Egy többé-kevésbé magyar színvonalon élő, tisztes, tiszta és rendezett ország – ahol jó a foci, zseniális a marhahús, s folyik a tej és a méz is a tágas vidékeken. Uruguayi kalandozások következnek!
2022. június 05. 15:11
p
45
2
33
Mentés
Írta: Kandikó Csanád; nyitókép: Las Cañas üdülővárosa az Uruguay folyó partján
Uruguay, hivatalos nevén az Uruguayi Keleti Köztársaság (República Oriental del Uruguay) Dél-Amerika második legkisebb területű állama, de még így is kétszer nagyobb, mint a trianoni Csonka-Magyarország. Ez a Brazília és Argentína közé beékelődött, három és félmillió lakosú, ám gazdaságilag fejlett államot a 20. század eleje óta „Dél-Amerika Svájcaként” becézik, s
himnuszának dallamát egy honfitársunk, Debály Ferenc József komponálta.
A mai Uruguay területe sokáig nem állt az európai telepesek célkeresztjében, mivel ott kevés nemesfém volt található: a gyéren lakott területre a 19. században kezdtek nagy számban érkezni az európaiak. A dél-amerikai függetlenségi mozgalmakkal párhuzamosan kezdődött kialakulni Uruguay is: előbb a spanyoloktól szakadtak el, később Argentína, végül Brazília harcolt az Uruguay folyó partjain fekvő területért, ami a függetlenségét 1825. augusztus 25-én nyilvánította ki a brazilok ellenében, s ezt az 1828-as Montevideói Szerződés erősítette meg, így létrejött az Uruguayi Keleti Köztársaság. Hogy miért keleti? A válasz egyszerű: a mai Uruguay az Uruguay folyó keleti partján lévő területekből jött létre: nyugatról Argentínával határos, északról pedig Brazíliával.
Fray Bentos főtere
Több uruguayi ismerősöm is megemlíti, hogy államuk létrejöttéhez a brit diplomáciára volt szükség: a szigetországbeliek Argentína és Brazília között létre kívántak hozni egy velük jó kereskedelmi kapcsolatot ápoló dél-amerikai államot.
Ekkor viszont még nem becézték „Dél-Amerika Svájcaként”. Ezt a titulust a 20. század elején nyerte el, amikor is
José Batlle y Ordóñez elnök gazdasági és politikai reformjaival sikerült elérni az akkori európai fejlettségi és jóléti színvonalat.
A két világháborúból Uruguay nagyot kaszált: mindkétszer a szövetségesek – elsősorban Nagy-Britannia – első számú élelmiszeripari beszállítója volt. A mezőgazdasági fellendülések után azonban mindig a helyét kellett keresnie a dél-amerikai szinten meglehetősen gazdagnak számító államnak.
Utazásom során a legkisebb uruguayi megyét, Rio Negrót sikerült közelebbről megismernem, köszönhetően Horacio Ragni főszervezőnek és csapatának, mely bemutatta a megye turisztikai attrakcióit.
Főhadiszállásunk Las Cañas: a 177 fős település az Uruguay folyó partján fekszik, s szinte csak és kizárólag nyaralókból áll.
Az ifjúsági csereprogramot a megyei közgyűlés elnöke, Omar Lafluf nyitja meg, aki beszédében az uruguayi identitás alapjait járja körbe. Kiemeli, hogy Uruguay Dél-Amerika legtranszparensebb állama, a jólét meglehetősen magas, a nyugdíj – Dél-Amerika többi államával ellentétben – általános, s büszkék bevándorló gyökereikre. Nem véletlenül: Uruguay gazdasági fejlődésében jelentős szerepet játszottak a 19-20. század folyamán érkező európaiak. Az „európaiak” itt egyébként főként a kontinens déli részén élőket jelenti: az ország 44%-a olasz származású, 44,2%-a pedig elsősorban spanyol, portugál vagy francia, de nagy számban élnek még brit, német, sőt magyar leszármazottak is. De akkor hol vannak az őslakosok? A történetük szomorú, a pár tízezres charrúa indián közösséget az 1830-as évek elejére teljes mértékben asszimilálták vagy kiirtották.
Az uruguayiak a futball mellett a jólétükre, jogállamukra, az Argentínától és Brazíliától való függetlenségükre és közéletük tisztaságára a legbüszkébbek.
