A szólás és a hit szabadsága becsületbeli ügyem – Päivi Räsänen finn exminiszter a Mandinernek

Päivi Räsänen (Sonkajärvi, 1959-) finn orvos, politikus, a Finn Kereszténydemokraták frakciószóvivője, 2011 és 2015 között Finnország belügyminisztere. 2019-ben kritizálta a Finn Evangélikus Egyházat, mivel az a Pride hivatalos partnerének jelentkezett – azóta folyamatosan nyomoznak ellene. 2021-ben a homoszexuálisok elleni uszítással vádolta meg az ügyészség, mert a bibliai álláspontot idézte a homoszexualitással kapcsolatban. Pere most zajlik Finnországban.

***

Hosszú ideje van már a finn politikában. Mit gondol, mikor és miért kezdődött el Finnország – avagy a finn politika – elpogányosodása?

Huszonhét éve vagyok parlamenti képviselő, és korábban egyáltalán

pedig a meggyőződéseimet mindig nyíltan vállaltam. A társadalom szekularizálódott, és a keresztény hit irányába általánosságban is ellenségesebbé vált a hangulat. Néhány évtized alatt összeomlott a finnek hite a kereszténység alapelveiben. Bár a Szentírás maga továbbra is engedélyezett könyv nálunk, de a kereszténységen alapuló vélemények képviselete, mint például azon véleményé, hogy a házasság csak férfi és nő között valósulhat meg, politikailag egyre kevésbé elfogadható.

Látni Európában, hogy a keresztények szólásszabadságát különböző módokon próbálják korlátozni. De még így is különleges, hogy Finnországban most már olyan messzire mentek, hogy a Szentírást bíróság elé citálják. Megdöbbentő, szürreális élmény rendőrségi kihallgatásba belecsöppenni és a Biblia tanításáért megvádoltatni egy olyan országban, amelyben a szó és a hit szabadsága mélyen gyökeredzik. Ahhoz szoktunk hozzá, hogy ilyen híreket más értékrendű országokból hallunk, például Észak-Koreából vagy az egyszervolt Szovjetunióból. Ez a fejlemény engem a finlandizáció idejére emlékeztet (finlandizációnak azt a második világháború utáni folyamatot nevezzük, melyben Finnország a demokrácia és a kapitalizmus megőrzéséért cserébe a Szovjetunió igényeinek megfelelően korlátozta külpolitikai szabadságát – a szerk.), egy olyan időszakra, amikor féltünk nyíltan megmondani a véleményünket a Szovjetunióról.

Mit gondol, keresztény ország még Finnország?

A történelem azon szakaszában élünk, amelyben a keresztény kultúra társadalmi befolyása egyre csökken. Bár a finnek többsége még keresztény egyházakhoz vagy gyülekezetekhez tartozik, a keresztény hit alapvető tanításait már nem vallja a többség. Ez a világnézeti törés meglátszik mind a társadalmi közbeszédben, mind a döntéshozatalban, gondoljunk akár az életvédelemre úgy annak kezdetén, mint végén, vagy éppen a házasélet szabályozására. A házasságról vallott hagyományos nézetekről a közbeszédben az a vélemény alakult ki, hogy az politikailag inkorrekt. A finnek nagy része azonban ennek ellenére továbbra is érti és fenntartja a keresztény világnézetet.

Sajnálatos, hogy az egyház elhagyta a kereszténység alapvető tanait úgy a bűnről, mint a kegyelemről. Emellett kikerüli a nehéz kérdéseket, nem tanítja például a Szentírás szexuáletikáját. A hit szabadságát mélyen sérti, ha megkérdőjelezik a Biblia tanításaival való egyetértés jogát! Hiszen a parlament egyhangúlag fogadta el az egyháztörvényt, amely nem csak az államegyházat, de a Szentíráson alapuló keresztény hitet is elismeri.

Az ön hite honnan származik, és hol lehet ma Finnországban élő hitet találni?

Kislány koromban azért imádkoztam, hogy Jézus költözzön a szívembe, és hadd legyek az övé. Ő meghallgatta ezt az imát, és mindezen évtizedek alatt hűséges is maradt. Fiatalon naponta kellett olvasnom a Bibliát, és ezt a szokást megtartottam. A felebarát és a társadalom javáért való szolgálatra a Szentírásból érkezik a motiváció, és onnan, hogy hivatásomnak érzem azt. Az Úr kegyelme fiatalkoromban mutatkozott meg nekem. Meggyőződésemmé vált, hogy Jézus a kereszten minden bűnömet eltörölte. Ha a keresztény hit lényegére gondolok, a legfőbb csoda az, hogy az Úr közénk jött, meghalt bűneinkért a kereszten és feltámadt a halálból. A hit az az alap, amelyre parlamenti képviselőként is építem a döntéseimet. A Kereszténydemokrata Pártot annak idején azért választottam, mert annak ideológiai középpontja az emberi méltóság tisztelete az élet minden szakaszában.

