Ha az Európai Bíróság aktivista alapjogi ítélkezésbe kezd, egyes tagállamok távozhatnak

2018-ban adták ki Alkotmányos jogok és az alkotmányos dizájn című könyvét. Ebben Ön a moralizáló bíróságok körüli problematikát tárta fel. Hogyan foglalná össze a legfontosabb érveit az olvasók számára? El tudná magyarázni, hogy mit jelent pontosan az alkotmányos dizájn?

Napjainkban számos alkotmánybíróság és legfelsőbb bíróság szembesül azzal, hogy például a legalitás és az alkotmányosság tárgykörei mellé olyan, a politikai moralitás területére tartozó kérdések is felsorakoztak, mint az abortusz, az azonos neműek házassága, az eutanázia stb. Ezek a fórumok intézményi szempontból nem feltétlenül alkalmasak ezek értékelésére. Én ezt problémának látom. Amikor a jogalkotónak kell döntést hoznia ezekben a kérdésekben, összetett társadalmi tények komplex halmazait kell mérlegelnie, ráadásul a döntések indokolása is gyakorta vált ki heves vitát. Ezzel szemben a bíróságokat arra tervezték, hogy megfelelően pontos szövegekből bontsák ki az érvelést. 

Azért nem minden jogszabály világos…

Való igaz. Ugyanakkor azok az absztrakt morális parancsok, amelyekre az általam említett ellentmondásos ügyek eldöntésekor hivatkoznak, szélsőségesen tág jelentéssel bírnak. Ennek hatása, hogy a bíróságok súlyos elvárással szembesülnek: úgy kell pontot tenniük ezeknek az ügyeknek a végére, hogy közben az egyébként a jogalkotó asztalára tartozó erkölcsi és empirikus érvelésbe kell bocsátkozniuk. A könyvemben pedig a miatti aggodalmamat fejtem ki, hogy

Amellett érvelek tehát, hogy legitim felvetés volna ezeket a fajsúlyos ügyeket inkább a jogalkotóra bízni, mint a bíróságokra. Mindez alapvetően jobban működhet az olyan országokban, mint amilyen az Egyesült Királyság vagy Új-Zéland, ahol a Bill of Rights-t (alapjogi katalógus) nem lehet bírói felülvizsgálat tárgyává tenni.

Tud ajánlani alternatívát azon országok számára is, amelyek az említett államokétól eltérő jogrendszerrel rendelkeznek?

Hogyne. Ha egy ország úgy gondolná, hogy nincs szüksége alkotmánybíróságra ahhoz, hogy felülvizsgálatot biztosítson ezekben az ügyekben, lépéseket lehetne tenni abba az irányba, hogy intézményi reform útján egészítsék ki a meglévő hatásköröket. Ha például, amikor egy bíróságnak összetett, empirikus tényeken alapuló, az alkotmányjog területére tartozó ügyekben kellene döntést hoznia,

Ez a dedikált szolgálat a releváns tudományos publikációk áttanulmányozásában, továbbá ezek módszertanának értelmezésében segítené a fórumot.

Hollandia bizonyos értelemben kiszervezi az alapjogok védelmét a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához. Alig több mint egy évvel ezelőtt kitört egy botrány, amely majdnem maga alá temette a holland kormányt. Kiderült ugyanis, hogy a holland adóhatóság már-már rasszista mesterséges intelligencia alapú szoftvert alkalmazott eljárásaiban. Egyes szakértők úgy vélik, hogy mindez elkerülhető lett volna, hogyha alkotmánybíróság működne az országban. Ön szerint mi egy alkotmánybíróság ideális szerepe?

Nem ismerem az ügyet, ugyanakkor alapvetően azt gondolom, hogy legitim és igazolható megközelítést alkalmaznak a hollandok, már ami az alkotmányos felülvizsgálat kérdését illeti. Úgy vélem, ez a nemzetközi jog úgy nevezett monista megközelítésén alapul, a holland bíróságok tehát hagyatkozhatnak a nemzetközi jogra a törvénykezés során. Kérdésére válaszolva, az ideális alkotmánybíróság koncepcióját a modern európai alkotmánybíráskodás modelljét többé-kevésbé kidolgozó Hans Kelsen rögzítette. Eszerint

Hans Kelsen koncepciója nem érintette azt a szerepkört, amelyet az alkotmánybíróságok az absztrakt morális parancsok felülvizsgálata kapcsán vállaltak fel. Ez egyfajta politikai szerepkör. Kelsen úgy gondolta, hogy ezeket a kérdéseket a megfelelő demokratikus, a politika területére tartozó eljárások útján kell tisztázni.

Kelsen koncepcióját tekinthetjük tehát az ideális modellnek?

Nincs univerzális megközelítés ezen a területen. Meglehet, hogy létezik olyan történeti megközelítés, amelybe ágyazva érvelni lehet amellett, hogy egy alkotmánybíróság a kelseni vízión túlterjeszkedően erkölcsi parancsokat is vizsgálhat. Ha azonban valahol ebbe az irányba tesznek lépéseket, ezeket további lépések kell, hogy kövessék annak érdekében, hogy kellően megerősítsék ezeknek a fórumoknak a hatásköreit. 

Az Európai Unió Bírósága főszerepet vállal az uniós jog fejlesztésében, mint ahogy annak meghatározásában is, hogy az uniós jog milyen viszonyban áll az egyes tagállamok nemzeti jogrendszereivel és alkotmányaival. Miként befolyásolta a tagállamok „alkotmányos dizájnját” ez a karakteres szerepfelfogás?

