Balos gerillából Kolumbia elnöke: ki Gustavo Petro?

Baloldali elnöke lett Kolumbiának – és rögtön egy volt gerillaharcos. Gustavo Petro számos progresszív szövetségesre találhat a világban.

Kolumbiában kétfordulós elnökválasztást tartanak, a második fordulóba az első forduló két első helyezettje jut be, mégpedig alelnökjelöltestül. Az első, május 29-i fordulóban hat elnökjelölt versenyzett. A július 19-i második fordulóba két páros jutott be: Rodolfo Hernández és alelnökjelöltje, Marelen Castillo a korrupcióellenes liberális LIGA jelöltjeként; illetve Gustavo Petro és alelnökjelötje, a feminista Francia Márquez, akik a baloldali pártok egész spektrumát tömörítő Pacto Histórico «Colombia Puede» színeiben indultak. Petro végül 50,44 százalékkal győzött a 47,31 százalékot begyűjtő Hernández előtt.

egyben ő az ország első vonalasan baloldali elnöke. 

Örök polgárháború: történelmi előzmények

De mit jelent az, hogy Petro egy volt gerilla? Az elnök a Movimiento 19 de Abril, azaz az Április 19-e Mozgalom (M-19 Mozgalom) tagja volt. 

Ennek megértéséhez

Az 1810-ben alapított ország történetét a 19. század közepétől a Liberális és a Konzervatív  Párt vetélkedése határozta meg a pártpolitika szintjén, ám úgyszintén jelentős tényező volt a katolikus egyház, a hadsereg és az Egyesült Államokban székelő United Fruit Company, mely hatalmas gazdasági befolyással rendelkezett, és a korszak amerikai mércéit alkalmazta a munkásokkal szemben. 1884-1930 között a konzervatívok voltak hatalmon, ezután pedig 16 év liberális hegemónia következett, s egyik korszak sem volt erőszakmentes. 

1946-ban azonban a liberálisok két jelöltet állítottak, így a konzervatív Mariano Ospina Pérez nyerte az elnökválasztást. Ezután elharapózott a politikai erőszak, és 1948. április 9-én meggyilkolták Jorge Eliécer Gaitánt, a liberálisok karizmatikus vezetőjét. Ezután tíz évnyi erőszakos időszak következett, amit csak úgy emlegetnek, mint La Violencia. Az 1950-es választást bojkottálta a Liberális Párt, amit a Konzervatív párt radikális szárnyának jelöltje, Laureano Gómez nyert.

Gustavo Rojas Pinilla, aki 1953-ban államcsínyt hajtott végre, és kivételes állapotot deklarálva diktatúrát vezetett be. De ez nem akármilyen diktatúra volt. Pinilla egy nacionalista, szociálisan érzékeny személyiség volt, aki a diktatúrával az emberemlékezet óta zajló polgárháborús helyzetnek akart véget vetni. Hatalmas állami beruházásokba kezdett utakat és kórházakat építve, egyetemeket alapítva. A médiát cenzúrázta, viszont nemzeti rádiót alapított, amin nagyrészt katolikus szemléletű műsorok mentek. Eközben Pinilla diktátor adott szavazati jogot a nőknek is.

Pinilla tábornok - aki új irányt szabott Kolumbiának az ötvenes években

1957-ben viszont Pinillát megpuccsolta öt tábornok, rá egy évre pedig a két párt megegyezésének köszönhetően létrejött a Nemzeti Front (Frente Nacional), amelynek keretei közt a liberálisok és a konzervatívok fele-fele arányban osztották el maguk között a parlamenti székeket, és felváltva adták az ország elnökét. Ez a korszak 1974-ig tartott, de a két párt dominanciája 2002-ig fennmaradt. (A két pártot és a kolumbiai politikát jelentős részben meghatározzák a nagy, befolyásos családok, akik többet nyomnak a latba, mint az ideológiai különbségek.)

A politikai erőszak azonban ebben az időszakban sem szűnt meg, ugyanis

Nem sokkal később az ország a szervezett drogerőállítás és -kereskedelem egyik központja is lett, azaz a buliba beszálltak a drogkartellek.

Azóta tart a „kolumbiai fegyveres konfliktus”, ami egy alacsony intenzitású, aszimmetrikus fegyveres konfliktus a kormány, a bal- és jobboldali fegyveres szervezetek, illetve a drogkartellek között, változó felállásban. 

Mi is volt az M-19?