Az identitás területén sokszor Argentínával vagy a „maradék Dél-Amerikával” szemben határozzák meg magukat,
mondván, „itt nincs korrupció, bezzeg Argentína”, „itt van nyugdíj, bezzeg máshol”.
Las Cañas mellett már az első napokban megismerkedünk Rio Grande megye székhelyével, Fray Bentosszal. A közel húszezres kisváros 150 éves történelemre tekinthet vissza. Legnagyobb büszkeségük a brit-német alapítású, Fray Bentos és Anglo nevet is viselő húsüzem, ami világszinten jelentős ipari létesítmény volt hajdanán. A gyár fénykorában több mint 5 ezer munkást foglalkoztatott a világ 50 országából, akik óránként 400 marhát dolgoztak fel. A Fray Bentos-i gyár volt Nagy-Britannia egyik legfontosabb húsexportőre a két világháború idején: csak 1943-ban több mint 16 millió konzervet szállítottak a húsüzemből az európai és afrikai frontra.
Las Cañas és Fray Bentos egyébként Buenos Aireshez hasonlóan rendezett település: a fű frissen nyírt, a köztisztaság példás, szemetet itt sem találni, pedig a kukák eléréséhez kisebb túrát kell tenni.
A vásárlások során megtanuljuk, miért is Dél-Amerika Svájca Uruguay.
A boltokban az árszínvonal a budapesti és balatoni éjjel-nappali boltok szintjén, néhol kissé afölött van.
Túravezetőnket megkérdezem, hogy ehhez milyen átlagbér dukál: ő elmondta, hogy nagyjából 500-600 dollárt keresnek a környéken, amit az említett árakhoz képest elég kevésnek tűnik. Ehhez fontos még kiemelni, hogy Dél-Amerika Svájca kissé hazánk mögött van GDP/fő tekintetében. A gépjárműpark jobb egyébként, mint Argentínában, a tíz évvel ezelőtti Magyarországra emlékeztetnek a helyi járgányok.
Ami még meglep, hogy a házak és nyaralók is meglehetősen kis alapterületűek. Egy átlagos ház egyemeletes, 60-100 m2-es, s hozzá narancsfás kert dukál. Idegenvezetőnk elmondja, hogy ez egy dél-amerikai jelenség. A klímának köszönhetően a helyiek nem házaikban, hanem szabadtéren töltik főleg a szabadidejüket. S ha már szabadidő: a futball mellett még egy szertartás van Uruguayban: a maté tea. Uruguayban a kávé helyett matéznak az emberek, szinte nem lehet olyan helyit látni, akinek ne lenne az egyik kezében a klasszikus pohárka a fém szívószállal, másikban pedig a forró vizes termosz.
Elkezdjük bejárni Rio Grande megye jelentősebb településeit. Egy monszunesős napon eljutunk Youngba (ejtsd: zsung), ahol megismerkedhetünk a gyermekorvosként praktizáló polgármesterasszonnyal, valamint betekinthetünk egy helyi középiskolába is. Rio Grande megye legjelentősebb tejipari üzeme is itt található, ahol az uruguayi – és argentin – nemzeti édesség, a dulce de leche mellett sajtok és joghurtok is készülnek. Az idegenvezetés során kiderül, hogy Uruguayban a nyers tej hatósági áron van meghatározva, így adva biztos bevételt a helyi kistermelőknek.
Ellátogatunk a narancsfákkal teli Сан-Хавьер-be, azaz San Javierbe is.
Az írásmód nem véletlen, a települést 1913-ban az Új Izrael nevű vallási csoport orosz telepesei alapították. Az 1800 fős városka jelentős része még ma is szláv vagy kelet-európai eredetű, az oroszok mellett élnek itt bolgár, litván, fehérorosz és ukrán felmenőkkel rendelkezők is. A településen mai napig beszélik az oroszt, még a helyi kultúrház neve is oroszul van: Pobieda (azaz győzelem, valószínűleg az 1945-ös háborús győzelemre utal); pár házra ki van tűzve az orosz zászló is. A matrjoskákkal teli település nem felejtette el a gyökereit, s vendéglátóink isteni saslikot készítenek a legnagyobb helyi étteremben. San Javier egyébként egy rendezett, de szinte kihalt városka, a házak többségét csak hétvégente telik meg élettel.
