Újabb fegyveres konfliktust robbanthat ki a brexit az Egyesült Királyságon belül

Kifejezetten a paramilitáris szervezetek jelentette kockázatok felderítésére szakosodott szakértői szervezet, az Independent Reporting Commission (IRC) jelenti: „nyilvánvaló és közvetlen veszélyt” jelent az Egyesült Királyság és Írország társadalmára, hogy az Észak-Írországban tevékenykedő fegyveres bandák erőszakot követhetnek el. 

A szervezet szerint

A szigetország és az Írország között létrejött kormányközi megállapodás által létrehozott IRC szakértői a brexit okozta társadalmi feszültségek eszkalálódása kapcsán tartanak ettől. 

„A brexit visszhangja és különösen az északír jegyzőkönyv tovább bonyolították a korábban fennálló helyzetet, mindez pedig újabb bonyodalmakhoz és a paramilitáris szervezetek egyre növekvő szerepvállalásához vezetett.”

– derül ki a jelentésből. A szerzők arra utalnak, hogy az idei év során ismét megszaporodtak az erőszakba torkolló utcai konfliktusok Észak-Írországban. Áprilisban hosszabb ideig tartó tüntetéssorozat a Brexitet követően közvetetten az Ír-tengeren kialakult kereskedelmi határ, közvetlenül pedig egy belpolitikai botrány kapcsán robbant ki. Az eset eszkalálódni akkor kezdett, amikor fiatal unionista tüntetők egy csoportja a rendőrséggel került összetűzésbe Belfast utcáin, kövekkel és Molotov-koktélokkal dobálta meg a rendőri erők tagjait. Több tucat rendőr megsebesült, többeket letartóztattak. Belfast mellett Carrickfergus és Derry városaiban is zavargások törtek ki. 

A belfasti utcák idén ősszel sem voltak feszültségmentesek. Az északír protokoll ellen tüntetők novemberben az intézkedő rendőröket támadták meg különféle pirotechnikai eszközökkel. Ekkor személyi sérülés nem történt, három rendőrautó azonban megrongálódott. 

„Bonyodalmak” alatt kiváltképp a kilátástalan anyagi helyzetben lévő polgárok társadalmi helyzetét kell érteni. Ezeknek az embereknek az említett paramilitáris szervezetek nyújtanak támaszt és identitást – bűnözés útján. Ahogy ez a tanulmányban is áll, az irányadó bűnözési, igazságszolgáltatási és családi háttérrel kapcsolatos (szocioökonómiai) statisztikák önmagukban nem igazolják azt a feltevést, hogy az összes társadalmi problémát ma kizárólag a paralmilitarizmus oldaná meg. Az azonban bizonyos, hogy a szegénység, emiatt pedig a megemelkedett bűnözési hajlandóság bizonyos társadalmi csoportokat fogékonnyá tesz az országban tevékenykedő fegyveres csoportok üzeneteire.

Az IRA szimpatizánsai több mint 2.100, a brit lojalistákhoz tartozó fegyveresek pedig több mint ezer ember haláláért felel, ha csak a három évtizeden keresztül tartó, Észak-Írország jogállását övező konfliktus-sorozatot vizsgáljuk. A fegyverek már az 1990-es évek közepe óta nyugszanak, a két oldal pedig az 1998-as nagypénteki egyezmény eredményeképpen hivatalosan is lemondott az erőszakról. A mostani jelentés azonban fényt derített arra, hogy

Az IRC munkatársai arra kérik az Egyesült Királyság és Írország kormányaitól, hogy egy közösen létrehozott testületbe hívják meg a megfigyelt szervezetek képviselőit is, akik közreműködhetnek a konfliktusokat rejtő helyzet tisztázásában.

Ahogy arról már korábban írtunk, ha csak a feszültség 20. századi gyökereit vesszük alapul, a konfliktus az 1920-as évek elejére nyúlik vissza. Ekkor a Nagy Britannia által évszázadokon keresztül uralt Írország önálló állammá vált, Észak-Írország azonban az Egyesült Királyság része maradt.

Ezt követően

Előbbiek elégedettek azzal, hogy országuk a brit korona fennhatósága alatt maradt (vagyis brit királyhoz lojálisak), ezzel szemben a nacionalisták éppen hogy az Egyesült Királyságtól függetlenednének, hogy az Ír Köztársaság részévé válhassanak. Ehhez hozzáadódott egyfajta vallási szembenállás is: úgy tartják, hogy az unionisták jellemzően protestáns, a nacionalisták pedig katolikus vallásúak.

A két pólus közötti szembenállás különösen az 1960-as évek táján erősödött fel, s innentől kezdve az erőszak is mindennapossá vált, ez az állapot pedig egészen az 1990-es évekig tartott. A konfliktus odáig fajult, hogy a brit hadsereg is megjelent a színen, hogy szembe találkozzon a republikánusok fegyveres erejével, az Irish Republican Army-vel (IRA). A lojalisták is csoportokba verődtek és fegyverkezésbe kezdtek – így jött létre az Ulster Defence Association (UDA) és az Ulster Volunteer Force (UVF).

Ezt a szélsőségekig fokozott helyzetet oldotta fel a Nagypénteki Egyezmény, amelynek nyomán egy unionistákból és nacionalistákból álló koalíció kormányozta az országot (előtte jellemzően lojalisták kormányoztak).

Az egyik pólus a Democratic Unionist Party (DUP), amely értelemszerűen a lojalista-unionista mozgalom konszolidált utódja. A jelenlegi parlamenti erőviszonyok tekintetében a DUP szűk többséggel van jelen a törvényhozásban. Ezzel szemben a nacionalista-republikánus Sinn Féin (amelyet sokan a fentebb említett IRA-hez kötnek) az ír parlament második legerősebb erejét adja.

Kép: Kormányzati megfigyelőcsoport tagjai mérik fel az északír városban, Omaghban történt autóbomba-merénylet veszteségeit. 1998-ban. A merényletben 28 ember meghalt, 15 fő pedig megsebesült. PAUL VICENTE / AFP

Dobozi Gergely