Az EU szolgálja az európai nemzeteket, és ne fordítva – beszélgetés Jeff Sessionsszel

Kerek két évtizeden keresztül Alabama államot képviselte az Egyesült Államok Szenátusában, majd pedig az Egyesült Államok legfőbb ügyésze és egyben igazságügyi tárcavezetője volt. Közéletben töltött hosszú karrierútjára visszatekintve véleménye szerint miről ismerszik meg az államférfiúság?

Az első számú követelmény, hogy a nemzet élén álló rendelkezzék szolgálattudattal. Amerikában ezért hívjuk a kormányzati tisztviselőket a köz szolgáinak. A nemzet és az emberek érdekeit kell szem előtt tartaniuk, és eközben el kell hárítaniuk a sokszor igen erőteljes partikuláris érdekek befolyását. A kormányzati tisztviselők kötelessége, hogy még akkor is a közös érdekek előmozdításán munkálkodjanak, ha ez nem feltétlenül segíti a saját politikai céljaikat. Ez pedig kompromisszumokat kíván, egyszerre nem lehet mindent megtenni. Néha a befolyásos érdekek olyan politikát követelnek, amelyet a felkészült és tisztességes közszolgálatot ellátók helytelennek ítélnek. Mikor pedig tisztségviselők megvédik azt, ami helyes, akkor a köz és a nemzet érdekét szolgálják. Úgy tűnik azonban, hogy itt, a nyugati világban, kezdjük elveszíteni ezt az érzületet, és a cél a helytelen eszközöket is szentesíti.

Hogyan ismerhető fel a közérdek?

Ennek az az egyik módja Amerikában, ha követjük az alkotmányt. Még ha az alkotmány egy adott rendelkezése népszerűtlen is, annak betartása fontos a dokumentum egészének épsége és védelme érdekében. Egyszer egy professzor a Szenátus előtt fogalmazott úgy, hogy fontos az alkotmány valamennyi követelményének, a „jó és a rossz részeinek” betartása egyaránt. A jó és rossz részek alatt pedig azt kell érteni, amit az egyes ember jónak vagy rossznak gondol.

Véleménye szerint milyen felelősség terheli az igaz államférfiakat?

A nyugati világ jelentős kihívásokkal néz szembe ezen a téren. Ezért tartom fontosnak azt, hogy ne csak elvhű közszolgáink vagy erős vezetőink legyenek, hanem olyanok, akiknek helyes víziója van a jövőre nézve. Amerikai konzervatívként úgy gondolom, hogy Trump programja jó célkitűzéseket tartalmazott. Személyét lehet kedvelni vagy nem kedvelni, de a tények azt mutatják, hogy politikai elképzelései a közérdeket szolgálták. Ugyanez mondható el Magyarország miniszterelnökéről is. A történelem e fordulópontján

Gondolkodása a jövőbe mutató.

Az elmúlt évtizedek erősödő globalizációjának fényében újból törekvés látható a sajátos európai és amerikai életmód felfedezésére, védelmére. Milyen elvek és erények jellemzik az Egyesült Államokat? Hogyan lehet ezeket az értékeket megőrizni?

Számos fontos és sajátos jellemvonással rendelkezik az amerikai életmód, de ezek között az egyik legfontosabb az egyéni felelősség és a helyi önkormányzatiság elve. Az emberek régen kivándoroltak a határvidékekre, farmot és házakat építettek, és valójában semmilyen kormányzat nem került hozzájuk közel. Ennek során tanulták meg, hogyan viseljenek felelősséget saját magukért, szomszédjaikért, és erre a teljesítményükre legyenek büszkék. Emellett

Erős vallási hagyományt tudhatunk magunkénak, amelyet a törvényeink védenek. Jogrendszerünk pedig stabilitást, a gazdasági fejlődés feltételeit, a nemzet tiszteletét és közbiztonságot nyújtott számunkra. Az emberek, amikor szólítják őket, hajlandók életüket áldozni szülőföldjükért.

Milyen szerepet játszik az állam az amerikai életmód védelmében?

Az amerikai történelem első 150 évében az iskoláktól várták el, hogy megtanítsák Amerika alapítását, valamint azokat a kulcsfontosságú elveket, mint például, hogy nincs adózás képviselet nélkül, amelyeket elfogadunk, és amelyekhez ragaszkodunk. A történelmünk persze nem volt tökéletes. Ugyanakkor, ha egy ország valami olyat tett a múltban, amelyet ma rossznak tekintünk, az még nem jelenti azt, hogy az állam többé már nem legitim. Természetesen egyik nemzetnek sem tökéletes a múltja.

Ez egy másik kérdéshez vezet. Sok amerikai gondolkodó azon a véleményen van, hogy az Egyesült Államok nemcsak, hogy végletekig polarizált, hanem valójában két alkotmánya van, vagy legalábbis ugyanannak az alkotmánynak két egymástól eltérő olvasata érvényesül. Az egyik az eredeti alkotmány, míg a másik annak progresszív értelmezése. Ön egyetért ezzel a jellemzéssel? 

