Az Európai Bizottság saját kezébe venné a gázunkat

Holnap jelenti be energiabiztonsági javaslatcsomagját az Európai Bizottság, melyben az uniós országok horizontján éktelenkedő energiahiányra ajánl majd megoldásokat. A rezsicsökkentés-csökkentést is tartalmazó, épp egy héttel a bizottsági javaslat előtt bejelentett energia-veszélyhelyzeti terv minden bizonnyal nem független ettől – a magyar kormány a tervben ugyanis a Manfred Weber által is felvetett „energiaszolidaritás”, azaz a magyar gáz német einstandolása elé vágott az energiaexport betiltásával. A magyar jog unióssal szembeni elsőbbségének kimondásával együtt ez valószínűleg elég lesz ahhoz, hogy a tározóinkban lévő gázt megvédhessük a külföldi elzabrálási kísérletektől.

A POLITICO felé azonban már ma kiszivárgott a javaslatcsomag egy igen pikáns eleme: a csomag részeként arra adna magának hatalmat az Európai Bizottság, hogy

(Hasonlóról cikkezett tegnap a Financial Times is, ők úgy tudják, az Európai Bizottság az uniós tagállamokat azonnali hatállyal felszólítja majd a gázfogyasztásuk csökkentésére, és ezek az önkéntes fogyasztáskorlátozási célok válhatnak éles helyzetben kötelezővé. Szerintük ez azon, múlt héten részben szintén kiszivárgott terv átdolgozott változata, amelyben a középületek 19 fok fölé fűtését és 25 fok alá hűtését tiltották volna meg.)

Az ellátási nehézségek borítékolhatók

A súlyos ellátási nehézségek márpedig jóformán borítékolhatók: a Gazprom már tizenkét európai ország felé szegte meg gázszállítási szerződését (ezek közé tartozik az orosz gáz két legnagyobb fogyasztója, Németország és Olaszország), a Baltikum országai, Finnország, Lengyelország és Bulgária felé pedig teljesen le is állította. Iparági szereplők egybehangzóan állítják, hogy baj lesz: Fatih Birol, az OECD Nemzetközi Energiaügynökségének (IEA) ügyvezető igazgatója szerint Európában már most „vörös riasztás” van, hiszen ha Oroszország októberben elvágja a gázszállítást, Európa még akkor is bajba kerül, ha csodával határos módon 90 százalékig sikerül feltölteni a tárolókat, és egész nyáron működik az Északi Áramlat. (Előbbi feltétel azért tűnik teljesíthetetlennek, mert a tározók jelenlegi, 62 százalékos uniós feltöltöttségi szintje mellett Európában igen kevés ország tud érdemben betárolni gázt, Bulgária és Horvátország tárolói pedig csak 38 százalékon állnak – az Északi Áramlat pedig most karbantartás alatt áll, de előtte sem működött teljes kapacitáson.) Hasonló véleményt fogalmazott meg Ben van Beurden Shell-vezér és Brian Gilvary, az Ineos brit vegyipari óriás ügyvezető elnöke, aki szerint „erre a télre kimondottan cudarak a kilátások, ami a betárolási célok elérését illeti.

Eközben Oroszország, ahová már úton van Kanadából a Gazprom által a portovajai kompresszorállomásról hiányolt gázturbina, kommunikációs tekintetben egyáltalán nem mozdult el a gázszállítások volumenének normalizálása felé. Németország legnagyobb gázimportőre, az Uniper – és sokan mások – hétfőn kapták kézhez a Gazprom levelét arról, hogy a korábban és jelenleg szerződéssértő módon kiesett gázszállítások miatt vis maiorra, azaz kivédhetetlen külső körülményre hivatkoznak, azaz nem ismerik el, hogy ez szerződéssértés lenne, és kötbért sem óhajtanak miatta fizetni. A németek ezt természetesen nem hagyták annyiban, az Uniper hivatalos közleményben jelezte, „indokolatlannak tartja ezt és formálisan visszautasította a vis maiorra való hivatkozást”.

Kikerülik a vétót

Az tehát szinte biztos, hogy ha az Európai Bizottság megkapja ezeket a jogköröket, élnie is kell majd velük. Hogy Ursula von der Leyent és embereit felhatalmazzák-e az európai kormányfők arra, hogy hatalmi szóval korlátozza országaik gázfogyasztását, az a július 26-i rendkívüli, energetikai témájú európai energiaminiszteri csúcstalálkozón dőlhet el – ráadásul nem is akárhogy: vétózhatatlan módon, azaz egyhangúság helyett minősített többséggel, és az Európai Parlament teljes kihagyásával. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 122. cikkelyének értelmében „a Tanács, a Szerződésben előírt egyéb eljárások sérelme nélkül, a Bizottság javaslata alapján, a tagállamok közötti szolidaritás szellemében határozhat a gazdasági helyzetnek megfelelő intézkedésekről, különösen ha egyes termékekkel való ellátásban – ideértve különösképpen az energia területét – súlyos nehézségek merülnek fel.” Ha nincs gáz, az ezeket a „súlyos nehézségeket” jogilag nehezen támadhatóan kimeríti.

hiszen az orosz gázszállítások csökkentése által nem érintett országoknak nem feltétlenül áll majd érdekükben ezt megszavazni.

A gyakorlatban ez azt jelentheti, hogy az ősztől tavaszig terjedő időszakban 5-20 százalék közötti mértékben kellene a tagállamoknak visszafogniuk fogyasztásukat; a POLITICO a megegyezést valahol 10-15 százalék közé várja. Ekkora mértékű csökkentést rendelhetne el tehát saját hatáskörben, vagy minimum két tagállam kérésére a Bizottság.

Ez persze nem a Bizottság egyetlen megoldási javaslata a gázkrízisre – Európa az elmúlt napokban kétségbeesetten próbált valahonnan gázt szerezni. Ursula von der Leyen nemrég Azerbajdzsánban járt, ahol sikerült kijárnia azt, hogy a kis-ázsiai gázhatalom már idén 48 százalékkal növeli európai szállításait, 2025-ig pedig megduplázza azokat – de ez még önmagában nem old meg túl sok mindent, hiszen Azerbajdzsán szerepe az európai gázellátásban a jelentéktelenségig csekély, a Von der Leyen-Alijev találkozón megbeszéltekhez fogható mértékű volumennövekedést pedig önmagában a bolgár-görög interkonnektor megépülése is elhozhatja, hiszen jelenleg mindössze ez a gátja annak, hogy a Törökországon keresztül érkező azeri gáz a Balkánon bekapcsolódhasson az európai hálózatba. Olasz és francia energiacégek pedig Algériával kötöttek nemrég gázkitermelési együttműködést.