Újra szakad Bosznia?

2021. november 03. 06:48

Úgy tűnik, megunta Bosznia-Hercegovina működésképtelenségét a boszniai szerb vezetés: Milorad Dodikék gyakorlatilag kivezetnék a Republika Srpskát a nemzetközi gyámság alatt működő balkáni országból – kérdés, mit szólnak ehhez a bosnyákok, horvátok és a többi erősen érintett nemzetközi szereplő.

2021. november 03. 06:48
null
Greczula Levente László

„Jönnek a farkasok Krajinából, rettegjetek, usztasák és törökök!” – a réten állva trombitáló, harmonikázó, szintetizátorozó és éneklő négy szerb férfi elsőre komikus látványt nyújt. Az évszám 1993, a banda az egyik leghíresebb boszniai szerb háborús dalt, a Karadžič, vezesd a szerbeket címűt adja elő.

Még ma sem tudni pontosan, ki lehetett ez a négy férfi valójában. Az viszont biztos, hogy az uralkodó boszniai szerb politikai elit hozzáállása keveset változott Bosznia-Hercegovina másik két államalkotó nemzetéhez, a bosnyákokhoz és a horvátokhoz. És ha Milorad Dodikon, a háromfős boszniai elnöki tanács szerb tagján múlik, a Nyugat-Balkán talán legnehezebb sorsú országa hamarosan még súlyosabb válságba kerülhet.

Egy nem működő állam

A hatvankét éves Milorad Dodik, aki 2010 és 2018 között a szerb köztársaság (Republika Srpska) elnöke volt,

nagyon közel áll ahhoz, hogy szétrobbantsa az egyébként is elég ingatag lábakon álló Bosznia-Hercegovinát.

Az országot lényegében létrehozó 1995-ös daytoni béke az ország területe feletti fennhatóságot a két entitás, a bosnyák–horvát többségű Bosznia-hercegovinai Föderáció és a Republika Srpska között osztotta meg, körülbelül ugyanakkora mértékben. Azért, hogy a két szövetségi egység közötti széthúzásnak elejét vegyék, a szerződés kidolgozói felállítottak egy sor közös intézményt, mint például az előbb már említett elnöki tanácsot. Az újonnan létrejött állam felett a különböző nemzetközi szervezeteknek is kiterjedt ellenőrzési jogkörei lettek.

A megállapodás annyiban mindenképpen sikeres volt, hogy a megkötése óta eltelt huszonhat évben nem tört ki újabb fegyveres konfliktus Bosznia-Hercegovinában, ám ezzel lényegében véget is ért az előnyeit tartalmazó lista.

A valóságban Bosznia-Hercegovina egy instabil állam lett,

aminek a tulajdonságai bizonyos tekintetben összeegyeztethetetlenek az élettel: a Dunántúlnál is kisebb területű bosnyák–horvát föderáció például tíz további kantonra oszlik, amik mind saját parlamenttel és kormánnyal rendelkeznek. Ebben az országban tehát nem könnyű egyről a kettőre jutni a politikában.

Tegyük hozzá: igazán talán senki nem is akarta, hogy Bosznia-Hercegovina valaha is működjön, és ez nem is akkora csoda. A daytoni békével létrehozott államban halálos ellenségeknek kellett volna együttműködnie már a kezdetektől, ellenérdekelt felekből pedig sosem volt hiány.

A boszniai szerbek – Belgrád nagyvonalú támogatása mellett – tüntetőleg Banja Lukába tették át a székhelyüket a közösnek szánt főváros, Szarajevó helyett, és nem is csak Szerbia egyetértésére számíthattak az állam destabilizálásában. Horvátország korábbi autoriter miniszterelnöke, Franjo Tuđman révén bábáskodhatott a daytoni béke születésénél, Zágrábnak pedig ma sem igazán érdeke, hogy Bosznia-Hercegovina stabil és önálló ország legyen – ezt pedig úgy lehet a leghatékonyabban elérni, ha az ember időnként az ősellenséggel szövetkezik, aki történetesen Banja Lukában székel. És még szó sem esett a távolabbi érdeklődőkről, akik elsősorban a bosnyákok szívét szeretnék meghódítani:

Törökországnak és Szaúd-Arábiának is kiterjedt érdekeltségei vannak az országban.

Valentin Inzko búcsúajándéka

Mindezen nehézségek ellenére Bosznia-Hercegovina eddig úgy-ahogy a felszínen tudott maradni a balkáni politika viharos tengerén. Ez nem utolsósorban a fentebb már említett nemzetközi szervezeteknek, például az ENSZ-nek is köszönhető. A békeszerződés értelmében a nemzetközi közösség egy főképviselőnek nevezett tisztségviselőt delegálhat az országba, aki rendkívül széles körű befolyással rendelkezik Bosznia-Hercegovina belügyei felett. A főképviselőnek jogában áll kötelező érvényű jogszabályokat kibocsátani, sőt, ha úgy ítéli meg, hogy egyes köztisztviselők jogsértően végzik a munkájukat, akkor egymaga is elbocsáthatja őket hivatalukból.