Finnországban sok élő gyülekezet és aktív keresztény van. A probléma mindössze annyi, hogy

és cenzúrázzák saját beszédüket. A per kimenetelétől függetlenül továbbra is élni kívánok az alkotmány és az emberjogi szerződések által védett hitszabadsággal, és képviselni fogom a keresztény hit tanítását, biztatva erre másokat is.

Vannak a kereszténydemokratáknak politikai szövetségeseik? Mit gondol a keresztény értékekről például Finnország legnagyobb jobboldali pártja, a Nemzeti Koalíció (Kansallinen Kokoomus)?

A Finn Kereszténydemokraták azon polgári szemléletű választókat tömöríti, akik a döntéshozatalban is érvényesíteni kívánják a keresztény értékeket. A döntéseinkben a keresztény értékrendre támaszkodunk. A tágabb értelemben vett kereszténydemokrata mozgalom részei vagyunk. Ügyek mentén sok más párttal működünk együtt, köztük a Nemzeti Koalícióval is. A Nemzeti Koalíció tagjai azonban olyan emberek, akik minderről nagyon máshogyan gondolkoznak, soha nem fogunk egységes blokkba tömörülni. A kereszténydemokrácia legfőbb értéke az emberi méltóság.

Milyen állapotban van a Finn Evangélikus Egyház? Miért hivatalos partnere a finn egyház a Pride-nak, és miért tagjai annak egyáltalán az abortuszt vagy a melegházasságot támogató emberek? Valóban így gondolkodik az egyház, vagy ez politikai nyomásgyakorlás eredménye?

A szexuális kisebbségek lobbija nagyban befolyásolta a fejleményeket. A finn evangélikus egyházban van egy olyan mozgalom, amelynek célja az egynemű párok egyházi esketésének engedélyezése. Ez számos gyülekezetben, köztük az enyémben is gyakorlattá váltak az úgynevezett szivárványmisék.

Megdöbbentett, hogy a Finn Evangélikus Egyház, amelynek én is tagja vagyok, jelentkezett a 2019-es Helsinki Pride partnerének. Egyházunk saját szabályzatában, az Egyházrendben (finnül Kirkkojärjestys) is az áll, hogy „az egyház minden tanítása az Úr szent szaván vizsgáltatott és méretett meg”. A Pride-eseményeken olyan cselekedeteket ünnepelnek, amelyeket a Szentírás bűnösnek és becstelennek nevez. Ezen az alapon kérdeztem meg a perbe fogott tweetemben, hogy „Miként fér össze a Szentírás az Egyház tanítása szerint azzal, hogy a becstelenséget és a bűnt büszkeség tárgyává teszik?”

Gondolt már a kilépésre?

Gondolkodtam azon, hogy kilépjek az egyházból. De imáimban meggyőződtem arról, most annak van itt az ideje, hogy megpróbálkozzam az alvók felébresztésével, nem annak, hogy a süllyedő hajóból kiugorjak egy mentőcsónakba. Soha nem a szexuális kisebbségek érzelmeinek megsértése volt a célom. A kritikám az egyház vezetését célozta. Minden embernek joga van meghallani az Úr szavának igazságát, amely éppúgy törvény, mint az evangélium igéi.

A Pride emberjogi rendezvénynek nevezi magát, de valójában az LMBTQ-ideológiáról szól, amelynek az  a célja, hogy tönkretegye az emberiség történelmének és fennmaradásának alapját: a gyermek jogát az anyához, az apához és a saját veleszületett neméhez. Minden ember önmagáért, minden tulajdonságától és döntésétől függetlenül érték, az emberi jogok mindenkit megilletnek.

A Biblián alapuló emberkép napjainkban számos támadás célpontja. A világnézetek és értékek konfliktusa ott van a házasságról, a nemről vagy az élet értékéről folytatott diskurzusban.

Finnország főügyésze szerint jogilag egy kategória a Biblia, a Korán és a Mein Kampf. Elterjedt vélemény ez Finnországban? Létezik így egyáltalán szólásszabadság?

Valóban sokkoló, hogy a Szentírást a Mein Kampffal hasonlította össze. Adódik is a kérdés, hogy nyilatkozatának hátterében a hitbéli műveltség hiánya, vagy szándékos csúsztatás áll-e. A hit és szólás szabadságának Finnországban hosszú és erős gyökerei vannak, a szólásszabadság társadalmunk központi alapjoga. Ezeket a jogokat garantálja az alkotmány is. Sokan mondják nekem, hogy rejtőzködve kell élniük, és nem mondhatják ki a keresztény meggyőződéseiket vagy a valódi nézeteiket a házasságról. Tartok attól, hogy ezek a rendőrségi nyomozások és vádeljárások még inkább elősegítik a keresztények körében az öncenzúrát.

A nyomozás tárgyát azon kijelentéseim képezik, amelyek a Biblia, illetve a keresztény egyház alapvető tanításaihoz kapcsolódnak a házasságról, a férfi és női létről, illetve különböző páli tanokhoz a homoszexuális cselekmények Isten ellen való voltáról. A Szentírás tanításai nem támadnak semmilyen embercsoport ellen, hanem a felebaráti szereteten, a felebarát javának akarásának nyugszanak.