Egyetértek, engem is aggaszt ez a jelenség. De talán némelyek túlzottan pesszimisták. A helyzet azonban valóban ijesztő, mert az egész hírmédia, akadémiai elit, Szilícium-völgy és számos radikális politikai csoport ellenséges a hagyományos értékekkel szemben. Amerikában a kulcsfontosságú vita az, hogyan értelmezzük az alkotmányt és a törvényeket. Az originalizmus úgy tartja, hogy a bíróknak az alkotmányt és a törvényeket azon eredeti jelentésük szerint kell alkalmazniuk, amelyet az elfogadásuk időpontjában tulajdonítottak nekik az emberek.

amely anélkül gyakorol közpolitikai hatást a társadalomra, hogy erről lehetőség lenne demokratikus módon dönteni. Mindazonáltal az ezzel ellentétes, „élő alkotmánynak” keresztelt filozófia azokat a bírókat emelte piedesztálra, akik „vakmerően” vagy „bátran” megváltoztatják az alkotmány jelentését úgy, hogy a dokumentum olyan értelmet nyer, amelyet soha nem tulajdonítottak neki. Ez a demokráciával szembeni súlyos támadás. A nem választott, nem elszámoltatható bírók nem válhatnak a közpolitika alakítóivá. 

Egy liberális évekkel ezelőtt úgy fogalmazott, hogy mi liberálisok valójában arra kérjük a bíróságokat, hogy tegyék meg azt, amit a szavazófülkékben nem tudunk elérni. Azt mondják, hogy a „Kongresszus nem fogadja el a törvényt, így a bírókon a sor, hogy cselekedjenek”. Ez pedig számos bíró büszkeségét és egóját legyezgeti. A baloldal nem mond igazat ezzel kapcsolatban. Mindez a hatalomról szól, arról, hogyan lehet a lakosság támogatása ellenére is keresztülvinniük a programjukat. Mi nem ebben hiszünk Amerikában, és nem gondolom, hogy Önök ezt támogatnák itt Magyarországon. Jelenleg az amerikai Legfelső Bíróságon 6:3-as többséget alkotnak az originalista filozófiát valló bírók. Ők semleges játékvezetőkként tekintenek magukra, a bírókra, akik nem azt kérdezik, hogy melyik oldalnak kell kedvezni, hanem azt, hogy mit is mind a jog. Ha a Kongresszusnak nem tetszik egy törvényt, akkor azt megváltoztathatja. Így működik ez a rendszer, ellenkező esetben azonban nem nevezhető demokráciának.

Ön jelentős szerepet játszott az originalizmust képviselő bírók kinevezésében. Vajon a most kialakult többségnek elegendő ereje és elszántsága lesz, hogy az alkotmány eredeti víziója felett őrködjön?

Lesznek olyan ügyek, amelyekre érdemes odafigyelni. Az 1973-as Roe kontra Wade abortuszügy mindenféle originalista gondolkodással ellentétben állt. Még a rendkívül liberális néhai Ruth Bader Ginsburg bíró is elismerte, hogy alkotmányjogi értelemben következetlen döntésről van szó. Az ország alapításától kezdve ezeket a kérdéseket a tagállamoknak, nem pedig a szövetségi kormányzatnak kellett eldöntenie.

Ugyanakkor a Roe kontra Wade döntésében a Legfelső Bíróság mégis úgy rendelkezett, hogy az alkotmány garantálja az abortuszhoz való jogot. Texas állam nemrégiben olyan törvényt fogadott el, amelynek értelmében, ha kimutatható a gyermek szívdobbanása az anyaméhben, akkor a gyermek életét nem lehet elvenni. Úgy vélem, hogy ez az ügy sorsfordító lehet, és a bíróság a saját korábbi döntéseit megváltoztatva elismerheti Texas állam jogát ahhoz, hogy ezt a kérdést eldöntse. Ez az originalizmus próbatétele lesz.

Ugyanakkor, ha ezt a kérdést távolabbról, történelmi perspektívából szemléljük, akkor egy hatalmi átrendeződésnek lehetünk tanúi a tagállamoktól Washington, vagyis a szövetségi kormányzat irányába. Ez kéz a kézben jár egy masszív központosítással, amely ellentétben áll a „szubszidiaritás”, vagyis Önöknél az úgynevezett „federalizmus” elvével. Hogyan látja annak esélyét, hogy ezt a folyamatot vissza lehet fordítani?

