egy-egy hatalomnak. Ez elrettenti majd a többi országot, és ezzel hasonló fejlesztésekre is sarkallja majd őket. A „régi” technológia így idővel egyre olcsóbb lesz, a nagyhatalmak pedig mindig újabbakat fognak fejleszteni - ezeket pedig az alkalmas hadszíntereken tesztelhetik is.
Magyarán az autonóm fegyverekből mindig csak egyre több lesz, és egyre könnyebb lesz háborúkban bevetni őket.
Az autonóm fegyverek terjedése lejjebb vinné a háborús küszöböt, vagyis a nagy országok – az emberi katonák háttérbe szorulása miatt – könnyebben indítanának háborút. A robotkatonák megjelenése nem jelentené azt, hogy az ellenséges oldalon ne lennének emberi katonák, akikre ez fenyegetést jelent. Az is valószínű, hogy ezeket a robotokat a hátország, a civil lakosság ellen programoznák, hogy ezzel törvénytelen katonai előnyt szerezzenek.
Nem igaz tehát, hogy kevesebb ember halna meg, ha robotokat használnánk.
Néhány éve a Vatikán is figyelmeztetett arra a tendenciára, hogy ezek a fegyverek semmibe veszik az emberi méltóságot, és nem képesek hatékonyan biztosítani a civilek életének védelmét. Ha technikai hiba (vagy akár szándékos gyártói rosszindulat) miatt baleset történik, felelősségi rés jön létre: ha a fegyver rossz célpontot választ, akár háborús bűnt is elkövethet.
A probléma az, hogy egy robot bűnéért nem lehet senkit igazságosan megbüntetni – a gép maga nem rendelkezik személyiséggel és értelemmel, a katonai „felettesek” és a programozók pedig nem képesek igazán felelni azért a kimenetért, amit nem is láthattak előre. (A mesterséges intelligenciával működő rendszerek „feketedobozáról” lásd bővebben itt.)
Azokban a konfliktusos övezetekben, ahol ezeket jól lehet bevetni, a hadi robotok jelenléte és az új háborúk tovább fokozná az elvándorlást ezekből a régiókból. Ráadásul az autonóm technológiák kis méretű drónokra építve olcsó és pusztító fegyvert adnának a terroristák kezébe. Kis méretű, töltettel felszerelt drónokat például – átlagon felüli technológiai tudással – akár illegális szervezetek is be tudnának vetni egy tömegtámadás során.
Több olyan országtól is vásároltunk haditechnikát az elmúlt években (elsősorban Izraeltől), akik részt vesznek a gyilkos robotok fejlesztésében. A Magyar Honvédség missziós katonái is érintettek lehetnek a jövőben – a ciprusi békefenntartók például, köztük több magyar beosztott, közvetlen török érdekeltségű terület mellett látnak el szolgálatot, akik az autonóm fegyverek fejlesztésének éllovasai közé tartoznak.
Az észak-atlantiak közül nemcsak Törökország, de az USA és az Egyesült Királyság is érdekelt, a NATO MI-stratégiája pedig nem éppen arra utal, hogy visszatartanák a kétes fejlesztéseket.
A technológiai alapú fegyverkezési verseny nemcsak a távoli jövőben jelent fenyegetést. Ahogy a nyugati világ és Oroszország politikailag és gazdaságilag egymásnak feszül, az autonóm fegyverek térnyerése tovább növeli a bizalmatlanságot, és a háborús eszkaláció esélyét. Úgy tűnik tehát, hogy a béke és a biztonság érdekében
Ennek ellenére Magyarország mindeddig nem foglalt állást, és nem szólalt fel az ENSZ bizottságában, nem vett részt a nemzetközi folyamatokban. Hiába tűnik úgy, hogy a magyar társadalom 70 százaléka elutasítja az autonóm fegyvereket.
Máig az autonóm fegyverek szabályozása néhány ország gyenge törekvése maradt. Kérdés, hogy holnap a technológiába és a progresszióba vetett globális vak hit győzedelmeskedik, vagy a nemzetállamok határozottan fellépnek a saját érdekeikért. Meg tudjuk őrizni az irányítást a gyors és megállíthatatlannak tűnő változások korában?
Borítókép: METIN AKTAS / ANADOLU AGENCY / ANADOLU AGENCY VIA AFP
Afrika is igyekszik bekapcsolódni a mesterségesintelligencia-versenybe a hiányos infrastruktúra és finanszírozás ellenére. A kutatók azonban leszögezik, hogy semmiképpen sem úgy, ahogyan azt a Nyugat szeretné.
Az orosz elnök egy televíziós beszédében jelentette be a döntését.
A fehérorosz tévé szerint lengyel, litván és ukrán irányból fegyveres csapatok koordinált támadásra készülnek az ország ellen.
Pontosságra és gyorsaságra lesz szükség.
Ismert: az Egyesült Államok Ukrajna legnagyobb fegyverszállítója.
Afrika is igyekszik bekapcsolódni a mesterségesintelligencia-versenybe a hiányos infrastruktúra és finanszírozás ellenére. A kutatók azonban leszögezik, hogy semmiképpen sem úgy, ahogyan azt a Nyugat szeretné.
„A feszültség fokozódása érezhető” – mondta a szlovák védelmi miniszter.
