A bírósági párbeszéd az uniós jogrend „záróköve” – beszélgetés Christopher Vajdával

Az Európai Unió Bírósága (EUB) évtizedek óta fontos szerepet játszik az Európai Unió jogának fejlesztésében, valamint a nemzeti jogokhoz való viszonyának meghatározásában. Az uniós jog elsőbbségének vagy szupremáciájának elvétől az uniós jogszabályok átültetésének elmulasztásáért fennálló állami felelősségig bezárólag valamennyi jelentős uniós jogi doktrína tulajdonképpen bíró alkotta jog. Az EUB volt tagjaként Ön hogyan látja a luxemburgi bíróság szerepét az EU jog fejlesztésében? 

Három pillért említenék. Az első pillér bár eljárási jellegű, de ezzel együtt nagyon fontos. Ez az előzetes döntéshozatali eljárás, amelyet az EUB az európai jogrendben „zárókőnek” tekint. Ezen eljárás keretében a tagállami bíróságoknak vagy lehetőségük van, vagy pedig bizonyos esetekben kötelesek előterjeszteni az uniós intézkedések értelmezésével és érvényességével kapcsolatos kérdéseiket. Az EUB pedig a végső döntőbírója annak, hogyan is kell az uniós jogot értelmezni.

Ez elvezet a második pillérhez, ami a „közvetlen hatály”. Ezt a doktrínát az EUB első ízben a Van Gend en Loos ügyben mondta ki az 1960-as években. Ez a doktrína nyújt lehetőséget arra, hogy mind a természetes személyek, mind pedig a vállalatok közvetlenül hivatkozhassanak az uniós jogra. Ebben a döntésében az EUB kifejtette, hogy az Európai Gazdasági Közösséget megalapító szerződések abban különböznek a hagyományos nemzetközi szerződésektől, hogy közvetlenül az egyéneknek biztosítanak jogokat, amelyek a saját tagállami bíróságaik előtt érvényesíthetők és kikényszeríthetők. Mostanra

Ebből fakad a harmadik pillér, ami az elsőbbség vagy szupremácia kérdése. Ezt szintén az EUB fektette le a Flaminio Costa kontra ENEL ügyben. Az uniós jog szupremáciájának kimondása amiatt vált elkerülhetetlenné, hogy a bíróság lefektette közvetlen hatály tanát. Az EUB szerepének jelentősége ezen a három pilléren áll.

Ha az érem másik oldalát nézzük, akkor véleménye szerint melyek ennek az elsőbbségnek a korlátai? Talán maguk az Alapító Szerződések?

Az EUB hatáskörét és annak határait az Alapító Szerződések határozzák meg. Ugyanakkor ezen a korláton belül az uniós jog elsőbbséget élvez a nemzeti joggal szemben. Ha az EUB hatáskörét további korlátok közé kívánnák szorítani, akkor ezt a Szerződések módosításával lehet megtenni.

Ugyanakkor az is látható, hogy a tagállamok alkotmánybíróságai vagy ezzel egyenértékű bírói fórumai egyre nagyobb mértékben vesznek részt az Európai Unió jogalkotói, végrehajtói intézkedéseinek vagy akár bírói döntéseinek a nemzeti alkotmány alapján történő felülvizsgálatában. Ez az alkotmányossági felülvizsgálat egészen az 1970-es évekig nyúlik vissza, ugyanakkor az utóbbi évtizedben felerősödött. Véleménye szerint milyen szerepet játszanak a nemzeti alkotmánybíróságok az uniós jog fejlesztésében?

Elöljáróban le kell szögeznem, hogy

Az EUB nemcsak az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés 267. cikkében rögzített formális karakterű előzetes döntéshozatali eljárás keretei között, hanem informális értelemben is széleskörű dialógust alakított ki a tagállamok bíróságaival és alkotmánybíróságaival. Ez a bíróságok közötti párbeszéd rendszeresen szervezett két vagy többoldalú találkozókat is magában foglal, amelyek során a közös érdeklődésre számot tartó kérdéseket beszélik át. A nemzeti alkotmánybíróságok legfőbb feladata annak biztosítása, hogy a nemzeti jogszabályok összhangban álljanak saját nemzeti alkotmánnyal. Miközben ezt a feladatukat ellátják, természetesen elkerülhetetlenül szembesülnek az uniós joggal is.

Ez a viszonyrendszer azért kódolja a konfliktust is...