Én azt látom, hogy az Európai Bíróság az 1970-es években volt innovatív és aktív az alapjogok doktrínája területén – válaszul azokra a kihívásokra, amelyeket Németország intézett az uniós jog elsőbbségével szemben. Ez a doktrína később tovább formálódott, mivel több tagállam különféle módon reagált a fejleményekre. Sok esetben ez a reakció az egyes nemzeti alkotmányok feletti uniós elsőbbséggel szembeni ellenállásban állt, legalábbis elvi szinten. Mivel azonban az EU Alapjogi Chartájának jogalapját a Lisszaboni Szerződés jelenti, nem gondolnám, hogy az Európai Unió Bírósága különösen aktivista volna, már ami az absztrakt morális parancsok kikényszerítését illeti. 

Tudna mondani kifejezetten aktivista bíróságot?

Történeti és nemzetközi összehasonlításban az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága különösen aktivistának tekinthető. Később a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága is mérsékelt fokú aktivista hozzáállást kezdett tanúsítani azzal, hogy a társadalomban változást kiváltó döntéseket hozott.

Ezek részben vagy egészben államok „feletti” bíróságok. Hogyan reagálnak az aktivizmusra maguk az államok?

Ez kifejezetten az adott ítélkezési kultúrán és a főbírák egyedi döntésein múlik. Továbbá azon, hogy a jogászi szakma, és a társadalom hogyan reagál a bírói döntésekre.

A döntések ugyanis kijelölik a követendő ösvényt a továbbiak számára.

Egyes tagállamok bírói fórumai nem ismerik egy az uniós jog abszolút elsőbbségét, ehelyett saját alkotmányos identitásuk védelmére helyezik a hangsúlyt. Ennek a jelenségnek a legújabb – s talán legjelentősebb – fejleménye a lengyel alkotmánybíróság októberi döntése. Van lehetőség ezen a ponton túl, hogy akár az EU, akár a lengyel intézmények kihátráljanak ebből a patthelyzetből?

Ez egy igen nehéz kérdés. Elméletileg ezzel a problémával már azóta foglalkoznunk kell, hogy a Német Szövetségi Alkotmánybíróság először kimondta, hogy Németország alkotmányának egyes rendelkezései az uniós joggal szemben előbbre valók. S bár azóta sok minden történt, az elmúlt években ugyanez a bírói fórum az Európai Központi Bank kötvényvásárlási programja kapcsán az Európai Bírósággal ismét összetűzésbe került. Mégis,

Ha így tesz, az olyan konfliktushoz vezetett volna, mint amilyet Lengyelország és az EU között is láthatunk. Visszatérve a kérdéséhez: nemigen tudok rá konkrét választ adni. A tagállamok szempontjából nagyon is van annak az elvnek értelme, hogy a nemzeti alkotmány a legmagasabb szintű jogforrás az adott jogrendszeren belül. A felvetése ahhoz a szituációhoz hasonlítható, mint amikor egy megállíthatatlan erő egy mozdíthatatlan tárggyal találkozik.

Tekinthetünk bármilyen szempontból politikai testületként az Európai Unió Bíróságára? Gondolok itt az alapító szerződések legfőbb célkitűzésére, az „egyre szorosabb Unió” elérésére, ami valójában egy politikai cél…

Igen, az Európai Bíróság sokkal inkább hasonlítható egy kelseniánus alkotmánybírósághoz, mint amennyire az amerikai modellhez passzolna. Mint mondtam, az Európai Bíróság nem vesz fel karakteres pozíciókat bizonyos absztrakt erkölcsi parancsok tekintetében. Nem ilyen módon aktivista. Ha azonban az a kérdés merül fel, hogy politikai bíráskodást folytat-e, véleményem szerint a fórum igenis tekinthető politikai testületnek. Nagyon nagy figyelmet fordít ugyanis az európai integrációra, miközben az „egyre szorosabb Unió” koncepcióját meglehetősen célirányosan, teleologikusan veszi figyelembe.

Úgy vélem továbbá, hogy a fórum tevékenységét szemlélve úgy tűnhet, hogy az Európai Bíróság olykor eltávolodik a jogszabályi szövegtől az integráció előmozdítása érdekében.

Mi történne akkor, ha az Európai Bíróság még nagyobb hangsúlyt helyezne az Európai Unió Alapjogi Chartájára akkor, amikor az egyes tagállamok belső jogával összefüggésben ítélkezik?

Azt hiszem, hogyha az Európai Bíróság jóval inkább aktivista módon kezdené el értelmezni az Európai Unió Alapjogi Chartáját, és ezen az alapon avatkozna be a nemzeti jogba, azt számos tagállam értékelné provokatív cselekedetként.

Megjegyzem, ez egy igen drasztikus forgatókönyv. Ugyanakkor, egy másik szinten, ha egy tagállam válaszul nem is lépne ki az EU-ból, talán kevesebb jó szándékkal közelítene az EU egységességének fenntartásához.

Az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatát és a meglévő precedenseket vizsgálva tekinthetünk úgy az Európai Unióra, mint egy saját „alkotmányos dizájnján” dolgozó szervezetre? Ha igen, jótékony, vagy rossz hatással van a kontinensre, illetve az integrációra nézve?

Bizonyos értelemben az Európai Bíróság mindig is egyfajta alkotmánybíróságként működött. Úgy tűnik azonban számomra, hogy amikor a Lisszaboni szerződés a bírók által is alkalmazhatóvá tette az Európai Unió Alapjogi Chartáját, kevés hangsúlyt helyeztek arra, hogy intézményi szempontból hogyan is történjen mindez. Nem igazán foglalkoztak azzal, hogy mik a bíró feladatai és lehetőségei az Alapjogi Charta kapcsán. Még sok munka van hátra e téren, az Európai Unió pedig végezhetné ezt a munkát sokkal jobban is.

Fotó: Gyurkovits Tamás / MCC

Az interjút készítette: Dobozi Gergely