Az ügyész a teljes keresztény hit gyökerét támadta meg, azt tette vád tárgyává. Kezdetben azt bizonygatta, hogy a perből nem lesz inkvizíció, de aztán gyorsan és terjedelmesen kikelt a Biblia ellen, állítva, hogy a Szentírásban sértő nyelvezet található. Előadta, hogy a nézeteim azon „fundamentalista” doktrína részét képezik, amelyet úgy foglalt össze, „szeresd a bűnöst, gyűlöld a bűnt”. Ezt a tanítást ő az emberi méltóságot sértőnek, arra veszélyesnek nyilvánította, mert az ember cselekedeteit szerinte nem lehet annak identitásától elválasztani. A cselekedetet elítélve szerinte az embert is elítéljük, és másoknál alacsonyabb rendűnek tekintjük.

Az ügyész megpróbálja a Szentírás lényegét, tanítását, az evangéliumot betiltani. Isten minden embert a maga képére és egyenlőnek teremtett, de mindannyian bűnösök vagyunk. A bűn nem csökkenti senki emberi értékét. Az Úr továbbra is szereti az embereket, és gyűlöli a bűnt. A bűn teológiai fogalom, amely különbséget feltételez Isten és ember között; Isten az, aki meghatározza, mi a bűn, nem az ember. Isten annyira szerette az embert, hogy önnön Fiát adta meghalni, büntetést szenvedni, amely a bűneink szerint nekünk járt volna. Jézus a tanításaiban elítélte a bűnt, és szerette a bűnöst.

Ön hős a külföldi keresztények számára – de miként gondolkoznak önről a finnek?

Mivel huszonhét éve vagyok parlamenti képviselő, pályafutásom során úgy támogató, mint kritikus visszajelzést. A mostani eljárás során is rengeteg támogatást kaptam keresztényektől Finnországból és sok más országból is. Bátorít, hogy látom, Finnországban a szólás és hit szabadságának védelmére keltek. Tavaly nyáron finn keresztények megalakították a szólás és hit szabadságának társaságát, melynek célja támogatni, egyben vizsgálni a szólás- és meggyőződési szabadság érvényesülését Finnországban.

Egyszer a Kodinkuvalehtinek nyilatkozta, hogy a konnunsuói börtön, amely közel volt a szülői házához, erősen befolyásolta lelki fejlődését. Most önt fenyegeti az a veszély, hogy börtönbüntetést kap. Gondolkodott már valaha azon, hogy mi Önnel az Úr célja? Hogyan formálta a hitét a börtön közelsége gyermekkorában és most?

Valóban jelentős befolyást gyakorolt az értékrendemre Konnunsuo azóta bezárt börtöne, melynek szomszédjában a családom lakott, mikor gyerek voltam. Erős emlékképeim maradtak meg onnan, például a vasárnapi iskoláról, amit a börtön kondása és börtönőre tartottak. Komoly benyomást tett rám a nagypályás bűnözőkkel való személyes ismeretség és az, ahogy ők rátaláltak a hitre.

Azt gondoltam, hogy épp ugyanarra a bűnbocsánatra, ugyanarra a Jézusra van szükségem, mint a raboknak. Erős volt az együvé tartozás érzése. Egész karrierem során erős és tudatos volt az elhivatottságom arra, hogy hatást gyakoroljak, hogy küzdjek az értékekért, amelyeket megéltem. Nem akartam visszavonulni. Azt is hiszem, hogy ez a vádeljárás honanyai hivatásom része. Mégis: mindennél fontosabb hivatás feleségnek, anyának és hamarosan már tíz unoka nagyanyjának lenni.

Hogyan látja Finnország jövőjét? Mit tehetnek a Kereszténydemokraták azért, hogy hazájában ismét szabadon beszélhessenek a keresztények?

Törvényhozóként abban reménykedem és azért dolgozom, hogy Finnország a keresztény világképpel rendelkező emberekkel szemben is toleráns maradjon, és maradjon tiszteletteljes, szabad társadalom, ahol félelem nélkül el lehet mondani a másokétól eltérő véleményt is. A hit szabadságát garantálja a nemzetközi emberjogi egyezmény és az alaptörvényünk is. A gyakorlatban a meggyőződési szabadság érvényesülésére az jelenti a legnagyobb veszélyt, ha nem élünk vele.  

A vádak alapján a lehetséges büntetés két évig terjedő szabadságvesztés vagy pénzbírság.

arra kötelezhetnek, hogy töröljek posztokat a közösségi médiából, vagy eltilthatnak továbbiak közzétételétől. A büntetés a hasonló nyilatkozatok, kiadványok betiltásához is vezethet. Ebben a helyzetben becsületbeli ügyem a szólás és hit szabadságáért küzdeni – egyben buzdítani másokat is, hogy éljenek e szabadságokkal. A vádakból is látszik, hogy most van itt az idő küzdeni értük.

Fotók: Päivi Räsänen Fb