Fischer Iván szerint a magyarok két buborékban élnek, kétféleképpen gondolkodnak, és ellenségként tekintenek egymásra.
A Die Welt a „Tehát most mindannyian kommunisták vagyunk” című cikkében öt magyar művészt kérdezett arról, hogy hogyan látják a jövőt Orbán vasárnapi győzelmének fényében.
Barnás Ferenc író számára a választások eredménye „nagyon meglepő” volt. Barnás elmondta, hogy „a magyar demokráciaszégyenének” tartja, hogy az ellenzéki szövetség vezetői nem álltak a vezető jelölt mögé a választáséjszakáján, amikor az éppen elismerte vereségét. Hozzátette: „Egy ilyen erkölcsű politikai szövetségkudarcra van ítélve”.
Tompa Andrea felhívta a figyelmet arra, hogy a Mi Hazánk most a harmadik legerősebb erő az új parlamentben,miközben az „LMBT emberek elleni gyűlölet állami gyakorlattá vált”. Tompa nem tartja tisztességesnek vagy demokratikusnak a választásokat mégis elment szavazni, és megkérte az olvasókat, hogy gondolkodjanak el azon, hogy nevezhetjük-e demokráciának azt, amikor
Fischer Iván nagy felelősséget érez a polarizált ország újraegyesítésében. Fischer szerint a magyarok két buborékban élnek, kétféleképpen gondolkodnak, és ellenségként tekintenek egymásra. A Budapesti Fesztiválzenekar vezetője elmondta,hogy a kormány képviselői mindig hangsúlyozzák, hogy a támogatás független az előadók véleményétől. „Én ehhez tartom magam. Tehát szabad vagyok, szabadon választom meg a repertoáromat, és szabadon beszélek a körülményekről”.
akiknek az államilag irányított médián kívül nincs más információforrásuk arról, hogy lehet másképp is élni. „Hadd válasszák meg a legó méretű Putyinjukat. Legalább csak otthon tud kárt tenni”. Tóth Kinga feltette a kérdést, hogy Magyarország ismerte-e valaha is a demokráciát. Olyan kevés ideje volt kipróbálni, és a kommunizmus bukása után az „üzlet” ment tovább, a földet, a természetet eladták. Ezeknek a folyamatoknak az eredménye most is látható, oligarcháké a tavak, természeti területek, műemlékek, és a sportcsarnokok.
Nyitóképünk illusztráció. Fotó: Pixabay
Berlini politikusok attól tartanak, hogy az Ukrajnából Németországba érkező férfiak számának hirtelen emelkedése csökkenti a Kijevnek nyújtott katonai támogatás iránti lelkesedést.
Hollandia is a bevált recepthez nyúlhat.
Ez már rég nem vicc: Európa örökre megváltozott, a migráció lényegében aláásta a biztonságot Nyugat-Európában.
Innen érthető meg Hadházy Ákos tavaszi kijelentése is, amelyben úgy fogalmazott, hogy ukrán mintára Majdan-típusú felkelésre van szükség.
A Faktum elemzése szerint szeptember közepén Berlinben plakátok toboroztak önkénteseket az Ukrán Nemzetközi Légió nevében, miközben a kampány eredete és jogszerűsége homályos maradt.
A Merz-kormány már érzi, milyen az, ha veszélybe kerül az üzemanyag- és energiabiztonság. Egész Északkelet-Németország olaj nélkül maradhat.
Modernizációt ígérnek, de amit a Tisza Párt közigazgatási reformként hirdet, az valójában veszélyes amatörizmus és politikai tisztogatás.
Marcin Romanowski a Zbigniew Ziobro volt lengyel igazságügyi miniszterrel történtek kapcsán rámutatott, hogy „amit most Magyar Péter »a „magyar Tusk« meghirdet, a maga »elszámoltatásával«, az már Lengyelországban gyakorlatban is látható.