Egy kicsit olyan ez, mintha Bosznia-Hercegovinának lenne egy királya,

akit szinte egyáltalán nem lehet számon kérni a döntései miatt – a főképviselő ennek megfelelően általában közutálatnak örvend az országban.

A néhány hónapja leköszönt főképviselő, az osztrák Valentin Inzko kitörölhetetlen nyomot hagyott a boszniai politika világában. Inzko, aki 2009-től töltötte be ezt a pozíciót, hivatali ideje végére megelégelte, hogy a szarajevói kormány képtelen meghozni egy olyan törvényt, ami börtönbüntetéssel sújtja azt, ha valaki relativizálja vagy tagadja a srebrenicai mészárlást és más háborús bűnöket. A tervezett törvény leghangosabb ellenzői természetesen a szerb nacionalisták voltak, akik közül sokan a mai napig is váltig állítják, hogy nem történt erőszak a Republika Srpska keleti csücskében található faluban.

A főképviselő úgy döntött, hogy búcsúzóul a ráruházott jogokkal élve önállóan módosítja az ország büntető törvénykönyvét, ami így akár három év szabadságvesztéssel is büntetheti a háborús bűnök tagadását.

A Republika Srpska politikai elitje azonnal reagált a törvénymódosításra. Magas rangú politikusok párthovatartozástól függetlenül kijelentették, hogy a továbbiakban bojkottálni fogják a közös intézményeket, amik lényegében az ország összetartásáért felelősek. Milorad Dodik

azt is kijelentette, hogy „nem fogunk olyan országban élni, ahol valaki úgy adhat ki törvényeket, hogy egyszerűen felrakja őket a weboldalára”.

A közös munka folytatásának feltételéül a törvénymódosítás visszavonását szabták a szerbek, ami eddig még nem történt meg. Inzko utódja, a német Christian Schmidt egyelőre nem úgy tűnik, hogy engedne Banja Luka zsarolásának – igaz, neki amiatt is aggódnia kell, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagjai közül Kína és a hagyományosan szerbbarát Oroszország sem támogatja a kinevezését.

Templom és mecset Szarajevóban. Fotó: Shutterstock
Templom és mecset Szarajevóban. Fotó: Shutterstock

Akkor szakítunk

Schmidt többször is figyelmeztette Dodikot, hogy ideje lenne visszafognia magát, legalábbis ami a szakadár hangokat illeti. Az ország lakossága már megszokhatta, hogy a szerb politikus rendszeresen fenyegetőzik a közös intézmények hátrahagyásával és a Republika Srpska önállóságának növelésével, de ezek eddig többnyire blöffnek bizonyultak. Most azonban úgy tűnik, nincs megállás: Milorad Dodik retorikája az elmúlt hetekben egyre agresszívabbá vált, és sokak szerint már a boszniai békét fenyegeti.

Októberre többé-kevésbé kikristályosodtak a Banja Luka-i vezetés elképzelései a Republika Srpska saját lábakra állításáról. Milorad Dodik és társai a közös intézményeket látják a legnagyobb akadálynak, ezért terveik szerint fokozatosan saját intézményekkel váltanák fel őket. A szerb entitás saját gyógyszeripari hatóságának felállításáról már szavazott is a Republika Srpska parlamentje, de ez csak a nyitótánc volt: ha minden az elképzelések szerint halad, hamarosan

saját adórendszere, saját bíróságai, és végül saját hadserege is lehet a szerbeknek.

Dodik legalábbis ezt ígéri. A felesleges kockázatvállalást elkerülendő a boszniai szerbek első számú politikusa október elején Aleksandar Vučić szerb elnökkel és Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel is ismertette ezeket a terveket egy belgrádi találkozón, akik támogatásukról biztosították őt.

Kérdéses persze, hogy az elszakadásra van-e tömeges igény a Republika Srpska lakosságán belül, vagy csak egy hangos kisebbség kívánsága az, ami most talán teljesül. Az is kérdés, hogy a szakadás eredményezne-e fegyveres konfliktust, már csak abból a kézenfekvő okból is, hogy a daytoni béke nem rendezte az államalkotó nemzetek közötti konfliktusokat, csak kezelte őket.

Nem elhanyagolható az a már említett szempont sem, hogy a szerbek saját hadsereg felállításáról álmodoznak – azt pedig többé-kevésbé tényként kezeli a nemzetközi közösség, hogy a szerb entitást igen gyakran látogatják Kreml-közeli paramilitáris egységek, akik minden bizonnyal kiképzéseket is tartanak ott. Háborúra kevesen vágynak Bosznia-Hercegovinában, de a konfliktuspotenciált mindenesetre nehéz lenne letagadni.