Ön az 1970-es éveket idézte. Ebben az időben volt az első konfliktus, amikor a német alkotmánybíróság kimondta, hogy az uniós jogot a német alapvető jogok fényében felül kell vizsgálni, minthogy az uniós jogrend nem ismer ilyen alapjogokat. Ez természetesen veszélyeztette az uniós jog szupremáciáját és egységes alkalmazását. Ezt a veszélyt felismerve az EUB rögzítette, hogy az EU tulajdonképpen elismeri az alapvető jogokat. Ez tette lehetővé, hogy a német bíróságok továbbra is elfogadják az uniós jog szupremáciáját azon az alapon, hogy az uniós jogrend tiszteletben tartja az alapvető jogokat.

És akkor mi történt később?

Nos, az uniós jog időközben jelentős mértékben bővült. Ezzel párhuzamosan ugyanakkor elfogadták az EU saját alapjogi dokumentumát, az Alapjogi Chartát, amely az uniós jog tagállami alkalmazása során érvényesül. Mivel az uniós jog szabályozási köre egyre tágul, és jóval túlmutat a gazdasági integráció eredeti elképzelésén,

Ez nyilvánvalóan egy feszültségekkel átszőtt terület, különösen az olyan érzékeny kérdéseket érintően, mint a menekültjog, a magánszféra vagy a nemzetbiztonság.

Amint azt Ön is említette, az európai integráció gazdasági együttműködésként indult, de mára az uniós jog jóval tágabb, és sok más társadalmi kérdést is szabályozása alá von. Hogyan érinti mindez a bírói párbeszédet?

Vitán felül áll, hogy mostanra több uniós joggal kapcsolatos ügy kerül a nemzeti alkotmánybíróságok elé. Ebből következik, hogy a nemzeti alkotmánybíróságok az utóbbi időkben több ízben fordulnak előzetes döntéshozatali kérelemmel az EUB-hoz, mint korábban.

Véleménye szerint hogyan lehetne javítani az európai és a nemzeti bírósági fórumok közötti párbeszéd hatékonyságát az uniós jog harmonikusabb értelmezése érdekében?

Ami szerintem rendkívül fontos az az, hogy az EUB egy állandó dialógust tartson fenn a nemzeti bíróságokkal. Ez egyfelől egy formális értelemben vett dialógus kell legyen, mint például amikor a német alkotmánybíróság egy előzetes döntéshozatali kérdéssel fordul az EUB-hoz az Európai Központi Bank tevékenységével kapcsolatban. Másfelől azonban ide kell érteni az olyan informális dialógusokat is, amelyek rendszeres fórumot nyújtanak a bíróknak ahhoz, hogy megvitassák a friss döntéseket.

Véleménye szerint lehet valamilyen hierarchiát felállítani az európai bírói fórumok és a nemzeti felsőbíróságok között, vagy inkább egyenlőkként tanácskoznak?

Nos, úgy vélem, hogy ezt a kérdést kétféleképpen kell megközelíteni. Nyilvánvaló, hogy az EUB-t illeti az utolsó szó, ha a kérdés az uniós jog értelmezése. Ezért az EUB az uniós jogra vonatkozó kérdésben anélkül dönthet, hogy a nemzeti alkotmánybíróság ugyanabban a kérdésben hozott döntése kötné őt, és ítéletét valamennyi nemzeti alkotmánybíróságnak alkalmaznia kell. Formális értelemben tehát ebben az esetben nem egyenlők közötti viszonyról van szó.

Az EUB ezért minden esetben nagyon figyelmesen tanulmányozza a nemzeti alkotmánybíróságtól származó előzetes döntéshozatali kérdéseket.

Tudna mondani személyes példát?

Történt, hogy egy alsóbb fokú olasz bíróságtól egy általános forgalmi adóval kapcsolatos ügyben érkezett értelmezési kérdés. Az olasz bíróság arra volt kíváncsi, vajon az olasz büntetőtörvényben az adócsalás bűncselekménye tekintetében előírt elévülési határidő összeegyeztethető-e az uniós joggal. A kérdést nemlegesen válaszoltuk meg. Ezt követően az olasz alkotmánybíróság élt előzetes döntéshozatali kérelemmel (M.A.S. and M.B, Case C-42/17), amelyben megkérdőjelezte az első ügyben hozott döntés helytállóságát. Udvariasan rámutatott arra, hogy az ügyben egy sor olyan részletkérdés van, ideértve a visszaható hatály tilalmának elvét, amelyet az EUB figyelmen kívül hagyott. Ennek fényében az olasz alkotmánybíróság kérte az EUB-t, hogy gondolja újra az első ítéletében foglaltakat. Az EUB ennek megfelelően cselekedett. Korábbi ítéletét ugyan nem változtatta meg teljesen, de az alkotmánybíróság szempontjainak figyelembevételével árnyalta azt. Ez az ügy az alkotmánybíróság és az EUB közötti gyümölcsöző párbeszéd jó példája. Az EUB-nak tehát nagyon alaposan meg kell vizsgálnia, amit a nemzeti bíróságok mondanak, de ez nem kötheti őt.

