Suwałki: lehet-e atomháború egy baltikumi konfliktusból?

Folytatódik biztonságpolitikai szakértő, hadtörténész szerzőnk, Somkuti Bálint Háború, közelről cikksorozata az ukrajnai háború legfontosabb, legérdekesebb aspektusairól és tanulságairól. 

***

Rossz érzés azt látni, hogy demokratikusan megválasztott, komolynak tűnő vezetőknek mintha elgurult volna a gyógyszere, és

Persze láttunk már ilyet a történelemben, csak azok a vezetők korlátlan hatalmú diktátorok vagy éppen elmeroggyant római császárok voltak. Az is benne van a pakliban, hogy nem ismerjük a meghökkentő döntések mögötti számításokat, ettől függetlenül a szankciók kiterjesztése a kalinyingrádi orosz exklávéba vezető Suwałki-folyosóra ilyen őrült ötletnek tűnik.

Kedvenc vonatkozó példám az öreg porosz tábornok von Rundstedt megjegyzése Hitlerről, aki a náci vezér fantazmagóriáit Wolkenkukucksheim, azaz felhőkakukkvárként emlegette, egyszerre utalva megvalósíthatatlanságukra, és megalapozatlanságukra.

Itt a Mandineren már megjelent egy alapos és kitűnő elemzés a Litvánia által a Suwałki-folyosónak nevezett területen bevezetett blokádról, és a felek lehetséges gazdasági-politikai lépéseiről. Ezért jelen írásomban a távolabb mutató védelempolitikai és katonai döntések irányából közelítem meg a problémát,

Kezdjük is egy fogalom tisztázásával. Maga a folyosó az úgynevezett a Kalinyingrádi körzetet (oblaszty), egy orosz exklávé, azaz területen kívüli országrész és Belarusz (s az orosz anyaország) között terül el, Lengyelország és Litvánia határvidékét alkotva. Érdemes felhívni a tisztelt olvasók figyelmét, hogy orosz szempontból a kalinyingrádi terület exklávé, NATO és EU szempontból azonban egy enklávé, azaz saját területen belüli idegen terület. Ez a XXI. században meglehetősen szokatlan jelenség korábbi korokat idéz, amikor Európában az államok területe nem koncentrálódott földrajzilag egy helyre, hanem foltszerűen helyezkedett el, háborúban logisztikai és hadműveleti rémálmokat okozva mindkét félnek.

Hasonló a helyzet a valamikori Kelet-Poroszország maradékával, a fent említett Kalinyingrádi körzettel. Az akkor még Königsbergnek hívott város körül elterülő térség szerepe az I. világháború után kezdett felértékelődni, amikor közel százharminc éves megszállás után újra létrejött a független Lengyelország. A tengeri szállítás előnyeinek kihasználásához elengedhetetlen kikötők miatt az új állam is kapott kijáratot a Balti-tengerre, míg a vegyes lakosságú Danzig (Gdansk) kikötővárosa szabadvárossá vált.

Így 1920-ra a 33 ezer négyzetkilométeres, egyharmad magyarországnyi keletporosz terület közel kétmillió lakosát kizárólag tengeri úton vagy Lengyelországon át vezető vasúti vagy közúti útvonalakon lehetett megközelíteni. Érthető módon a német-orosz igától frissen megszabadult lengyelek az aktuális külpolitikai viszonyok alakulása szerint éltek és éltek vissza ezzel a nemzetközi szerződésben garantált helyzettel.

Ugyanis a nemzetközi jog alapelveihez hozzátartozik, hogy azokat ki is kell tudni kényszeríteni. És ha van valaki, aki képes erre az meg is fogja próbálni, mint azt a Danzigban egy német hadihajóról leadott lövésekkel megkezdődött II. világháború is tanúsítja.

Kelet-Poroszországot 1945 után elcsatolták Németországtól: déli fele Lengyelországhoz került, az északi a Kalinyingrádra átnevezett fővárossal a Szovjetunióhoz. A megmaradt német lakosságot gyakorlatilag teljesen kitelepítették és a helyükre oroszok érkeztek. Mint a földrésznyi ország legnyugatibb pontja, már a kezdetektől fogva erősen militarizált volt a terület, amely különös jelentőséget kapott a Szovjetunió felbomlásával. A függetlenné váló balti államok miatt szükségessé vált egy szárazföldi folyosó kialakítása, amely végül Belarusz és Litvánia között valósult meg, egy – a kelet-poroszországihoz hasonló – nemzetközi szerződésben rögzítve a vonatkozó szabályokat. 

