Rasszizmus a svédországi bevándorló klánok bűnözéséről beszélni?

A svédországi migráció és a szomáliai klánok beszivárgása volt a témája a beszélgetésnek, amit Johan Lundberggel, a Stockholmi Egyetem professzorával tartott Marsai Viktor, a Migrációkutató Intézet kutatási igazgatója az MCC Tas vezér utcai épületében. (Lundberggel készült interjúnkat hamarosan közöljük!)

Lundberg elmondta, hogy

és nagyon következetes konszenzus tartotta eddig össze. A svédországi migráció a második világháború után kezdődött. Főleg a 60-as és 70-es években sok olasz érkezett Svédországba, illetve görögök, és természetesen finnek. „Akkoriban nagyon kevés probléma volt az integrációval, mondhatnám, ezek az emberek közvetlenül azután kezdtek dolgozni, hogy Svédországba jöttek.” Nem volt sok hasonlóság a mai helyzethez, hiszen az elmúlt évtizedekben nagy volt a migráció a Közel-Keletről és Szomáliából, és ez egészen más jellegű problémákat okozott.

„A multikulturalizmus fogalma megváltoztatta Svédországot.” Nem automatikus, hogy az országok megengedik, hogy külföldiek jöjjenek – érvelt Lundberg. Franciaországba jöhetnek az emberek, de van egy elv, hogy ez egy francia nemzet, mindenkinek franciának kell lennie. Svédországban a politikusoknak nem voltak elképzeléseik, nem voltak terveik a migráció miatt felmerülő problémák megoldására. A multikulturalizmus terén több tapasztalattal rendelkező társadalmaknak, például Franciaországnak volt ilyen stratégiája.

A politikusoknak tanácsot adó svéd szakértőkre nagy hatással voltak a posztmodern eszmék, a posztkolonializmus, az identitáspolitika és a multikulturalizmus. Emiatt az emberek féltek attól, hogy kutatásokat végezzenek a bevándorlás negatív aspektusairól. Még ha száz kutató is foglalkozna a svéd egyetemeken a migrációval és az integrációval, senki sem beszélne bűnözői klánokról, pedig több tucatnyian vannak. És ugyanez a probléma a becsületkultúrával, a családi kultúrával, a becsületgyilkosságokkal, a „becsületbeli erőszakkal”. 

Az embereket, akik felvetették ezeket a kérdéseket, és a nőket, akik ellenezték a becsületkultúrát és a „becsületbeli erőszakot”, már húsz évvel ezelőtt is rasszistáknak minősítették, s még ha ezek a nők gyakran a Közel-Keletről érkeztek is, rasszistának és „Tamás bátyának” tartották őket.

Marsai feltette a kérdést, hogy Finnország vagy Dánia miért zártabb társadalom, mint Svédország. Lundberg kifejtette, hogy Svédország a 19. század eleje óta nem volt háborúban. Így

és Svédországban az emberek nagyon negatívan tekintenek a konzervatív vagy a kulturális örökséggel kapcsolatos elképzelésekre. Pozitívan értékelik, amikor a svédek rasszizmusról vagy gyarmatosításról tanulnak, de rossz szemmel nézik, ha saját történelmükről akarnak tanulni. „Odáig jutottunk, hogy kidobják a regényeket a könyvtárakból, ha vannak bennük faji sztereotípiákkal rendelkező szereplők.” A svéd múzeumokban figyelmeztető táblák vannak a festmények között, amelyek azt jelzik, hogy a festmény nézetei problematikusnak tekinthetők, ha a festmény nőket vagy nem európai embereket ábrázol negatív módon. „Ez nem kis jelenség, ez a stockholmi Nemzeti Múzeum” – tette hozzá Lundberg.

A bevándorlás terén a legmagasabb szám 2016-ban volt, amikor 163 ezren kaptak tartózkodási engedélyt, majd lement a szám, főleg a covid miatt. De 2015 és 2020 között 770 000 volt a bevándorlók száma. „Ez olyan, mint tíz normális város lakossága, tehát nem kevés.” És ezeknek az embereknek a beilleszkedését nem tervezték el. Svédország individualista ország, Szomália nem az. „Tehát hogyan várhattad el, hogy probléma nélkül működjön a dolog?” Svédország szélsőséges, amikor az önmegvalósításról, az individualizmusról van szó. A család, a kollektíva nagyon csekély jelentőséggel bír Svédországban. A hatóságok tehát már jó ideje rossz utat jártak be.

Jelenleg Svédországban 60 olyan terület van, ahol a rendőrségnek nincs ellenőrzése fölöttük, a rendőröket megtámadják, amikor megérkeznek, hogy megoldják a problémákat – érvelt Lundberg.

A klán a társadalom szervezésének, nagy csoportok szervezésének módja, amely védelmet nyújt anyagilag, jogilag, társadalmilag és a katonai szolgálat tekintetében. „A klán tehát az unokatestvérek és testvérek biztosító társaságának tekinthető.”

És ami Svédországban történt, az az, hogy nagyon sok ember érkezett a klántársadalmakból, és különösen Szomáliában és a Közel-Keleten a klánnak megvan a maga módja az igazságszolgáltatásra. A klán jogrendszere teljesen eltér az állam alapú társadalom jogrendszerétől. Most összeütközés van a bűnözés és az igazságszolgáltatás különböző kezelési módjai között. A fő különbség az, hogy a klánnak kompenzációs rendszere van a büntetésért. Egy klántársadalomban a csoportot bünteted, nem az egyént. Tehát most van egy probléma, egy olyan helyzet, amikor párhuzamos jogrendszerek léteznek Svédországban és Lundberg szerint nem végeztek elegendő kutatást ebben a témában.

„Jellemző, hogy amikor egy újságíróval együtt antológiát készítettem a klánokról, a svéd médiában az egyik újságban jobboldali szélsőségesekként emlegettek minket a klánok témája miatt. Nem azért, mert negatívan írtunk róla, hanem csak azért, mert írtunk róla” – jellemezte végül a svéd közélet mai helyzetét Lundberg.