Metál, tetkó, szélsőbal: új elnököt választott Chile

Nyitókép: Boric az elnöki beiktatása utáni sajtótájékoztatóján március 14-én (Martin BERNETTI / AFP)

Chile is megadta magát a kommunizmusnak – értékelte az OkDiario spanyol portál a hírt, miszerint

Van is benne valami, az új chilei kormány több szállal kapcsolódik egy latin-amerikai kommunista hálózathoz, melyet narko-kommunistának is neveznek. Elmondjuk, miért.

Radikális baloldali, Nine Inch Nails-rajongó, 36 éves, tetovált fiatalember – legrövidebben így lehetne profilozni Chile március 11-én beiktatott új elnökét, Gabriel Boricot, aki a jobboldali Sebastián Piñerát váltja a dél-amerikai ország élén. Vele alighanem egyszerre új politikai irány lesz a meghatározó az országban, egyben új stílust is honosít majd meg.

A chilei elnökválasztást decemberben tartották. A leköszönő, 2018 és 2022 között hivatalban lévő jobboldali elnök helyére ketten pályáztak: a Keresztényszociális Front (Frente Social Cristiano) jelöltjeként José Antonio Kast, illetve Boric, aki az Apruebo Dignidad (kb: „elfogadom a méltóságot”) nevű, baloldali-szélsőbaloldali pártokat tömörítő baloldali választási szövetség jelöltje volt.

Az első fordulót Kast nyerte, de a másodikat 55,8 százalékkal, a chilei történelem legtöbb szavazatával Gabriel Boric vitte (a 8,3 millió szavazóból 4 630 890-en szavaztak rá). A győzelemhez ellenfelén és az addigi elnökön túl

A horvát származású új chilei elnök, aki balos öltözködési stílusából annyit megtartott, hogy nem hajlandó nyakkendőt viselni, 2011-ben vállalt vezető szerepet a chilei diákmozgalmakban, politikai karrierje pedig 2014-ben ívelt fel. 

Monarchia-beli ősök

Érdekesség, hogy a család az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozó Dalmáciából vándorolt ki Chilébe 1885-ben. Nem nehéz kitalálni, hogy a család katolikus. Sőt, Boric egyik rokona, az 1975-ben elhunyt Vladimiro Américo Jorge Boric Crnosija Puntas Arenas első püspöke volt. Édesanyja is katolikus, ennek ellenére az új elnök, aki anyai ágon egyébként katalán gyökerekkel is rendelkezik, agnosztikus, azaz nem vallásos. Ennek ellenére mégis a Katolikus Egyetem focicsapatának rajongója.

Boric szülővárosában a The British School nevű iskolába járt, majd a nagynevű Chilei Egyetem jogi karán végzett. Érdekesség, hogy

Zenei ízlése sem hétköznapi, az olyan nu- és indusztriál metálbandák tartoznak a kedvencei közé, mint a Deftones, a Tool, a Nine Inch Nails és a Rammstein. Élettársa a görög származású Irina Karamanos, aki antropológiát, szociológiát és politológiát végzett, egyben ismert feminista aktivista is. Karamanos férje új pozíciója kapcsán azt nyilatkozta: nem tud azonosulni a first lady szerepével. 

Chilei tüntetés a jobboldali kormány ellen 2020-ban (Cristobal Saavedra Vogel / ANADOLU AGENCY / Anadolu Agency via AFP)

Balos diákvezér

Annak ellenére, hogy édesapja a Kereszténydemokrata Párt tagja volt, Boric a baloldalon talált politikai otthonra. Sőt, a szélsőbalon. Az egyetemen az Izquierda Autónoma (Autonóm Baloldal), közismertebb nevén Autonóm Diákok (Estudiantes Autónomos) soraiban kezdett aktivistáskodni. 2009-ben a Joghallgatók Központjának vezetőjeként 44 napon át vezetett tiltakozást Roberto Nahum professzor dékánsága ellen, amiért az elbocsátott valakit, aki sikkasztással vádolta őt. Nahum még bíróságra is vitte az ügyet, védelmet kérve Boricékkal szemben, de vesztett. 