Amiket Litvánia nemrégiben felrúgott. Meglehetősen értetlenül állok a döntés előtt, mert mi is Ismerjük az oroszokat, 45 évig ültek a nyakunkon, hogy lehetnek ennyire vakok a litvánok? Az orosz uralom, mint Lengyelországban ott is szintén közel 130 évig tartott. Nem ismerték ki a gondolkodásukat? Mi lehet a motivációjuk? Kétféle válasz adódik. Az első, hogy a történelemben sajnos nem egyedülálló módon nem az érdekei, hanem az érzelmei vezértelték a litván vezetést. A másik, hogy külső nyomásra tették meg ezt a veszélyes lépést. Ez azonban további kérdéseket vet fel.

Bevallom, bár kerestem, de nem találtam meg a NATO tömegpusztító fegyverek használatára vonatkozó hatályos doktrínáit, de már a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben jelentős társadalmi vitát váltott ki az az amerikai döntés, amely szerint a Varsói Szerződés előre törő csapatai ellen Németország területén vetettek volna be harcászati atomtölteteket. Persze igazuk lehet a baltiaknak, ha saját kezdeményezésre léptek, ugyanis több szimulációs gyakorlat alapján a balti államok külső segítség nélkül nem tudják megvédeni magukat. A velük szemben felsorakoztatott orosz erőkkel összemérhető NATO alakulatok a helyszínen történő állomásoztatása pedig költségvetés szempontjából teszi fenntarthatatlanná a jelenlétüket. Emiatt a marad a nukleáris fegyverek jelentette elrettentés. Kérdés: fentiek megérik-e a világ elpusztulásának kockázatát.   

Másik vonatkozó szempont a nemzetközi megállapodások kérdése. Persze joggal lehet hivatkozni arra, hogy az Ukrajna elleni agresszióval az orosz vezetés számtalan szabályt és önként vállalt kötelezettséget megszegett. De hasonló lépéseket a nyugati hatalmak is számtalan alkalommal tettek, ebben a pocsolyában ők is elég sokat ugráltak, és jócskán sarasak is lettek. Ha már mi magunk sem tartjuk be a nemzetközi szerződéseket, akkor

Az erősebbnek igaza van. Pont.

Visszatérve a többször előkerülő nemzetközi jogi alapelvre: az csak akkor érvényes, ha ki is tudja valaki kényszeríteni. Tegyük fel, az orosz vezetés a 2021 telén végrehajtott hadgyakorlatot átülteti a gyakorlatba és erővel nyitja meg a Suwałki-folyosót.

Benne van a pakliban? Benne.

Mit lép a NATO? Megvédi a tagját és, tegyük fel, amikor sikeresen kiszorítja az oroszokat Litvánia területéről, betör Kalinyingrádba? Megáll az orosz határon? Mivel válaszol Belarusz, ha a területéről induló támadás nyomán a NATO légicsapásokat mér a területére? Különösen annak fényében, hogy nemrég nukleáris fegyverek hordozására is alkalmas eszközöket kapott Oroszországtól. Mi történik akkor, ha a nagyobb hatalmak – Németország, Franciaország – erre nem hajlandóak? Lengyelország lép egyedül?

A lehetséges lépéseket számba véve arra hajlok, hogy

Sajnos eddig ugyanis az jött be, amivel az oroszok számoltak. Mind a NATO, mind az EU kudarcot vallott a folyamatok előrejelzésében. Az orosz gazdaság nem omlott össze, a kivetett szankciók visszafele sültek el. és a nyugati országokban jártak jelentős gazdasági hatásokkal! Oroszország külpolitikailag sem szigetelődött el, és az átszervezés után a katonai sikerek sem maradtak el. 

Fentieket összefoglalva: litván szempontból – az atomháború réme ellenére – a litvánoknak iigazuk van, és visszavonom a bevezetőben feltett sommás megállapításaimat. Inkább az erős szélben derüljön ki, mit tud a közös hajó, és ez alapján maradjunk rajta, mint hogy a szélviharban boruljunk fel és ússzunk az életünkért. Ha a fenti gondolatmenet megállja a helyét, akkor még nagyobb változásokat hozhat a 2022-es év, mint azt bárki gondolta, gondolni merte volna. 

A német tábornokok egyike a Barbarossa-terv 1941-es megindítása előtt

Ha a közmondásos bili kiborul, még annak is meg van az esélye, hogy a nyugat – válaszul az orosz agresszióra – berúgta az orosz akol ajtaját, de azzal nem számolt, hogy átgondolatlan cselekedetei nyomán végül saját palotája dől a fejére.

Pedig a BASF esetleges leállásáról és az egyéb súlyos energia-ellátási problémákról szóló hírek alapján ott tartunk, hogy a gazdasági nehézségekkel automatikusan bekövetkező társadalmi-politikai válságok sincsenek messze. És ezért az EU vezetése saját magán kívül senkit sem hibáztathat. 

Úgy tűnik, Brüsszel létrehozta a bevezetőben említett saját felhőkakukkvárát: kérdés kitalál-e az ideológiából, beképzeltségből és szolgalelkűségből épített fantáziavilágából. Erre azonban nagyobb összegben ne fogadjon senki.