Azonban a volt diktátor, Pinilla sem maradt tétlen. Maga is politikai mozgalmat hozott létre, amely indult a választásokon. Az Alianza Nacional Popular (Nemzeti Népi Szövetség, ANAPO) egy baloldali nacionalista-populista szervezet volt, mely támogatói szerint megnyerte az 1970-es, április 19-én tartott választásokat, csak azt a két nagy párt erői elcsalták. Nos, az M-19 Mozgalom Pinilla támogatóinak paramilitáris mozgalma volt. Azaz a most megválasztott kolumbiai elnök egykori gerillamozgalma egy választójogokat kiszélesítő nemzeti-populista volt diktátor támogatására jött létre, aki állítólag nyert egy választáson, amit a konzervatívok és liberálisok elcsaltak. Az ANAPO 1998-ban oszlott fel, annak vezetői azonban sosem csatlakoztak az M-19-hez.

Az M-19-nek 1985-ben 1500-2000 aktív tagja volt, és a kommunista FARC után a legnagyobb fegyveres gerillacsoportnak számított az országban, ideológiája pedig nacionalista-demokrata volt, azaz

A nyolcvanas évek első feléig a mozgalom valódi gerillaaharcot folytatott, majd utána lassan betagozódott a társadalomba. 

1974-ben szimbolikus aktusnak szánva ellopták a függetlenségi harcokat vezető Simón Bolivár egyik kardját egy múzeumból. 1976 februárjában pedig elrabolták José Raquel Mercado szakszervezeti vezért, akit azzal vádoltak, hogy kiszolgáltatta a munkások érdekeit az amerikai érdekeknek, együttműködött a CIA-val és kenőpénzeket fogadott el. Elengedéséért cserébe azt kérték, a kormány fegyverezze fel munkások ezreit, adjon sztrájkjogot a közszférának.

Minthogy követeléseik nem teljesültek, Mercadót meggyilkolták, akinek holttestét egy parkban találták meg. 1979 elején pedig ellopták a hadsereg egyik, ötezer darabos fegyverkészletét. 1980 februárjában egy koktélparti közben foglyul ejtették a dominikai nagykövetség munkatársait Bogotában, akiket hosszas tárgyalások után engedtek el. 1983-ban béketárgyalások kezdődtek az M-19-cel, de miután egy repülőbalesetben elhunyt a csoport vezetője, Jaime Bateman Cayón, a tárgyalások megszakadtak. 

Az M-19 legsúlyosabb akciója az volt, amikor

A konzervatív elnök, Belisario Betancur nem kívánt tárgyalni az M-19-cel, így utasította a hadsereget a palota visszafoglalására. A palota végül kigyulladt, sokan bent égtek, köztük több bíró. Egyes elképzelések szerint a palotaostromot Pablo Escobar drogbáró ötölte ki, de ezt a nézetet kortárs kutatók nem osztják, már csak azért sem, mert az M-19 finoman szólva sem ápolt jó kapcsolatokat a Medellín-kartellel.

Az 1960-ban született új elnök, Gustavo Petro 17 éves forrófejű kamaszként, 1977-ben csatlakozott az M-19-hez. 1985-ben már nagykorúként fogták el illegális fegyvertartásért, és 18 hónap börtönre ítélték. Itt fura módon átgondolta a fegyveres ellenállással kapcsolatos álláspontját, és hosszas elmélkedések után a békés politizálás mellett döntött.

Az M-19 a 2003-as választási reform után beolvadt a Polo Democrático Independiente (PDI) nevű baloldali pártcsoportosulásba, ami 2005 óta Polo Democrático Alternativo (PDA) néven fut, és szociáldemokrata elveket vall. Gustavo Pedro azonban 2011-ben saját pártot hozott létre, a Humane Colombiát, ami a Progresszív Mozgalomról vált le. 

Az idei választás térképe: Petro a peremvidékek szavazataival (lila) nyert centrista ellenfelével szemben

Gustavo Petro a politikában

Az új kolumbiai elnök tehát azért az első baloldali elnöke Kolumbiának, mert az ország történetét a konzervatívok és liberálisok uralták, és

A Nemzeti Front felbomlása után azonban latin-amerikai országhoz méltóan itt is elszaporodtak a pártok, melyek időnként egyesülnek, átnevezik magukat és felbomlanak. 

A farmercsaládból származó Petro klasszikus diplomahalmozó. Van két közgazdasági diplomája; Belgiumban, a Leuveni Katolikus Egyetemen is tanult gazdaságot és emberi jogokat, a spanyolországi Salamancai Egyetemen pedig közigazgatást tanult. Katolikus családban nevelkedett, erős hatással volt rá a (később a Vatikán által elítélt) felszabadítási teológia, volt Istennel kapcsolatos víziója, de úgy is nyilatkozott, hogy nem hisz Istenben. 