Boricot 2011-ben a Chilei Egyetem Diákszövetsége (FECh) elnökének választották Creando Izquierda (kb: „hozzuk létre a baloldalt”) nevű mozgalmának köszönhetően. Ezzel megelőzte ellenfelét, Camila Vallejót, aki a Chilei Fiatal Kommunisták (Juventudes Comunistas de Chile), azaz a Chilei Kommunista Párt ifjúsági szervezetének jelöltje volt. 

Alapítója volt 2013-ban a Marca AC-nek, az új chilei alkotmányt követelő mozgalomnak, majd független parlamenti képviselője lett szűkebb pátriájának, az antarktiszi Chilének és a Magallanes régiónak.

2019 októberében a fővárosban, Santiagóban erőszakba és gyújtogatásokba torkolló zavargások törtek ki, és milliós tömeg demonstrált, miután a kormány 30 pesóval megemelte a metrójegyek árát. A zavargások során 19 metróállomást gyújtottak fel, 150 rendőr és számos tüntető sérült meg, 29-en meghaltak, több mint kétezren megsérültek és ugyanennyi személyt letartóztattak.

A jobboldali elnök, Piñera szükségállapotot hirdetett, és párbeszédre hívta a pártokat, ám a Boric-féle baloldali tömörülés elutasította azt – sőt mi több, Boricot az elnöki palota környékén katonákkal látták vitatkozni. Az estallido social, az az „társadalmi zavargások” az egész országra kiterjedtek. Piñera nyolc minisztert váltott le a zavargások következtében, köztük a belügyminisztert. A zavargássorozat a járvány miatt csillapodott le valamelyest. Ugyanakkor fontos tudni, hogy a zavargások központjai az egyetemek voltak.

A szivárványkoalíció elnökjelöltje és ellenfele

Elnökjelöltnek már egy másik baloldali formáció, az úgyszintén néhány baloldali-libertárius mozgalmat tömörítő Convergencia Social tette meg, ám a baloldali ellenzék Chilében is összefogott, és előválasztást rendezett, így más jelöltekkel is szembe kellett néznie, például a kommunista Daniel Jaduével.

Végül a chilei szivárványkoalíció, a szocialistákat, kommunistákat, zöldeket, libertáriusokat, autonomistákat (az alsóbb néposztályok autonómiáját képviselő csoportok), humanistákat, feministákat és sokféle más pártot, mozgalmat összefogó Apruebo Dignidad előválasztásait Boric nyerte, ahogy a 2021. december 19-i elnökválasztást is.

ami érthető, ha azt vesszük, hogy nem csak a tömegközlekedési árak miatt zavargások, hanem az országok különböző részein többször hirdettek regionális szükséghelyzetet akár a földjeik rendezetlensége miatt lázadó indián őslakosok, akár a bevándorlási válság miatt is. Kast így a jogrend, a hagyományos család, a korrupcióellenesség és bevándorlásellenesség képviseletében lépett fel. Ő hozta létre az Ideas Republicanas nevű think-thanket, és találkozott az extravagáns jobboldali brazil elnökkel, Jair Bolsonaróval is. Kastot egyesek a „jobboldali populizmus” chilei képviselőjének tartják, valójában azonban hagyományos jobboldali politikus. Ugyanakkor megvádolták már homofóbiával, illetve az Augusto Pinochet egykori jobboldali autokrata vezető iránti szimpátiája miatt „pinochetistának” is nevezték, bár ő ezt tagadja. 2017-ben ő veszített a jobboldalon Piñerával szemben. 

Boric karrierje sem mentes az ellentmondásos lépésektől, 2018-ban például napvilágot látott, hogy Franciaországban Maite Orsini képviselőtársával, színésznővel együtt meglátogatta Ricardo Palma Salamancát, „A Feketét” (El Negro), az FPMR chilei gerillaszervezet tagját, aki egykoron meggyilkolta a Pinochet-párti Jaime Guzmán képviselőt.

Chilében az elnök alakít kormányt. Boric kabinetjének tagja a két első nyíltan LMBTQ-miniszter, illetve Maya Fernández Allende, aki annak a marxista Salvador Allendének az unokája, akit 1973-ban Pinochet megpuccsolt, attól félve, hogy kommunista diktatúrát vezet be az országban. A diákmozgalmi időkből is tagja két régi ismerős a kormánynak, egyikük a szóvivővé avanzsált, kommunista Vallejo. 