Cirill betűk és pálmafák, ez San Javier, az orosz (és kelet-európai) diaszpóra otthona
Az oroszok, olaszok és spanyolok mellett természetesen a németek is rendelkeznek uruguayi kolóniával: hajdani legfontosabb településük Nuevo Berlín, azaz Új-Berlin volt. San Javierrel ellentétben az uruguayi „Kis-Németországban” már legfeljebb a nevek alapján lehet megmondani, ki rendelkezik német felmenővel az Uruguay folyó partján fekvő kétezres városkában. Nuevo Berlín kis régészeti múzeuma mellett a helyi őserdőben termő mézéről híres.
Az utolsó aktív napot a megyeszékhelyen, Fray Bentosban töltjük. A már említett világhírű húsüzem falai között a megyei közgyűlés elnöke, Omar Lafluf; az esemény főszervezője, valamint Horacio Ragni, a nemzeti delegációk vezetői tartanak előadást a hagyományos és nem hagyományos turizmusról. Már maga a helyszín is a nem hagyományos turizmus fellegvára lehetne: a hajdan vágóhídként és húsüzemként működő épületegyüttes mára minden korabeli sajátosságát megtartva közösségi térként funkcionál. A hajdani irodák egy részén múzeum és előadóterem van berendezve, míg a fordi értelemben vett gyártósoron helyi idegenvezetők mutatják be a húsfeldolgozás folyamatát. Az üzem az Uruguay folyó partján terül el, s az előtte lévő mólón fiatalok tucatjai követik a naplementét.
Az uruguayiak meglehetősen büszkék két évszázados történelmükre,
minden régebbi épületükkel eldicsekednek, s karban is tartják azokat.
A Fray Bentos-i Törvényszék, szemben a bíróság vezetője, Analía Brito bíró
Az előadás után óriási megtiszteltetésben van részem. A turisztikai témában előadó Rodrigo Deleónról már korábban is tudtam, hogy kollégám: harminc éve ügyvédként segíti a munkajogi ügyekben a munkásokat Montevideóban és környékén, s emellett az Uruguayi Ügyvédi Kamara igazgató tanácsának is a tagja. Rodrigo felajánlja, hogy elvisz oda, amin az uruguayi jogállam alapul: a bíróságra. A választás egy Fray Bentos-i polgári ügyekkel foglalkozó törvényszékre esik. Már elsőre feltűnik, hogy
az igazságszolgáltatásban kevésbé érvényesül a formalitás, mint Európában,
s a „privacy” fogalma is mást takar. Ahogy belépünk a bíróság épületébe, legnagyobb meglepetésemre egyből egy stósz irat terem előttem, ahol szabadon olvashatom a peres felek adatait. Uruguayban az eljárások nagy része nyilvános, s az iratokba korlátozás nélkül bármely állampolgár betekinthet. Az öltönyös, taláros jogászokhoz szokott szemem meglepődik, amikor az említett iratokat egy Király Gabi-féle mackónackót hordó szimpatikus fiatalember hozza és viszi.
Az iratbetekintés után újabb kellemes meglepetés ér: percek leforgása alatt egy tartásdíj-perben találom magam, köszönhetően a tárgyalást vezető Analía Brito bírónak. A tárgyalóterem szintén kevésbé formális, az uruguayi zászló mellett különböző, a bíró által kiválasztott festmények s szobrok díszítik. A tárgyalás gyorsan, s a felek együttműködésével, sok mosoly és nevetés kíséretében zajlik.
A perfelvétel után lehetőségem nyílik beszélni Analía Britóval: ő az egyetlen bíró ezen a bíróságon, s főleg családjoggal foglalkozik. Uruguayban a bírák nincsenek túlfizetve, nagyjából 1500-2000 dollárt keresnek, ugyanakkor rendkívül tisztességesen végzik a dolgukat. Példaként ismét csak Argentínát említi, ahol szerinte egy átlag bíró a korrupciónak hála luxusingatlanban tengeti mindennapjait, Uruguayban pedig marad a tisztes „középszer”.
Búcsúzkodáskor kérdezem, hogy lehet-e fotót készíteni a bíróval. Ekkor ér a legkellemesebb, „legdélamerikaibb” meglepetés. A bíró pár percre eltűnik, s amikor visszajön, vele együtt megjelenik további tíz ember: a bíróság egész személyzetével sikerül fotózkodnom a Fray Bentos-i Törvényszéken!