Kisebb városi pozíciók és a pártpolitikai kavarás után 2006-tól szenátor lett a kolumbiai törvényhozásban, és rögtön kirobbantotta a „parapolitikai botrányt”, aminek során szenátortársaival számos kormányzati figurát azzal vádoltak, hogy kapcsolatot ápolnak a radikáljobboldali gerillaszervezettel, az AUC-cal (Autodefensas Unidas de Colombia), ami többezer civil haláláért felelős. Ekkoriban az ország elnöke a Liberális Pártból érkező, konzervatívokat és liberálisokat egyesítő, transzatlantista Álvaro Uribe volt, aki fokozta a katonai nyomást a gerillaszervezeteken. 

Petro már 2010-ben is elindult az elnökválasztásokon, az igazságügyi rendszer kipucolását, földreformot és demokratikus szocializmust ígérve. Akkor a negyedik helyen végzett, az általa elért 9,1 százalékot azonban sikerként értékelték. 

Petro betiltotta a fegyverviselést, aminek következtében leesett a gyilkosságok száma; létrehozta a Nők Titkárságát és az LMBTI Állampolgársági Központot a városházán, és városszerte alapított 49 születésszabályozási és abortuszközpontot. Igyekezett modernizálni a szemétszállítás rendszert. 2013-14-ben betiltotta a Bogotá Gospelt, az egyik legnagyobb városi zenei fesztivált, annak ellenére, hogy ezt nem tehette volna meg. 

Végül mozgalom indult az eltávolítására, és össze is gyűlt több mint 300 ezer érvényes aláírás. A legfőbb ügyész végül 15 évre eltiltotta a politikától. Az Amerika-közi Emberi Jogi Bizottság érvénytelennek találta a felfüggesztést, ám az amúgy a fegyveres csoportokkal való béketárgyalásért Nobel békedíjat kapó Juan Manuel Santos liberális elnök helyben hagyta azt. Végül 2014-ben a fellebviteli bíróság visszaállította a polgármesterségét, és kitöltötte mandátumát. 

Demokratikus szocializmus és progresszió

Petro 2018-ban is elindult az elnökségért,

a környezetvédelem hatékonyabb figyelembevételét a bányászat és más iparágak esetében, illetve a közbankok ötletét is felvetette. Végül nyolcmillió szavazattal a második helyen végzett, az elnök pedig Ivan Duque, a Centro Democrático centrista-konzervatív párt jelöltje lett. Ezt a pártot Álvaro Uribe, a kolumbiai politika doyenje és főfőnöke alapította. 

2022-ben aztán Petro a klímaváltozás és a neoliberalizmus elleni harccal, a gazdagokra kivetett adó és a zöldadó ötletével kampányolt, mondván, csökkenteni kívánja az egyenlőtlenségeket (Kolumbia az egyik legegyenlőtlenebb ország a világon). Sőt, elődjét is bíróság elé kívánja citálni a 2021-es zavargások idején tapasztalt rendőrségi brutalitásért. A zavargások és tüntetések a Duque-féle adóreform, a korrupció és egészségügyi reform ellen törtek ki. A hatóságokkal való összecsapásban hatan meghaltak, kétszázan eltűntek, több szexuális erőszak is történt. Az elnök végül visszavonta terveit.

Petro most „gazdasági vészhelyzetet” kíván hirdetni, és újra agrárreformot, azaz

valamint gazdálkodók infrastrukturális megsegítését utak, ellátórendszerek, öntözőrendszerek létesítésével.

Az új elnök női és LMBTQ-ügyek terén progresszív állásponton van, egyenlőségügyi minisztériumot is ígért. Az illegális kokainkereskedést legális marihuánával kívánja kezelni.

A kampány közben sokan azzal vádolták, hogy a venezuelai Hugo Chávezéhez és Nicolas Maduróéhoz hasonló programot hirdet. Többször kapott halálos fenyegetéseket. Korábban úgy nyilatkozott, hogy Chávezt először demokratikusan választották meg, viszont Maduro szerinte minden szabadságnak véget vetett. 

A volt gerillából lett elnök harmadik feleségénél tart, akiktől összesen öt gyermeke van. Gustavo Petro 2022. augusztus 7-én lép hivatalba.

Nyitókép: Gustavo Petro a tavaszi kampány során (Raul ARBOLEDA / AFP)