miközben a többi tartomány vezetése megelégedett az érintkezési korlátozások bevezetésével Söder tartományi miniszterelnök rendelete ideiglenes kijárási korlátozást vezetett be.
Eszerint a lakásokat csak „nyomós indokkal, tehát például munkába, vagy orvoshoz járás céljából lehetett elhagyni, a rendelet betartatásával pedig a rendőrséget bízták meg.
A bíróság úgy véli, hogy a kijárási korlátozás, habár „elméleti szinten alkalmas” volt a járvány terjedésének megakadályozására, az intézkedés bevezetésére ilyen formában nem volt szükség, ezért pedig aránytalannak tekintendő. Ezzel a bíróság lényegében azt mondta ki, hogy amikor több, egyformán alkalmas eszköz áll a döntéshozó rendelkezésére, azt kell választani, amely a legkevésbé befolyásolja az alapvető jogok érvényesülését. A bíróság úgy ítélte továbbá, hogy a korlátozóbb szabályozás nem automatikusan a „legmegfelelőbb”.