Figyelembe véve az európai integráció egyre erősödő politikai karakterét, véleménye szerint megfontolandó lenne-e egyfajta „fordított” előzetes döntéshozatali eljárást bevezetni, amelynek értelmében az EUB köteles lenne konkrét kérdésekben a nemzeti alkotmánybíróságokhoz fordulni?

Nem igazán szimpatizálok a „fordított” előzetes döntéshozatali eljárás gondolatával. Egy ilyen lehetőség egyfelől meghosszabbítaná a jogi eljárást, a peres felek pedig ésszerű időn belül várnak válaszokat. Másfelől az, hogy jogi szempontból valami a nemzeti identitás körébe tartozik-e végső soron szintén uniós jogi kérdés, hiszen ez egy olyan fogalom, amely az Alapító Szerződésben szerepel. Ennek ellenére

Semmi sem akadályozza meg az előzetes döntéshozatalt kezdeményező nemzeti bíróságot abban, hogy részletesen kifejtse az EUB-nak, mi a nemzeti alkotmány szerinti álláspont, és szerinte milyen következtetés fogalmazható meg az uniós jog alapján.

A közelmúltban megindult Európa jövőjéről szóló konferencia fórumot kíván biztosítani az EU lehetséges reformjairól, valamint az európai kontinens jövőjéről szóló vitákhoz. Ennek keretében lehetőséget kínál az EUB összetételének és helyzetének reformjával, valamint a nemzeti alkotmánybíróságok és az EUB egymásra hatásával kapcsolatos kérdések megvitatására is. Milyen reformlépéseket tartana érdemesnek megfontolni egy harmonikusabb együttműködés, valamint a tagállamok alkotmányos struktúráinak és identitásának hatékonyabb tiszteletben tartását célzó egyensúly megteremtése érdekében?

Hét éves uniós bírói tapasztalatom alapján azt mondhatom, hogy tulajdonképpen nem igazán merül probléma abban az értelemben, hogy a nemzeti alkotmánybíróságok lojálisan és különösebb nehézség nélkül alkalmazzák az EUB ítéleteit. A kivételek persze szalagcímre kerülnek. Úgy vélem, hogy az EUB és az uniós jogrend fennmaradása nemcsak az uniós jog elsőbbségen múlik, hanem az EUB döntéseiben előadott indokolás színvonalának meggyőző erején is. Az indokolásnak különösen arra kell rámutatnia, hogy a vesztes fél miért veszített. Az EUB ítéleteinek indoklása mára jóval teljesebb, mint harminc évvel ezelőtt volt. Véleményem szerint ez nagy előrelépés. Minél jobb és teljesebb az indoklás, annál könnyebben fogadják el az EUB ítéleteit nemzeti szinten. Az EUB összetételét tekintve

Szerencsére a tagállamok eddig mindig követték az itt megfogalmazott nem kötelező erejű véleményeket. A bizottság munkája kétségtelenül hozzájárult az európai bírák minőségének javulásához, ami mind az uniós, mind pedig a nemzeti jogrendek javára válik.

A nemzeti bíróktól elvárás, hogy folyamatosan tanulmányozzák az uniós jogot. Véleménye szerint vajon megfontolandó lehet, hogy egy olyan követelmény, miszerint az EUB bíróknak is folyamatosan tanulmányozniuk kellene a nemzeti alkotmányok alapvető rendelkezéseit és fő fejlődési irányvonalát?

Úgy gondolom, hogy az EUB tagjaitól túl nagy elvárás lenne ezt kérni. Ugyanakkor a korábban már említett informális párbeszéd keretei között az EUB bírái rendszeresen találkoznak a nemzeti alkotmánybírókkal, ami kiváló alkalmat nyújt arra, hogy eszmét cseréljenek a nemzeti szintű jogfejlődésről. Emellett pedig, amint azt már említettem, a nemzeti alkotmánybíróságnak előzetes döntéshozatali kérelmében mindig be kellene mutatnia az ügyben alkalmazandó nemzeti jog követelményeit. Ilyen módon az EUB naprakész információkat kap arról, hogy milyen álláspontra helyezkedik a nemzeti jog egy adott kérdésben.

Kép: AFP PHOTO / JOHN THYS