Kitörhet a harmadik világháború a Baltikum miatt?

Nyitóképen: a litván népi gyűjtésből vásárolt török drón, amelyet Litvánia Ukrajnának juttat az oroszok elleni háború segítésére (BAYKAR DEFENSE / AFP)

Oroszország viszonya természetszerűleg romlik az Ukrajnát támogató NATO- és EU-tag szomszédaival, ugyanakkor a baltiakkal most különösen kiélezettnek tűnik a helyzet: az elmúlt napokban

A viták értelmezéséhez – illetve az agresszív fellépés kontextusba helyezéséhez – érdemes áttekinteni a balti államok helyzetét.

Az általánosan nem túl jó viszony persze korántsem új keletű, és Észtország, Lettország és Litvánia függetlenedése, a szovjetek távozása óta fennmaradt. A nyolcvanas évek tüntetései, az 1989-es balti élőlánc és a politikai változások, amelyek következtében a balti államok visszanyerték függetlenségüket. 2004-ben EU- és NATO-tagok, nem sokra rá euróövezeti tagok lettek, vagyis gyors és határozott léptekkel távolodtak Moszkvától – ugyanakkor ott maradt a területükön sok százezer, jelentős részben a szovjet időkben betelepített orosz.

Bár Litvániában csak minden huszadik,

akik érthető módon nem érzik magukat túl komfortosan ebben a helyzetben. Még ha a sajtóból úgy tűnhet, a közösség megosztott, de zömmel a lakhelye szerinti államot támogatja és nem kíván Oroszország része lenni, azért az is nyilvánvaló, hogy az Ukrajnában élő oroszokat sem kérdezte meg efelől senki, mielőtt megindult volna a február végi orosz invázió az ő „felszabadításukra”.

Energiafüggetlenség mindenek felett

A háború fellángolásával az eleve nem túl jó államközi viszony kimondottan ellenségessé vált. Oroszország Európa jelentős részével szemben folytatott, energiahordozó-kiéheztetésre alapuló taktikája itt nem működött, mivel a balti politikusok élénken emlékeztek arra, amikor a szovjetek a függetlenségi törekvéseik letörésére leállította a kőolajszállítást.

Ezért legkésőbb a krími orosz invázió és egyéb intő jelek után – Litvánia például 2014-ben egyszer már konfliktusba került a túlszámlázó Gazprommal – mindhárom ország úgy döntött, igyekszik magát teljesen függetleníteni az orosz energiahordozóktól, s mostanra sikerrel csatlakoztak délen a lengyel, északon a finn gázvezetékekre, s ezzel az EU hálózatára – így jutva például norvég gázhoz. A litván Klaipedában kikötőjében pedig kiépítették a cseppfolyósított földgázt átalakító állomást (LNG-terminált), ahol amerikai energiahordozóhoz juthat a három ország. Mondhatni, készen álltak arra,

Egyedül az elektromos árammal kapcsolatban zsarolhatóak még Moszkva oldaláról az orosszal közös hálózat révén, de ennek mértékét is igyekeznek csökkenteni, 2025-re megszüntetni.

A három ország ugyanakkor továbbra is rettentően sebezhető maradt katonai szempontból.

Ráadásul Kalinyingrád – az egykori Königsberg – orosz exklávé Litvánia és Lengyelország között, és a Moszkvával szövetséges Fehéroroszországból odavezető Suwalki-folyosó segítségével az oroszok elméletben könnyedén elvághatják a baltiakat szövetségeseiktől.

Emellett Kalinyingrád komoly orosz katonai központ is, az orosz balti-tengeri flotta központja, mélyen benyúlva a rivális EU- és a NATO-szövetségek területére.

Forráspont: a Suwalki-folyosó Litvánia, Lengyelország, Belarusz és a kalinyingrádi orosz exklávé között

A nyugati szövetségi szervezet szakértői szerint Moszkva az elmúlt években már atomfegyvereket és közép-hatótávolságú Iskander rakétákat is telepített az exklávéba, amivel akár Varsót vagy Berlint is fenyegetheti. Más kérdés persze, hogy normál üzemmódban a NATO-tagság olyan védelmi garanciát jelent, ami miatt

a baltiak ellen (és az orosz RIA Novoszty állami hírügynökség közleményében is arról esik szó, ez a harmadik világháborút jelentené, vagyis nem szándékoznak meglépni).

De ténynek tény az is, hogy a 2016-ban odavezényelt, mindössze néhány ezer főnyi NATO-kontingens jelenléte inkább szimbolikus, semmint fizikai elrettentő erővel bír a balti államok védelmében.

A feszültség egyre inkább fokozódott az utóbbi hónapokban. Sorban néhány további példa:

• a balti államok április 1-jén bejelentették, hogy leállítják az orosz energiahordozók importját;
• a lettek és az észtek orosz főkonzulátusokat zártak be, Litvánia kiutasította az orosz nagykövetet;
• Észtország megtagadta az orosz és fehérorosz állampolgárok munkavállalási vízumát;
• az észt, lett és litván parlament április negyedik hetében megszavazta a közleményt, amelyben népirtásnak ismerte el Oroszország ukrajnai akcióit, betiltották a jelképnek tartott V és Z betűk használatát;
• Lettországban megszavazták, hogy megfoszthatják állampolgárságuktól azon orosz-lett kettős állampolgárokat, akik támogatják az inváziót.;
• Oroszország cserébe bezárta a balti államok szentpétervári és a pszkovi konzulátusait, s persze végig tiltakozott a barátságtalan lépések ellen.

