„A gyalázat napja” – Nyolcvan éve bombázták le Pearl Harbort

2021. december 07. 10:34

A „gyalázat napja” után Franklin D. Roosevelt elnök hadat üzent Japánnak, az Egyesült Államok belépése után megnyílt a második világháború új frontja a Csendes-óceánon.

2021. december 07. 10:34
null

Nyolcvan éve, 1941. december 7-én reggel 7 óra 49 perckor 183 japán repülőgép intézett bombatámadást a csendes-óceáni amerikai flotta Pearl Harbor-i támaszpontja ellen. Az elsőt nem sokkal később egy második hullám követte, alig két órával később 21 amerikai hajó, köztük mind a nyolc a bázison horgonyzó csatahajó megrongálódott, vagy elsüllyedt,

az amerikai haditengerészet hosszabb időre akcióképtelenné vált.

A „gyalázat napja” után Franklin D. Roosevelt elnök hadat üzent Japánnak, az Egyesült Államok belépése után megnyílt a második világháború új frontja a Csendes-óceánon.

A támadás ugyan meglepetésszerű volt, de a két nagyhatalom egyre romló viszonya miatt a háborút nehezen lehetett volna elkerülni. A nyersanyagokban szűkölködő, de dinamikusan fejlődő Japán vezetése a gazdasági és népesedési gondok megoldásának egyetlen eszközét a terjeszkedésben, új piacok akár erőszakos meghódításában látta.

1931-ben lerohanták Mandzsúriát, 1937-ben Kínát, majd Délkelet-Ázsia felé fordultak.

Tokió 1940-ben a náci Berlinnel és a fasiszta Rómával háromhatalmi szövetségre lépett, 1941-ben a Szovjetunióval kötött semlegességi megállapodást. Az Egyesült Államokat módfelett aggasztotta az erőegyensúly felborulása a térségben, ezért 1941 elején elrettentő célzattal Hawaiira helyezte át a csendes-óceáni flotta fő bázisát, majd a japán ipar és haditengerészet működését alapjában fenyegető olajembargót léptetett életbe.

A diplomáciai tárgyalások kilátástalan huzakodásba torkollása miatt Tokió választási lehetősége a megegyezésre vagy támadásra egyszerűsödött, s december elején az utóbbi mellett döntött. Az amerikaiak számoltak is ezzel, de hírszerzőik úgy gondolták, hogy a japán szigetekhez közelebbi európai gyarmatok (Szingapúr, Indonézia vagy Indokína) vannak veszélyben, és nem a csaknem hatezer kilométerre fekvő Hawaii.

A viszonylag védtelen Pearl Harborban összevont amerikai hadihajók és repülőgépek azonban túlságosan csábító célpontnak számítottak

a japán stratégák szemében. Tokióban azzal számoltak, hogy az amerikai flotta kiiktatásával időt nyerhetnek pozícióik megerősítésére, s egyben súlyosan gyengíthetik az amerikai morált.

A támadást végrehajtó, Nagumo tengernagy parancsnoksága alatt álló hat repülőgép-anyahajó, 17 csatahajó és 23 tengeralattjáró hónapokig tartó tervezés és gyakorlatozás után futott ki a Kuril-szigeteken található bázisról. Annak érdekében, hogy ne fedezzék fel őket,

az egyes egységek különböző útvonalakon, rádiócsend mellett tették meg az utat a találkozási pontig.

A hadműveletet a legapróbb részletekig kidolgozták, figyelembe véve az amerikai riasztórendszer működését, az amerikai hajók elhelyezkedését is, s azért időzítették hétvégére, mert ilyenkor lazul a fegyelem, ráadásul minden hajó visszatér a bázisra.

Az amerikai hadvezetés

az egyre sokasodó figyelmeztető jelek ellenére sem rendelt el készültséget a támaszponton.

