Finnország főügyésze szerint jogilag egy kategória a Biblia, a Korán és a Mein Kampf. Elterjedt vélemény ez Finnországban? Létezik így egyáltalán szólásszabadság?
Valóban sokkoló, hogy a Szentírást a Mein Kampffal hasonlította össze. Adódik is a kérdés, hogy nyilatkozatának hátterében a hitbéli műveltség hiánya, vagy szándékos csúsztatás áll-e. A hit és szólás szabadságának Finnországban hosszú és erős gyökerei vannak, a szólásszabadság társadalmunk központi alapjoga. Ezeket a jogokat garantálja az alkotmány is. Sokan mondják nekem, hogy rejtőzködve kell élniük, és nem mondhatják ki a keresztény meggyőződéseiket vagy a valódi nézeteiket a házasságról. Tartok attól, hogy ezek a rendőrségi nyomozások és vádeljárások még inkább elősegítik a keresztények körében az öncenzúrát.
Minden vádpontban ártatlannak vallom magam bármiféle törvény megsértésétől.
A nyomozás tárgyát azon kijelentéseim képezik, amelyek a Biblia, illetve a keresztény egyház alapvető tanításaihoz kapcsolódnak a házasságról, a férfi és női létről, illetve különböző páli tanokhoz a homoszexuális cselekmények Isten ellen való voltáról. A Szentírás tanításai nem támadnak semmilyen embercsoport ellen, hanem a felebaráti szereteten, a felebarát javának akarásának nyugszanak.
Az ügyész a teljes keresztény hit gyökerét támadta meg, azt tette vád tárgyává. Kezdetben azt bizonygatta, hogy a perből nem lesz inkvizíció, de aztán gyorsan és terjedelmesen kikelt a Biblia ellen, állítva, hogy a Szentírásban sértő nyelvezet található. Előadta, hogy a nézeteim azon „fundamentalista” doktrína részét képezik, amelyet úgy foglalt össze, „szeresd a bűnöst, gyűlöld a bűnt”. Ezt a tanítást ő az emberi méltóságot sértőnek, arra veszélyesnek nyilvánította, mert az ember cselekedeteit szerinte nem lehet annak identitásától elválasztani. A cselekedetet elítélve szerinte az embert is elítéljük, és másoknál alacsonyabb rendűnek tekintjük.
Ez az állítás erős, és szembemegy mind a keresztény emberképpel, mind a józan ésszel.
Az ügyész megpróbálja a Szentírás lényegét, tanítását, az evangéliumot betiltani. Isten minden embert a maga képére és egyenlőnek teremtett, de mindannyian bűnösök vagyunk. A bűn nem csökkenti senki emberi értékét. Az Úr továbbra is szereti az embereket, és gyűlöli a bűnt. A bűn teológiai fogalom, amely különbséget feltételez Isten és ember között; Isten az, aki meghatározza, mi a bűn, nem az ember. Isten annyira szerette az embert, hogy önnön Fiát adta meghalni, büntetést szenvedni, amely a bűneink szerint nekünk járt volna. Jézus a tanításaiban elítélte a bűnt, és szerette a bűnöst.
Ön hős a külföldi keresztények számára – de miként gondolkoznak önről a finnek?
Mivel huszonhét éve vagyok parlamenti képviselő, pályafutásom során úgy támogató, mint kritikus visszajelzést. A mostani eljárás során is rengeteg támogatást kaptam keresztényektől Finnországból és sok más országból is. Bátorít, hogy látom, Finnországban a szólás és hit szabadságának védelmére keltek. Tavaly nyáron finn keresztények megalakították a szólás és hit szabadságának társaságát, melynek célja támogatni, egyben vizsgálni a szólás- és meggyőződési szabadság érvényesülését Finnországban.
Fontos, hogy a demokráciában, a plurális társadalomban a keresztény értékrend is képviseltesse magát.
Egyszer a Kodinkuvalehtinek nyilatkozta, hogy a konnunsuói börtön, amely közel volt a szülői házához, erősen befolyásolta lelki fejlődését. Most önt fenyegeti az a veszély, hogy börtönbüntetést kap. Gondolkodott már valaha azon, hogy mi Önnel az Úr célja? Hogyan formálta a hitét a börtön közelsége gyermekkorában és most?
Valóban jelentős befolyást gyakorolt az értékrendemre Konnunsuo azóta bezárt börtöne, melynek szomszédjában a családom lakott, mikor gyerek voltam. Erős emlékképeim maradtak meg onnan, például a vasárnapi iskoláról, amit a börtön kondása és börtönőre tartottak. Komoly benyomást tett rám a nagypályás bűnözőkkel való személyes ismeretség és az, ahogy ők rátaláltak a hitre.
Ezért kezdtem egészen kis koromtól kezdve a bűn és a kegyelem körüli kérdéseken gondolkozni.
Azt gondoltam, hogy épp ugyanarra a bűnbocsánatra, ugyanarra a Jézusra van szükségem, mint a raboknak. Erős volt az együvé tartozás érzése. Egész karrierem során erős és tudatos volt az elhivatottságom arra, hogy hatást gyakoroljak, hogy küzdjek az értékekért, amelyeket megéltem. Nem akartam visszavonulni. Azt is hiszem, hogy ez a vádeljárás honanyai hivatásom része. Mégis: mindennél fontosabb hivatás feleségnek, anyának és hamarosan már tíz unoka nagyanyjának lenni.
Hogyan látja Finnország jövőjét? Mit tehetnek a Kereszténydemokraták azért, hogy hazájában ismét szabadon beszélhessenek a keresztények?
Törvényhozóként abban reménykedem és azért dolgozom, hogy Finnország a keresztény világképpel rendelkező emberekkel szemben is toleráns maradjon, és maradjon tiszteletteljes, szabad társadalom, ahol félelem nélkül el lehet mondani a másokétól eltérő véleményt is. A hit szabadságát garantálja a nemzetközi emberjogi egyezmény és az alaptörvényünk is. A gyakorlatban a meggyőződési szabadság érvényesülésére az jelenti a legnagyobb veszélyt, ha nem élünk vele.
A vádak alapján a lehetséges büntetés két évig terjedő szabadságvesztés vagy pénzbírság.
De ennél jóval nagyobb probléma a cenzúra,
arra kötelezhetnek, hogy töröljek posztokat a közösségi médiából, vagy eltilthatnak továbbiak közzétételétől. A büntetés a hasonló nyilatkozatok, kiadványok betiltásához is vezethet. Ebben a helyzetben becsületbeli ügyem a szólás és hit szabadságáért küzdeni – egyben buzdítani másokat is, hogy éljenek e szabadságokkal. A vádakból is látszik, hogy most van itt az idő küzdeni értük.
Fotók: Päivi Räsänen Fb