Ilyen tehát Dél-Amerika Svájca:
egy többé-kevésbé európai színvonalon élő, tisztes, tiszta és rendezett ország,
ahol büszkék a gyökereikre, s ahol még a bíróságon is mosolyogva fogadnak.
Nem, nem tenger, „csak” az Uruguay folyó: Fray Bentos-i fiatalok matéznak a naplementében
***
2022 áprilisában a nagyvázsonyi Fekete Sereg Ifjúsági Egyesület jóvoltából lehetőségem nyílt részt venni az Uruguayban és Argentínában az ERASMUS+ támogatásával megrendezett ifjúsági cserén. A rendezvény középpontjában a nem hagyományos turizmus és a fenntartható fejlődés állt, s azon hat ország közel 50 képviselője vett részt.
Eszéki Gergő Gerikkkee néven szerkeszt Facebook- és Instagram-oldalt, ahol időről időre túrázással és utazásaival kapcsolatos tartalmakat oszt meg. Az elmúlt években végigjárta az Országos Kékkör útvonalát és a Szent Jakab-zarándokút több szakaszát. Beszélgetésünk előtt pedig Peruból tért haza.
Nem csak a fogyasztást és a terjesztést, hanem a drogok népszerűsítését is tiltja a kormánypártok által benyújtott Alaptörvény-módosítás. Szakvélemény.
Magabiztos hazai siker a kedd esti negyeddöntőben.
p
0
0
0
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 33 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
kilincsucca
2022. június 06. 19:06
Uruguay nekem is egy olyan ország, ahová el szeretnék jutni.
Miért? Béke, nyugalom, a világ végén.
Egy ország, ahol nyugalomban élik az életüket és számukra a legnagyobb esemény a futballal kapcsolatos események lehetnek. Iskolázottak, nem olyan sötétek mint más latin Amerikai országok és ott nem gringók diktálnak.
Ismeretlenül is szimpatikus ország, már kisgyerek korom óta álmodozom róla, hogy egyszer elutazok Uruguayba. Persze, a foci miatt kedveltem meg az országot, olvastam utána, milyen is az élet arrafelé. Amikor Solymáron laktam, a postás haver mindig mutatta a leveleket, amiket az uruguayi Solymárra küldtek, de valamiért a magyar Solymáron kötött ki.:)))) ( Sol y mar, ha jól tudom, napos partot jelent, egy uruguayi tengerparti kisváros, a csapatuk színe sárga-fekete.)
Az országot kétségkívül José Muyica rakta föl a térképre :)
José Mujica tárgyal: https://www.erdekesseg.hu/wp-content/uploads/2014/04/uruguay-elnoke-001.jpg
José Mujica a sorára vár egy kórházban: https://9gag.com/gag/ax2DxGY
Putyinhoz azért kiöltözött: https://pbs.twimg.com/media/C4ykjQ7WEAImZBD.jpg
Obamához még inkább összekapta magát: https://cdnph.upi.com/pv/upi/3e38556a49ce7ec6fd96c2bbb011d586/OBAMA-CORDANO.jpg
A kínai Micimackóval: http://archivo.presidencia.gub.uy/sci/fotos/2011/06/fgr_12_torre_ej_china.jpg
Evo Morales bolíviai elnökkel: https://arc-anglerfish-arc2-prod-infobae.s3.amazonaws.com/public/MJI6SYYTFJF5RLI3R4SNBRQDPM.jpg
A spanyol királlyal: https://i.ytimg.com/vi/e_4Uz_OWcXU/maxresdefault.jpg
Fidel Castroval: https://www.efe.com/efe/english/world/jose-mujica-meets-with-fidel-castro-finds-him-scintillating/50000262-2825997
Itt épp szavaz: https://ichef.bbci.co.uk/news/624/mcs/media/images/78484000/jpg/_78484124_107608440.jpg
A pápánál: https://media.gettyimages.com/photos/pope-francis-receives-president-of-uruguay-jose-mujica-at-his-private-picture-id169757030?s=2048x2048
Glenn Close-zal: https://media.gettyimages.com/photos/handout-picture-released-by-uruguays-presidency-press-office-showing-picture-id468737629?s=612x612
Merkellel: https://media.gettyimages.com/photos/german-chancellor-angela-merkel-shakes-hands-with-uruguays-president-picture-id129548265?s=2048x2048