Egyre inkább eluralkodóban van a progresszív politika a színházakban tőlünk nyugatabbra; s különösen igaz ez a Berlini Állami Balettintézetre is - írta meg a Berliner Morgenpost. Az intézet kolonializmusra való hivatkozással lemondta a közönség körében karácsony előtt rendkívül népszerű Csajkovszkij mű, A diótörő színpadra vitelét. Az intézményben erre az úgy nevezett „blackfacing” (vagyis amikor jellemzően fehér színészek bőrszínüket feketére festve játszanak el afroamerikai karaktereket), és az ahhoz hasonló etnikai sztereotípiák (például kínai tánc, illetve ázsiai háremhölgyek) megjelenítése miatt került sor.
Nem volt ez mindig így;
az intézet előadását a közvélemény alig egy évtizeddel korábban még ünnepelte. A 2013-ban tartott premiert követően ugyanez az orgánum még „Nosztalgikus álomvilág cukorszínű színpadon” címmel hozott le kritikát, külön kiemelve a spanyol, keleti és kínai rigmusokra koreografált show-táncok minőségét. További kontraszt, hogy míg az eredeti műben például a 2. felvonásban volt úgy nevezett „blackface” gyerekjelenet, ezt illetően az intézethez csak a 2015-ös előadások után érkeztek be panaszok. Egy balettvezető-váltást követően pedig a gyerekek már fekete arcfestés nélkül léptek fel.
Christina Theobald, az intézmény művészeti igazgatója elmondása szerint az eltörölt, nagyságrendileg másfél millió eurós előadás főleg az eredeti, 1892-es műn alapult.
Az intézet jól láthatóan mindent át akar értékelni, s
fel akar hagyni az „idejétmúlt és diszkriminatív előadási gyakorlattal”.
”.Ilyen gyakorlatnak számít például, hogy a műben szereplő a kínai tánc kis hármas lépésekkel „vázolja” a nézők előtt a vonatkozó sztereotípiákat. S önmaga a keleti tánc a háremhölgyekkel, de a barnára festett szólista is olyan elemek, amelyek összeférhetetlenek a jelenleg irányadó politikai narratívával.
A döntés megosztó: a konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung cikkében bírálja az intézet vezetését amiatt, mert feleslegesen atyáskodik a közönsége felett.
„Szomorú, hogy Karácsony előtt nem játsszák A diótörőt, és arrogáns, hogy épp ezek miatt az indokok miatt zárkóznak el.” - áll a lapban, majd a szerző így folytatja: „Tudjuk, hogy a kínaiak nem ilyenek. Bizonyosan, nem mindegyikük olyan akrobatikus és virtuóz, mint amilyennek Petipa tündérmeséje beállítja őket. Mellesleg a tündérmesékben mindig minden más: a szabók, a békák, a szolgák és a királyok.”