A radikálbalos Gabriel Boric

egyben sokat kritizálja a kapitalizmust. „Büntetőjogi populistának” nevezi azokat, akik ellenzik az elítéltek próbaidőre bocsátását – amit ő persze támogat, a tömött chilei börtönök tehermentesítése miatt.

Emellett jó pár jóléti intézkedést bevezetne, mint az államilag finanszírozott ingyenes egészségügy, a stratégiai szektorok állami kézbe vétele. A klíma felmelegedésével való szembenézést és zöld gazdaságot ígér. Külpolitikájában az emberi jogokra koncentrálna, elítélte a venezuelai kommunista rezsimet, ahogy a nicaraguait is; Jair Bolsonaro brazil jobboldali elnököt viszont a környezetre és az emberiségre leselkedő veszélynek nevezte. 

Boric elnöki portréja

A Sao Paolo Fórum és a latin-amerikai kommunista hálózat

Mint azt Farkas Vajk, az Alapjogokért Központ elemzője a Mandinernek elmondja: a latin-amerikai politikai folyamatok megértéséhez kulcsfogalom a Sao Paolo Fórum, amely a térség baloldali-marxista erőinek csoportosulása. A Szovjetunió összeomlása után, amely bőkezű támogatója volt a térség marxista mozgalmainak, gerillacsoportjainak a latin-amerikai marxisták újraszervezték magukat.

az erőt és az anyagaikat előbb a brazil Lula, majd a venezuelai Chávez adta. Jellemzőjük , hogy szoros a kapcsolatuk a drogkartellekkel. 2009-ben 14 térségbeli országban kormányoztak a Sao Paolo Fórumhoz tartozó pártok. A 2010-es években jobboldalra lengett ki a latin-amerikai politikai inga, s most ismét térnek vissza ezek az erők a hatalomba, jó példa erre Peru, illetve Chile – mondja az elemző.

Arról kevés szó esik – teszi hozzá Farkas Vajk –, hogy Európában is megvetette a lábát ez a „narkó-kommunistának” is titulált érdekkör, a spanyol Podemos képében, amelyet igazolhatóan több millió dollár venezuelai állami segítséggel alapítottak, azzal a céllal, hogy a Chavez által meghirdetett „bolivári” forradalmat Európába exportálják. A Podemos jelenleg a kisebbik spanyol kormánypárt. Nem véletlen az sem, hogy Boric elnöki beiktatására VI. Fülöp spanyol királyt két podemosos miniszter kísérte el.

A folyamatok megértéséhez itt is kulcsnév Antonio Gramsci, aki látva, hogy a korabeli olasz társadalmak munkásosztálya patrióta, katolikus és konzervatív, így a kommunizmusnak sok keresnivalója ott nincs,

A latin-amerikai társadalmak ugyanígy alapvetően konzervatív társadalmak, és ugyanígy az egyetemeket vették be először a marxista, mára haladóvá maszkírozott erők.

Boric kommunizmusa is az oktatáshoz, és nem családi hátteréhez köthető, és a 2019-2020-as chilei zavargások – amelyeken előszeretettel gyújtottak fel templomokat – kiindulópontjai is a főváros emblematikus oktatási intézményei voltak. Boric kormánya nemcsak saját mozgalmának egyik tagpártja révén kapcsolódik a Sao Paolo Fórumhoz, hanem kormánya másik tagpártja, a Kommunista Párt révén is.

egyik oldalon „haladó”-marxista (LGBT jogi harcos, feminista, szabadpiac-ellenes) erőkkel, a másik oldalon pedig egy konzervatív-tradicionalista (hagyományos családmodell, illegális migráció elleni fellépés) mozgalommal, Antonio Kast vezetésével. Előbbit természetesen haladóként ünnepelte a mainstream nemzetközi média, utóbbit természetesen szélsőjobbként, jobboldali populistaként demonizálták – mondja Farkas Vajk.

Az egykor Latin-Amerika stabil bezzegországának számító Chilében jelenleg is zajlik a 2019-es forrongások feloldására szánt alkotmányozási folyamat – amelyet szintén baloldali-szélsőbaloldali ihletettségű mozgalmak uralnak.