A flotta főparancsnoka a támadás idején éppen golfozott, a radarképernyőn a bázis felé tartó azonosítatlan jeleket észlelő tiszt nem hitte el, hogy azok japán repülők lehetnek. Az elbizakodottságért nagy árat kellett fizetni, a merész és kockázatos tokiói terv sikerrel járt.

A Pearl Harbor fölötti égen 7 óra 49 perckor japán repülők tömege jelent meg, amelyek bombákat szórtak az öbölben horgonyzó hajókra, nem sokkal később megérkezett a támadók második hulláma is. Nyolc óra tíz perckor egy bomba az Arizona csatahajó lőszerraktárában robbant fel, a hajó ezer tengerésszel a fedélzetén süllyedt el. Nem sokkal később egy torpedó az Oklahoma csatahajót találta telibe, amely négyszáz emberrel merült el percek alatt.

Mire a füstfelhők eloszlottak,

2400 amerikai halottat és 1300 sebesültet számoltak össze, minden csatahajót találat ért,

kettő el is süllyedt, és elpusztult 300 repülőgép. Az amerikaiak a zűrzavarban öt saját repülőgépüket is lelőtték, a támadók csak 29 repülőgépet, négy tengeralattjárót és 64 embert vesztettek. Nagumo nem aknázta ki a sikert, nem indította el a támadás harmadik hullámát, így a kikötő infrastruktúrája és üzemanyag-tárolói épen maradtak. Döntése japán szempontból később végzetesnek bizonyult, amiként az is, hogy az amerikai flotta kulcsfontosságú egységei, a repülőgép-hordozók éppen nem horgonyoztak a kikötőben, s sértetlenül vészelték át a végzetes napot. Az amerikaiak azonnal hozzáláttak a megrongálódott hajók kijavításához, de ez hónapokba tellett. A japán hadműveletek hosszabb ideig zavartalanul folyhattak a térségben, az amerikaiak csak 1942 nyarán, a Midway-szigeteknél tudták megfordítani a háború menetét.

Franklin D. Roosevelt elnök a támadás másnapján a sokkolt amerikai nemzethez intézett beszédében „a gyalázat napjának” nevezte december 7-ét, az Egyesült Államok hadat üzent Japánnak.

Újabban előkerült iratok szerint Hirohito japán császár tudott a támadásról és jóvá is hagyta azt Todzso Hideki miniszterelnökkel órákkal a légicsapás előtt tartott találkozóján. A császárt így akár háborús bűnösnek is minősíthették volna a háború után, de mivel a japán nép élő istennek tekintette, a megszálló amerikai hatóságoktól mentességet kapott és az új, demokratikus Japán jelképének tették meg. Todzsót viszont háborús bűnösként halálra ítélték és kivégezték. A mai napig folyik a vita arról, hogy Roosevelt elnök tudott-e a rajtaütés tervéről, sokan vélik úgy, hogy igen, de nem tett semmit, hogy egységes országot vihessen a háborúba. Az igazság vélhetően soha nem fog kiderülni.

A Pearl Harbor-i támadást túlélő legidősebb amerikai veterán 2018 novemberében, 106 évesen halt meg.

(MTI)

Nyitókép: Pearl Harbor, 1941. december 7.
1941. december 7-én a japánok bombatámadást intéztek a Pearl Harborben állomásozó csendes-óceáni amerikai flotta
ellen, s annak nagy részét megsemmisítették. Másnap az Egyesült Államok hadat üzent Japánnak, s ezzel belépett a második világháborúba. Amerika hadbalépése -
miként 1916-ban - most is döntő befolyással volt a világháború kimenetelére.
A képen: "Tora, tora, tora" (Tigris, tigris, tigris) címmel a 20th Century Fox hollywoodi filmvállalat filmet forgat a japánoknak a második világháború folyamán az amerikai haditengerészeti támaszpont ellen intézett támadásáról.
MTI Fotó/UPI

