Nyitófotó: pillanatkép a NATO-csúcstalálkozó fotózkodásáról (Jakub Porzycki / NurPhoto / NurPhoto via AFP)

A tagállamok minden négyzetcentijét védeni fogják – ígéri a NATO a madridi csúcs második napján közreadott nyilatkozatában.

Ami új:

A nyilatkozatban számos izgalmas és kevésbé fontos, inkább szimbolikus kijelentés sorakozik. Úgy mint

• az orosz agresszió, Oroszország ellenséges cselekedetei, Oroszország és az orosz hadsereg által elkövetett atrocitások kőkemény elítélése, Oroszország mint az euroatlanti világ elleni legkomolyabb fenyegetés azonosítása;
• annak leszögezése, hogy a NATO nem támad, de védekezni fog – minden az oroszokon múlik;
• kiállás Ukrajna mellett;
• új Stratégiai Koncepció elfogadása;
• „360 fokos” védelem földön, vízen, levegőben, a kibertérben és az űrben;
• a NATO „nyitott kapuk” politikájának újraformálása.

Valamint olyan, egy háború kellős közepén talán kevésbé várt dolgok, mint például:

• az üvegházhatású gázkibocsátás erőteljes csökkentése a NATO politikai és katonai létesítményeiben;
• erőteljes "Nők, Béke és Biztonság" terv elfogadása, ezen belül a gender perspektíva bevezetése az egész NATO-ban.

Az érdemi részek bővebben természetesen az új Stratégiai Koncepcióban olvashatók.

Ebben szokás szerint sorra veszik az alapelvek mellett a stratégiai környezetet, amelyet a dokumentum szerint az

amelyeknek nagy a katonai erejük, de kicsi az átláthatóságuk, ami kiszámíthatatlansághoz vezet.

A NATO nem keresi a konfliktust, de minden orosz lépésre ellenlépéssel válaszol. Fenyegetésként jelölték meg a terrorizmust, közben alig burkoltan célozva az orosz zsoldoscsapatokra is, mint állam által támogatott szereplőkre.

Szó van benne a Közel-Keletről és Afrikáról, ami az összetett válságai miatt szintén melegágya lehet az állami finanszírozott csoportok erőszakos cselekményeinek.

Kína is szerepel a dokumentumban fenyegetésként: úgy,

vagyis gazdasági eszközökkel próbál függésbe taszítani másokat.

Miért nincs szó a bővítésről?

Hogy egy kicsit eligazodjunk a 49 pontban felvázolt, jelentős arányban korábbi lózungokat megismétlő stratégiában, Stepper Péter NATO-szakértőt kérdeztük a lényegről. Például hogy miért nem esik egy szó sem a finn és a svéd tagfelvételről, ami meglehetősen borítékolhatónak tűnik, sőt a csatlakozásra való felkérés is megtörtént már irányukba a publikálás idején.

Erről egyébként a némileg lazábban kezelt közleményben sincs említés, csupán egy felsorolás, hogy kikkel találkoztak a NATO-n kívüli országokból Madridban a szervezet képviselői, és itt szerepel a több mint tucatnyi vendég között bújtatva az orosz fenyegetés után semlegességét feladó két észak-európai állam. 

Stepper szerint. Mint a szakértő lapunknak kifejti, két teljesen NATO-kompatibilis országról van szó, akik közelebb állnak a szervezet ideáljához, mint például a már rég tag közép-európai államok.

Az ok meglehetősen prózai: a dokumentum összeállítása valószínűleg már rég megtörtént (így lehet benne erőteljes utalás az orosz invázióra), ugyanakkor a kényesebb kérdéseket, így a két ország csatlakozását az azt eleinte vétózó Törökországgal szembeni gesztusként is kihagyhatták a dokumentumokból (noha a szakértő szerint várható volt, hogy Ankara Washington nyomására végül meghátrál e kérdésben). A részletkérdések még vázlatokban hevernek szerteszét szorgoskezű diplomaták asztalain.

Ami az igazán fontos

A Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatásvezetője szerint több újdonságnak tekinthető elem is van a koncepcióban. 

Az egyik, kétségkívül fontos elem, hogy immár explicite ellenséges államként tekintenek Oroszországra, vagyis elhagyták a korábbi partneri jelzőket, a párbeszéd hangoztatását és a többi udvariassági gesztust, és

Egy másik érdekesség Stepper szerint az elsőre megmosolyogni valónak tűnő elem, az az űrbeli hadviselés megemlítése, ami korántsem szimbolikus – mondja a szakértő –, hiszen most alapozzák meg, hogy a jövőbeni fegyverarzenál kialakításánál mire kell forrást allokálni hosszútávon. Márpedig ha belegondolunk, hogy Elon Musk milyen privát nethálózatot hozott létre, amit az ukránok használnak is, vagy hogy a kínai műholdak képesek lehetnek más drónokat lelőni, máris kevésbé mulatságos az egész – így Stepper.

S végül, ami előremutató: a dokumentum sűrűn utal a katonai témákról való politikai párbeszédre Európa és az Egyesült Államok között, ami a hidegháború lezárulta óta nem jellemző. „Az elmúlt években úgy festett a dolog, hogy az amerikaiak meg sem beszélték az európaiakkal, milyen fejlesztést akarnak, csak elvégezték, Európa meg követte több-kevesebb sikerrel az Egyesült Államokat” – érzékelteti a hozzáállást a szakértő. 

Márpedig a politikai konzultáció fontos dolog, normális esetben a politika dönt és a hadseregek végrehajtanak, az elmúlt hónapokban ez visszájára fordult – vagyis a politikusok loholtak a hadseregek után; ezt orvosolja ez a mostani dokumentum.