Elhunyt a világ legidősebb férfija

Anyai nagymamám legidősebb öccse volt ilyen "magas", mint ez a bácsi. A családi történet szerint, amikor az 1930-as évek közepén a sorozáson megkérdezték, milyen magas, és válaszolt, hogy 151 centi, a bizottság tagjai elkezdtek nevetni rajta; András bátyám önérzetesen kihúzta magát, és ajkait ismét szólásra nyitotta: - Mit nevetnek az urak? Vagyok tán annyi! Fennmaradt még róla pár érdekes eset. Nagymamám például, akire rábízták, hogy ringassa a bölcsőben, annyira mérges lett rá, amiért sírt, hogy kiborította belőle, Bandika pedig begurult az ágy alá. Aztán, már sihederként alacsony, tömzsi termete és rövid lábai miatt nem tudott átmászni a kerítésen a csendőrök elől, akik valami búcsúbeli hirig miatt kergették őt meg János bátyámat (aki nagymamám második öccse volt, és szakasztott ellentéte a bátyjának: sudár, vékony termetű. Olyanok lehettek, akár Zoro és Huru.) Gatyájánál fogva fennakadt a léc végén, úgy kellett leszedni, mint macskát a jegenyéről. Még idősebben arccal ráesett valahogyan a begyújtott sparheltre, minek következtében a fél fizimiskája és az orra istenesen megpörkölődött. Nem csoda, hogy csak egy (az én gyerekszememmel nézve) csúnya nőt tudott feleségül venni. Végül megemlítem, hogy egyszer fogadásból százat szellentett egymás után. Hála Istennek, akkor még nem éltem, mert ffp3-as maszk hiányában biztosan rosszul lettem volna az ájertől.

És, hogy milyen mérgezö anyagokkal dolgoztak a "hagyományos" cipész-mühelyekben, amikor az ilyesmi még nem is volt téma, külön érdekes, de elég a DDT elterjedt bevetésére gondolni a mezögazdaságban. Igaz, hogy azóta modern mérgek "édesítik" környezetünket...

Azért jó minél tovább élni, mert annál rövidebb ideig leszel halott.

Isten nyugosztalja!