A feszültség újabb szintre emelkedett júniusban, amikor egy orosz kormánypárti képviselő törvényjavaslatot nyújtott be a parlament alsóházához, követelve, hogy helyezzék hatályon kívül a Litván Köztársaság függetlenségéről szóló rendeletet; az orosz balti flotta pedig Kalinyingrád mellett kezdett gyakorlatozni. Tavaly télen, az invázió előtti hónapokban a szárazföldi orosz-belorusz közös hadgyakorlaton

Blokád a vasúti korridornál

Ebben a helyzetben Litvánia fogta magát, és – miután a külügyminiszter szerint az Európai Bizottsággal is konzultált – pénteken vasúti áruszállítási tilalmat rendelt el az említett folyosón. Vagyis Vilnius közölte, hogy ami az uniós szankciók hatálya alá esik, azt nem lehet átszállítani a vasúti korridoron.

A litvánok fokozatosan vezetnék be a tilalmat: mint bejelentették, júliustól a betonra és a szeszesitalra, augusztustól a szénre, decembertől az olajra vetnek ki hasonló korlátozásokat, elvégre a korridor hivatalosan az EU területe – érveltek.

Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője élesen bírálta és törvénytelennek, a 2002-es EU-Oroszország egyezmény megsértésének nevezte a tilalmat, az előzetes tájékoztatás hiányát is kifogásolta, valamint közölte, Oroszország fenntartja magának a jogot, hogy lépéseket tegyen nemzeti érdekei védelmében.

Az exklávé ellátása már korábban is nehézkes volt: az oroszok hiába próbálták tengeri úton fokozni az áruszállítást a légi úton már eleve megnehezített megoldások kiváltására. Időközben a litvánok kedden a kamionokra is kiterjesztették a tilalmat, tovább borzolva a kedélyeket.

Nyikolaj Patrusev, az orosz Biztonsági Tanács titkára, Putyin egyik jobbkeze pedig – miközben Kalinyingrádba utazott – közölte:

Emlékezetes, az említett EU-Oroszország egyezmény a balti államok csatlakozásának egyik feltétele is volt Moszkva részéről, így különösen alkalmas hivatkozási alap a nyugati hatalmak csalfaságának bizonyítására Moszkva számára.

Ősi porosz fővárosból orosz exklávé: Kalinyingrád (Königsberg) katedrálisa (AFP / Sputnik)

Az oroszok talán nem kockáztatnak akkorát

A fenyegető kórushoz csatlakozott Marija Zaharova orosz külügyi szóvivő, aki a lettek „csepp józan eszéhez” folyamodott, Szergej Cekov szenátor pedig

közben Tallinn szerint az orosz hadsereg Észtországot figyelmeztette egy rakétatámadás-szimulációval az ország ellen.

A jelzés miatt Josep Borrell, az EU külpolitikai főképviselője fél szívvel állt ki Litvánia mellett, ugyanakkor a feszültség kétségkívül elérte az eddigi csúcspontját. Szerdán Zaharova közölte: a válasz a kalinyingrádi blokádra nagyon is gyakorlati lesz. De hogy konkrétan mire célozhatott, azóta is találgatják. A tényleges offenzívát az Euronews által is idézett amerikai szakértő szerint Oroszország nem reszkírozná meg,

az amerikai figyelmeztetés efelől egyértelmű volt.

De akkor mit tehetnek még az oroszok anélkül, hogy ezt kockáztassák?

Veszélyesség szerint sorban az alábbi forgatókönyvek születtek:

• Kihasználhatják, hogy a közös áramhálózat révén még mindig kényelmetlenséget okozhatnak a baltiaknak, így levághatják róla őket – ez igen érzékenyen érintené a három állam iparát és a lakosság ellátását is, hiszen még nem épültek ki a kapacitásaik nyugat felé;
• megpróbálhatják legalább az amerikai cseppfolyós gázról levágni Litvániát a balti flotta segítségével tengeri blokád alá vonva a klapeidai LNG-terminált;
• fokozhatják katonai jelenlétüket a térségben és általában a NATO-határok mentén, ahogy a fent idézett Patrusev mondta, ami igen provokatív lépés lenne;
• és még arra is lehet elméleti esély, hogy egyszerűen visszaállítják a direkt légi folyosót Belarusz felől, amivel megsértik vagy a litván, vagy a lengyel légteret, ami szintén kőkemény provokáció lenne.

Bár önmagában talán egyik sem váltaná ki a NATO ellenlépését, valószínűleg

S bár ezt láthatóan mindkét fél igyekszik elkerülni, kérdés, megmaradnak-e a gazdasági jellegű kakaskodásnál és a hadgyakorlatoknál, ha a feszültség ezen szintje állandósul.