Orbán Viktor hozzátette: ezt követően jött „a szakadás vagy inkább törés, nyílt törés” 2015-ben, „a migrációs invázió”. A kormányfő ezt olyan sérülésként jellemezte, ami „után már nem lesz olyan a sportoló mozgása, mint amilyen volt”, „rehabilitál, erőlködik, küzd, de inkább csak becsületből, tudja, s egy idő után beismeri, a régi formáját már nem tudja visszanyerni”.
A kormányfő úgy folytatta: a migrációs krízis önmagában is komoly próbatétel volt, de
Rubiconná azért vált, mert felfedte a közöttünk lévő mély filozófiai, politikai és érzelmi különbségeket a nemzetről, a szabadságról és Németország szerepéről”.
„Kiderült, hogy a magyaroknak és más közép-európaiaknak a haza immanens, a nemzet origó, hazaszeretet nélkül nincs egészséges érzelmi élet. Kiderült, hogy a németek az európai civilizáció másik ösvényén haladnak, valamiféle posztkeresztény és posztnemzeti állapot felé” – sorolta.
Orbán Viktor szerint mi, magyarok megértettük, hogy a németek „ezt nem problémának, nem bajnak, nem orvosolandó civilizációs betegségnek, hanem természetes, sőt kívánatos, mi több erkölcsileg magasabb rendű állapotnak tartják”.