Milorad Dodik ambíciója

A dodiki retorika durvulását az is magyarázza, hogy jövőre választásokat tartanak a Republika Srpskában, Dodik számai viszont egyelőre nem úgy alakulnak, ahogy szeretné. A szerb politikus persze számíthat külföldi szövetségesei segítségére – a belgrádi elnöki palotában és a Kremlben mindig szívesen látják, de a szeptemberi budapesti demográfiai kongresszuson tartott előadásának is komoly pr-értéke lehetett. Milorad Dodik a hazai szavazóbázishoz is szólt, amikor a rendezvényen arról beszélt: nem szabad hagyni, hogy Bosznia-Hercegovina a zárványokban élő illegális bevándorlók „parkolópályája” legyen.

A nemzetközi közösség persze nem nézi túl jó szemmel a szerbek mesterkedését,

de kérdés, hogy ezen túl hajlandó lenne-e beavatkozni, ha a helyzet eldurvulna. Bosznia-Hercegovina iránt egyre csökken a legfontosabb aktorok, az Egyesült Államok és az Európai Unió érdeklődése. Az amerikai külpolitika új csapásiránya most már egyértelműen a Csendes-óceán térsége és Kína, az Európai Unió pedig szinte teljesen elkótyavetyélte a befolyását a Nyugat-Balkánon.

Nem nehéz belátni, hogy Bosznia-Hercegovina európai integrációja lényegében elakadt: az országnak nincs komolyan vehető belépési perspektívája, a jelenlegi politikai elitek pedig jelentős európai segítség mellett tulajdonképpen túszul ejtették az államot. Épületes kihívás kimozdítani az országot ebből az állapotból, hiszen ehhez alapjaiban kellene újragondolni az eddig a „stabilitás mindenek felett” elvét követő európai Balkán-politikát. Ez mindenekelőtt folyamatos energiabefektetést igényelne az Európai Uniótól, amire mindeddig nem igazán volt példa. Moszkvában és Isztambulban, ahogy mondani szokás, már csak egy kávét kérnek.

Nyitókép: Milorad Dodik egy bosnyák lobogó társaságában (REUTERS/Dado Ruvic)

Amerika választ! Kövesse élőben november 5-én a Mandiner Facebook-oldalán vagy YouTube-csatornáján!

Összesen 84 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
luisbathhelena
2021. november 03. 23:24
1. szét fog esni, egy mozaikszerűen élő etnikumkeverékkel nem lehet összetartani őket 2.csípem a bosnyákokat is, az I. VH-ban magyar parancsnokság mellett rengeteg románt likvidáltak 3.nem csípem a bosnyákokat mert megtűrik vidéken a szaudi pénzből ott élő iszlám zsoldosokat és erről nagy kussolás van. Még a muszlim bosnyákok is messziről elkerülik ezeket az enklávékat. A török-szaudi vetélkedést persze kihasználják, mindkét oldalt lehúzzák nagy pénzzel. Azok meg fizetnek az iszlám európai bástyájának. A török hódítás előtt keresztények voltak. 4. 1 euro=2 bosnyák márka (rögzített árfolyam) . Nem értem hogy erősődhet vagy gyengülhet az eurótól függetlenül
Akitlosz
2021. november 03. 13:51
Az Amerikai Egyesült Államok - és kisebb mértékben az EU - érdeke, hogy Európában minél több, minél apróbb, minél életképtelenebb ország legyen. Koszovóra, mint országra mi szükség van? Én megértem, hogy az albánok nem akarnak Szerbiához tartozni. Na és Albániához miért nem? Egy halom saját nemzet nélküli ország van Európában. Amelyek közül egyedül Svájcnak van értelme és haszna. Na talán még Monacónak. De ezeknek is csak azért, mert a többi ország szemetebb.
Akitlosz
2021. november 03. 13:45
Horvátország csak azért volt kénytelen hidat építeni a tengeren, hogy elkerülje Boszniát. Bosznia azon részét, ahol szintén horvátok laknak. De Bosznia nem EU, így igen macerás volt Horvátországból Horvátországba utazni Bosznián keresztül. Örült világ van arra fele. Minek muzulmán ország Európa belsejébe? A bosnyákok csupán muzulmán hitre tért horvátok. A szerbek meg nagyon szerbek, még annyira sem illenek oda, mint a horvátok.
zsellér péter
2021. november 03. 11:53
mert a Status Quo felbomlása precedenst teremthet Akkor dőlhet a dominó , de sajna mi nem vagyunk benne a sorban Egyébként a Boszniai Szerb Köztársaság kb. 1 óra autóútra van a beremendi határátkelőtől - figyeljünk oda
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!