A súlyos ellátási nehézségek márpedig jóformán borítékolhatók: a Gazprom már tizenkét európai ország felé szegte meg gázszállítási szerződését (ezek közé tartozik az orosz gáz két legnagyobb fogyasztója, Németország és Olaszország), a Baltikum országai, Finnország, Lengyelország és Bulgária felé pedig teljesen le is állította. Iparági szereplők egybehangzóan állítják, hogy baj lesz: Fatih Birol, az OECD Nemzetközi Energiaügynökségének (IEA) ügyvezető igazgatója szerint Európában már most „vörös riasztás” van, hiszen ha Oroszország októberben elvágja a gázszállítást, Európa még akkor is bajba kerül, ha csodával határos módon 90 százalékig sikerül feltölteni a tárolókat, és egész nyáron működik az Északi Áramlat. (Előbbi feltétel azért tűnik teljesíthetetlennek, mert a tározók jelenlegi, 62 százalékos uniós feltöltöttségi szintje mellett Európában igen kevés ország tud érdemben betárolni gázt, Bulgária és Horvátország tárolói pedig csak 38 százalékon állnak – az Északi Áramlat pedig most karbantartás alatt áll, de előtte sem működött teljes kapacitáson.) Hasonló véleményt fogalmazott meg Ben van Beurden Shell-vezér és Brian Gilvary, az Ineos brit vegyipari óriás ügyvezető elnöke, aki szerint „erre a télre kimondottan cudarak a kilátások, ami a betárolási célok elérését illeti.
Ha az Északi Áramlat 1 nem jön vissza, elkerülhetetlen, biztos, hogy jegyrendszer lesz a gázra Európában.”
Eközben Oroszország, ahová már úton van Kanadából a Gazprom által a portovajai kompresszorállomásról hiányolt gázturbina, kommunikációs tekintetben egyáltalán nem mozdult el a gázszállítások volumenének normalizálása felé. Németország legnagyobb gázimportőre, az Uniper – és sokan mások – hétfőn kapták kézhez a Gazprom levelét arról, hogy a korábban és jelenleg szerződéssértő módon kiesett gázszállítások miatt vis maiorra, azaz kivédhetetlen külső körülményre hivatkoznak, azaz nem ismerik el, hogy ez szerződéssértés lenne, és kötbért sem óhajtanak miatta fizetni. A németek ezt természetesen nem hagyták annyiban, az Uniper hivatalos közleményben jelezte, „indokolatlannak tartja ezt és formálisan visszautasította a vis maiorra való hivatkozást”.
Kikerülik a vétót
Az tehát szinte biztos, hogy ha az Európai Bizottság megkapja ezeket a jogköröket, élnie is kell majd velük. Hogy Ursula von der Leyent és embereit felhatalmazzák-e az európai kormányfők arra, hogy hatalmi szóval korlátozza országaik gázfogyasztását, az a július 26-i rendkívüli, energetikai témájú európai energiaminiszteri csúcstalálkozón dőlhet el – ráadásul nem is akárhogy: vétózhatatlan módon, azaz egyhangúság helyett minősített többséggel, és az Európai Parlament teljes kihagyásával. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 122. cikkelyének értelmében „a Tanács, a Szerződésben előírt egyéb eljárások sérelme nélkül, a Bizottság javaslata alapján, a tagállamok közötti szolidaritás szellemében határozhat a gazdasági helyzetnek megfelelő intézkedésekről, különösen ha egyes termékekkel való ellátásban – ideértve különösképpen az energia területét – súlyos nehézségek merülnek fel.” Ha nincs gáz, az ezeket a „súlyos nehézségeket” jogilag nehezen támadhatóan kimeríti.