Ilyen gyakorlatnak számít például, hogy a műben szereplő a kínai tánc kis hármas lépésekkel „vázolja” a nézők előtt a vonatkozó sztereotípiákat. S önmaga a keleti tánc a háremhölgyekkel, de a barnára festett szólista is olyan elemek, amelyek összeférhetetlenek a jelenleg irányadó politikai narratívával.
A döntés megosztó: a konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung cikkében bírálja az intézet vezetését amiatt, mert feleslegesen atyáskodik a közönsége felett.
„Szomorú, hogy Karácsony előtt nem játsszák A diótörőt, és arrogáns, hogy épp ezek miatt az indokok miatt zárkóznak el.” - áll a lapban, majd a szerző így folytatja: „Tudjuk, hogy a kínaiak nem ilyenek. Bizonyosan, nem mindegyikük olyan akrobatikus és virtuóz, mint amilyennek Petipa tündérmeséje beállítja őket. Mellesleg a tündérmesékben mindig minden más: a szabók, a békák, a szolgák és a királyok.”
A berlini Der Tagesspiegel ellenben pozitívan értékelt. A lap szerint Theobald helyesen döntött, amikor a mű kulturális és történelmi gyökereit vizsgálta, azzal összefüggésben, hogy az mely történelmi kontextusban készült, s hogy miért számít problémásnak manapság. A Der Tagesspiegel megemlékezett arról is, hogy a párizsi Opera Balett is úgy döntött, hogy szakít a „blackfacing” alkalmazásával, s hogy számos amerikai, kanadai és brit társulatok is foglalkoznak azzal, hogy hogyan lehetne az antirasszizmus és diverzitás elvei mentén felülvizsgálni a klasszikus darabokat.
A skót balett szintén ebben a hónapban döntött