Összesen 46 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Gyzoltan
2021. december 14. 08:22
Sokan látják helyesen, hogy a „A gyalázat napja”, az USA gyalázatának napja, mely legalább az I. Világháború óta a mai napig tart! Minden napja a világnak, világunknak. Talán az az elégtételünk meglehet, hogy Izrael borjúkötelén nemigen fickándozhat, feladataikat a zsidóság határozza meg.., mint eddig is... -ha az amerikai lakosság nem lép, hamarosan olyan nyomorultul érezhetik magukat, mint a magyarság Magyarországon... Túlzás lenne? -Macron fényében?
Friedrich Ferdinand von Beust
2021. december 13. 22:32
Nem volt könnyű kiprovokálni a japán támadást, rengeteg emberéletet követelt, de végül csak összejött az USA vezérkarának.
Zsaturnuzs
2021. december 08. 01:19
Népszerűek az összeesküvés-elméletek. Na de. Az USA és Japán is majdnem biztosra vette, hogy háború lesz köztük. Majdnem. A tárgyalások az utolsó napig folytak köztük. Eközben mindkét fél készült a háborúra, az USA is. Ha mindegyik titkosszolgálati jelentést elhitték volna az amerikaiak, akkor több helyen is össze kellett volna vonniuk az erőiket, ami nyilvánvaló képtelenség. Pearl Harbor kellően távolinak tűnt Japántól, de jóval közelebb volt, mint a honi kikötőik. A japán támadáshoz hasonlóra addig nem volt példa a modern flották történetében. És a japánok kiválóan hajtották végre a Jamamoto vakmerő tervét. Nem csak az amcsik hibáztak sokat a háborúra való felkészülés során, hanem a japcsik is. Maga a támadás is tele volt kisebb-nagyobb bakikkal, mindkét oldalon. A harc, a háború már csak ilyen, tele van váratlan fordulatokkal és döbbenetes tévedésekkel. Nem olyan, mint a filmek. Az USA csendes-óceáni csatahajói a legmodernebbek voltak, szemben a vádakkal. És akkoriban még minden flottában többre tartották a csatahajókat, mint a repülőgép-hordozókat. Ha az USA pontosan tudta volna, hol és mikor támadnak a japánok (ugyebár ez a fő vád Roosevelt és az amcsi vezetés ellen), akkor nem csak a repülőgép-hordozókat küldték volna ki az óceánra. Elég lett volna a TÖK ÜRES kikötő megtámadása a háború kirobbanásához, nem kell ahhoz több ezer áldozat és csatahók elsüllyesztése... Casus bellinek elég volt a világháború kirobbantásához a gleiwitzi rádióadó elleni kamu támadás, a Szovjetunió elleni hadüzenetünkhöz Kassa téves bombázása stb. Ha "üres" lett volna Pearl Harbor, a bombázása akkor is bőven elég lett volna a háborúhoz.
Akitlosz
2021. december 07. 20:58
"A mai napig folyik a vita arról, hogy Roosevelt elnök tudott-e a rajtaütés tervéről, sokan vélik úgy, hogy igen, de nem tett semmit, hogy egységes országot vihessen a háborúba." Roosevelt háborúzni akart, de az amerikai közvélemény nem, s ez "demokráciában" számít, ezért meg kellett teremtenie a háború támogatottságát. Azt pedig úgy lehet, ha nem Amerika lép önként háborúba, hanem más ország megtámadja. Churchill is azon dolgozott akkor már másfél éve, hogy Amerikát beléptesse a háborúba. Miért nem volt egyetlen amerikai anyahajó sem Pearl Harborban? Ha ezt tudták volna a japánok, akkor talán nem is támadtak volna. Persze volt ott japán tengeralattjáró, de a rádiócsend miatt nem jelenthette. Nagumo pedig valószínűleg éppen azért nem folytatta a támadást, mert kiderült a számára, hogy az amerikai anyahajók nincsenek Pearl Harborban és nem tudta, hogy hol vannak, s ez így potenciálisan nagy veszélyt jelenthetett a saját flottájára.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!