Ez egy fontos kérdés. Az ország megalapításától kezdődően Amerikában elismert volt, hogy tagállamok szuverének, de ez az elv időközben megkopott. Az ország hivatalos neve, Amerikai Egyesült Államok azonban árulkodó. Tagállamainknak folyamatosan meg kell védeniük szuverenitásukat, különben a folyamatosan duzzadó központosított bürokrácia felemészti. Ez a valóság. Amerikában a Legfelső Bíróság nagyon sokat segíthet ezen. Változást jelenthetnek azok a határozatok, amelyekben azért hoznak visszautasító döntést, mert nem szövetségi hatáskörbe tartozó kérdésekről van szó. Az alkotmány úgy rendelkezik, hogy „Mi, az Egyesült Államok népe” ezt az alkotmányt fogadjuk el, nem pedig valamilyen olyan másikat, amelyet politikus vagy bíró szeretne. 

Hivatali ideje alatt szigorú politikát folytatott az illegális bevándorlással szemben. Milyen veszélyeket lát jelenleg ezzel kapcsolatban?

Az amerikai bevándorlási rendszer 1960-as évek során végbement liberalizációját követően az igazi kihívás, amivel szembe kell néznünk, hogy mit tehetünk az ebből fakadó jelentős mértékű illegalitással szemben. Továbbra is megengedjük, hogy jogi kiskapukkal és jogi manőverekkel ki lehessen játszani törvényeink végrehajtását?

beleértve a falak és kerítések építését is. Ugyanakkor léteznek kiskapuk, amelyek megnehezítik a törvényeink végrehajtását. A világnak tanulnia kellene az Egyesült Államok példáján. Magyarország ezt majdnem minden más országnál jobban érti. Ha Közép-Amerikából vagy Dél-Amerikából az emberek az amerikai határhoz vándorolnak, a határon átjutnak, majd pedig megengedik, hogy ott maradhassanak, akkor azt fogják a családtagjaiknak és barátaiknak üzenni, hogy ezt ti is meg tudjátok tenni. Ha azonban megállítják őket, mint ahogyan ez a Trump elnökség alatt történt, akkor azt fogják hazaüzenni, hogy ne fizessenek az embercsempészeknek tízezer dollárokat, mert úgysem tudnak bejutni. Ez történt Magyarország esetében is, ahová nem lehet illegálisan belépni. Ugyanakkor Európa és a jelenleg amerikai adminisztráció ezt nem érti. Engedje meg, hogy a következőket kihangsúlyozzam:

és rögzíti, hogy évente hány embert, milyen feltételekkel enged be. Nem elítélendő vagy erkölcstelen, ha előírja, hogy akik nem felelnek meg a törvényi kritériumoknak, nem léphetnek be illegálisan, és deportálni fogják őket. Nem lehetséges, hogy mindenki, aki a világon Amerikába szeretne jönni, jöhessen is. Ez nem egy jog. Még Barack Obama volt elnök is hangsúlyozta nemrégiben, hogy a jelenlegi bevándorlási politikánk fenntarthatatlan.

Magyarország jelenleg számos kihívással néz szembe az Európai Unióban, ugyanis a magyar kormánynak folyamatosan meg kell védenie az ország alkotmányos identitását és hagyományos értékeit az európai politikában. Hogyan látja ezeket az erőfeszítéseket?

Ez egy csodálatos ország. Az építészet csodálatos, a vidék gyönyörű, biztonságban érzem magam az utcákon, mikor sétálok, és az emberek kedvesek. Ez egy nagyszerű ország. Miért akarná ezt bárki megváltoztatni? Mi rossz van abban, ha azt mondjuk, hogy ezt meg akarjuk őrizni? Más országok is hisznek saját magukban.

amikor a hagyományos értékeket támadja. Sőt, úgy vélem, hogy az Európai nemcsak, hogy nem ért vele egyet, hanem fél tőle. Ha ugyanis a magyar embereknek sikerül az EU keretei között úgy élni, hogy közben megőrzik azokat a jogokat, amelyek nemzetként megilletik őket, akkor más népek is ezt a példát fogják követni. Ebben az esetben pedig az EU-nak kell majd szolgálni az európai nemzetek érdekeit, és nem fordítva. Nekem rokonszenves az, amit itt, Magyarországon látok.

Véleménye szerint milyen szerepet kell játszania a magyar, vagy tágabb értelemben a közép-európai felfogásnak az Európai Unió jövőjének alakításában?

Lehetséges, hogy az a baloldali program, amely Európa sok nemzetében és az Egyesült Államokban domináns szerephez jutott, kártyavárnak bizonyul majd. Azért, mert ez nem helyes. Úgy hiszem, ha elég sokszor mondják ki az igazságot, akkor az végül is győzedelmeskedik. Ha több ember mondhatja el véleményét, akkor a zsarnokokat fülön lehet csípni és le lehet győzni.

Az Önök kultúrája pedig a nyugati civilizációt óvja a meggondolatlan és felforgató erőkkel szemben. A baloldal úgy gondolja, hogy győzelem felé halad, én azonban nem vagyok biztos. A történelem talán majd arról fog mesélni, hogy Magyarország vezető szerepet játszott Európában és világon azon értékek, így a szabadság, a rend, a család, a hit megóvásában, amelyekért érdemes élni.